2024. december 27., péntek

Az acélt most majd megedzik?

A közgazdászok többsége az alacsony, vagy a teljesen eltörölt vámokat preferálja. Nem kell külön elmagyarázni, hogy a vámok hogyan torzítják a piaci mechanizmusok működését, és nem hatnak oda, hogy a minőség és árak területén valódi verseny alakuljon ki. Tisztán a közgazdasági elmélet szempontjából történő megközelítésből csak bírálni lehet Donald Trump amerikai elnök döntését, hogy jelentős vámot vetett ki az acél- és alumíniumimportra. A valóság azonban sok esetben sokkal bonyolultabb annál, mintsem hogy sima elméleti síkon lehetne megmagyarázni a dolgokat. Trump döntését máris kedvezően fogadták pl. azokban az államokban, amelyekben jelentős acél- és alumíniumipari kapacitások vannak. A tőzsdék a várakozásoknak megfelelően azonnal reagáltak, amikor Trump csütörtökön aláírta az importtermékekre kivetendő vámról szóló határozatot. Az uniós tagállamokra egyelőre nem vonatkoznak az előírások, de az ókontinens vezetői is aggodalommal tekintenek a fejleményekre. Hivatalosan ugyanis az EU is csak ideiglenes mentességet élvez, de valójában mindenki számára nyilvánvaló, hogy az acélra és alumíniumra kivetett importvámok fő célpontja Kína. A kínai kormányzat évek óta ígérgeti, hogy leépíti ma már gigantikusnak tekinthető acélipari kapacitásait. Ez vezetne ugyanis oda, hogy megszűnjön az a többlettermelés, melyet az Egyesült Államokban értékesít államilag szubvencionált árak mellett, kilátástalan helyzetbe sodorva az ottani acélipari kapacitások működtetőit. A kínai vezetők azonban folyamatos belpolitikai nyomásnak is ki vannak téve abból az irányból, hogy az ottani acél- és alumíniumipari munkahelyeket megvédjék.

NEMZETBIZTONSÁGI MEGFONTOLÁSOK?

Miután a vámokat az amerikai kereskedelmi jog azon előírása alapján vetették ki, amely nemzetbiztonsági megfontolásokra és nem dömpingre vagy importáradatra vonatkozik, így lehetséges lesz, hogy a vámok ne érintsék a NATO-szövetségesektől, illetve Japánból és Dél-Koreából érkező importot, kifejezetten Kínára vonatkozzanak, ezzel elkerülve egy szélesebb kereskedelmi háború kockázatát. A Trump-adminisztráció eddig nem közölte, hogy ily módon fogja a vámokat alkalmazni. Miután azonban a vámtarifákat fokozatosan vezetik be, amely időszak alatt a kereskedelmi partnerek mentességet kérhetnek, a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a vámokat célzottan alkalmazzák majd. Trump a döntését az amerikai gazdaság érdekeivel és az amerikai nemzetbiztonság elsőbbségével indokolta.

DONALD, GONDOLD ÁT!

Az acél- és alumíniumpiaci fejlemények mélyebb rétegeiben kutatva a szubvencionált exporttevékenységeken túlmutat a technológiáért folytatott harc. Kína elsősorban azzal sérti az amerikaiak és más országok érdekeit, hogy eltulajdonítja az általuk és a cégeik által kifejlesztett technológiákat. Az Obama-korszakra rányomta bélyegét, hogy Peking a saját népes hadseregének kiválóan képzett IT-szakembereit arra használta fel, hogy ipari kémkedést folytasson, eltulajdonítva a legkorszerűbb technológiákat. Peking tagadta ezt, de Barack Obama amerikai elnök és Hszi Csin-ping kínai államfő 2013-ban történt találkozója alkalmával Obama részletes bizonyítékokat tárt fel, amelyekhez az USA is a különféle kíberkémkedési műveleteken keresztül jutott hozzá. De a technológiához úgymond legálisan is sok esetben hozzáférnek. Kína hatalmas piaca annyira vonzó, hogy az amerikai cégek sok esetben önként telepítenek termelői kapacitásokat a világ legnépesebb országába, ezzel együtt pedig a technológiát is magukkal viszik.

Amikor Kína felvételt nyert a Kereskedelmi Világszervezetbe, az erre vonatkozó döntés abban a hitben született meg, hogy a hatalmas ország betartja majd az írott és íratlan szabályokat. Valójában azonban nem csak Kína, de sokan mások sem tartják be. Kína az olcsó exportcikkeivel elárasztotta a világot, más országokban vállalatokat, szabadalmakat, új technológiákat vásárolt, vagy esetenként csak „lemásolt”. Amikor viszont mások akarnak Kínában terjeszkedni, súlyos korlátozásokkal kénytelenek szembenézni. Egy ilyen rendszer hosszú távon fenntarthatatlan. Ilyen perspektívából vizsgálódva azt mondhatjuk, Trumpnak igaza lehet a védővámok bevezetésével kapcsolatban, még akkor is, ha a szabadkereskedelem elkötelezett hívei bírálják. Az acélra bevezetett 25 százalékos és az alumíniumra kirótt 10 százalékos amerikai védővám drasztikus intézkedésnek számít. Ugyanakkor az EU-tagállamokat, Brazíliát, Argentínát, Ausztráliát, Kanadát, Mexikót és Dél-Koreát ideiglenesen felmentette a vámkötelezettség alól. Ezzel is egyértelműsítve, hogy a valódi célkeresztben Kína van.

Akik azt hiszik, bennünket ez nem sokban érint, tévednek. Országunk második legnagyobb exportőre a szendrői (smederevói) vasmű. Nem mindegy tehát nekünk sem, hogy mi történik a világ acélpiacán. A helyzetet bonyolíthatja, hogy a vasmű most kínai tulajdonban van. A folyamatokat viszont jól szemléltetheti, hogy korábban volt már amerikai tulajdonban is, de az állam 1 dinárért visszavásárolta, mert nem tudták nyereségesen működtetni.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás