Az utóbbi időben némi ingadozással ugyan, de emelkedett a világpiacon a kőolaj ára. Ennek nyomán, az itthoni töltőállomásokon is azt tapasztalhattuk, hogy a nem is olyan régen észlelt 120–125 dináros szintről az üzemanyag literje 157–160 dinárra módosult. Ilyenkor „örökös” téma lehetne, hogy ennek az árnak a fele sem képezi magát az üzemanyagárat, hanem adókból, illetékekből áll össze, és ilyen esetben akár az adópolitikát is felül lehetne vizsgálni. De ennek a bonyolult témakörnek ezt a szegmensét talán érdemes későbbre hagyni – hátha közben a történik is valami alapon –, és inkább arra fókuszálni, hogy mi várható az olaj világpiaci árát illetően a közelebbi és a távolabbi jövőben. Bő két évvel ezelőtt még 30 dollár körül alakult a kőolaj világpiaci ára hordónként, amire 100 dollárról zuhant vissza. Jelenleg ismét 70 dollár környékén ingadozik. A kőolajtermelőket tömörítő érdekvédelmi szervezet, az OPEC és más társult országok, köztük Oroszország, 2016 végén állapodott meg arról, hogy az árak zuhanását okozó globális piaci túlkínálatot az olajkitermelés napi 1,8 millió hordós korlátozásával próbálják szinten tartani. Az intézkedés hatni kezdett a napi mintegy 100 millió hordót kitevő globális olajpiacon, felhalmozott tartalékok ugyanis csökkenni, az árak pedig emelkedni kezdtek. Nagy kérdés a jelenlegi helyzetben, hogy mi lesz a jövőben. Az árak alakulását befolyásoló fontos döntésre készül a világ legjelentősebb olajtermelő országait tömörítő OPEC, s a döntés már az OPEC június 22-i, Bécsben tartandó találkozóján megszülethet. Senki sem tudja, hogy mi fog történni, de bizonyos források szerint jó esélye van annak, hogy visszavonják, illetve megszüntetik a termeléscsökkentő intézkedéseket. Egy ilyen lehetséges döntésnek a felvetése egyébként már előidézett egy gyengülést az olaj árfolyamában, ezt azonban a hazai töltőállomásokon nem lehetett érzékelni.
NEM MIND EGYFORMA
Általában csak a kőolajról beszélünk, de főleg az utóbbi időszak fejleményei miatt fontos megjegyezni, hogy a minőség és kitermelési hely alapján ennek az energiahordozónak több típusát megkülönböztethetjük. Létezik Brent, WTI, Ural, Dubai Light, Bonny Light, Palaolaj (tight oil) és egyéb típus, és ezek közül a legfontosabb a Brent és a WTI (West Texas Intermediate). Mivel a Brent előállítási költsége a legmagasabb, a legtöbbször erre hivatkozva közlik a világpiaci árat. A nyers kőolaj árát a globális kereslet és kínálat határozza meg. A kereskedés során használt mértékegység a hordó, amely egyenlő 158,98 literrel, s ez mintegy 0,136 tonna nyersolajnak felel meg. Csupán becslésekre hagyatkozhatunk, hogy a Föld kőolajkészletei mikorra fogyhatnak el. Van olyan elmélet is, miszerint a föld belsejében nagy nyomás alatt folyamatosan keletkezik a kőolaj szervetlen anyagokból. Ezt azonban eddig nem sikerült sem bizonyítani, sem cáfolni.
HATÁS ÉS VISSZAHATÁS
A kitermelés esetleges csökkentésére vonatkozó felvetések negatív reakciókat váltottak ki az olajpiacon, az olajárak esését azonban ismét nem tapasztalhattuk a hazai töltőállomásokon. Furcsa hatások és ellenhatások jelentkezhetnek ugyanis ezen a specifikus, stratégiai szempontból minden nemzetgazdaság számára fontos piacon. A 80 dollár feletti Brent árfolyama ugyanis erőteljesebb kitermelésre sarkallja az OPEC-cel nem együttműködő Egyesült Államok palaolaj-iparágát. Az ebből eredő kínálati többlet aztán ismét beindíthatja az áresési ciklust, de a 80 dollár feletti árfolyamnál már a fogyasztók is kezdik visszafogni magukat, s ez hosszabb távon szintén az árak eséséhez vezethet. Nem tudni pontosan, minek lehet az előjele, hogy most rég nem látott „szakadék” alakult ki a Brent és a WTI nyersolaj árfolyama között.
Vajon ez azt jelzi, hogy a tengerentúli kitermelés – a várakozások szerint – a globális átlagot jóval meghaladóan bővülhet a közeljövőben? Ezt sejteti azt is, hogy az Egyesült Államok olajtermelése már márciusban új csúcsra, napi 10,47 millió hordóra emelkedett. Az alacsonyabb árak ugyanis nem jelentenek hátrányt a tengerentúli kitermelőknek. Sőt! Az árkülönbséggel a WTI versenyképessége javul a Brenttel szemben. Ez pedig új piacokat nyithat az amerikai nyersolaj előtt, elsősorban a hatalmas ázsiai kontinensen.
Az utóbbi években a kitermelt Brent-árazásnál olcsóbb északi-tengeri olaj mennyisége folyamatosan csökkent, az amerikai termelés viszont folyamatos bővülést mutat. A folyamat tehát akár történelmi átrendeződést is eredményezhet. Az amerikai típusú (WTI) olaj ára a közelmúltban már meghaladta a 72 dollárt is. A fekete arany drágulását mindezen kívül az Irán elleni amerikai szankciók, a venezuelai kitermelés visszaesése, továbbá az olaj iránti globális kereslet növekedése is befolyásolja. Ezért jogosan sejthető, hogy az olaj árfolyamában akár további jelentős emelkedési potenciál várható.
