A klasszikus közgazdaságtan még képes volt arra, hogy feltárja a tőkés társadalom mozgástörvényeit, a fogyasztói társadalomnak azonban már más mozgatórugói vannak. A közgazdasági elmélet valószínűsíthetően eltéved, de jó eséllyel a jövőben is tévelyegni fog, ha a klasszikus módszerekkel és a hagyományos nézőpontból vizsgálódik. Szorosan kapcsolódnia kell a történelemtudományhoz és a szociológiához, de a pszichológia is segíthet a folyamatok jobb megértésében. Az ilyen multidiszciplináris szemléletmód többet mutathat, de még ez sem garancia a tévedések elkerüléséhez. A klasszikus értelemben vett kapitalista társadalom átalakulásával korábban soha nem tapasztalt minőségi változás jelent meg. A fogyasztói társadalom kialakulását számos jogos kritika érheti, de a másik oldalon az eredményeképpen megsokszorozódott a termelés és a fogyasztás. Negatívumai ellenére ez a változás hozott először igazi felemelkedést a társadalom szélesebb rétegei számára. A kapitalista osztálytársadalom átalakult jóléti-fogyasztói társadalommá. Minden gondunk ezzel azonban még nem oldódott meg. Sőt, újak is jelentkeznek. A viszonylagos jólét ellenére vannak hajléktalanok, bűnözők, prostituáltak, elnyomott kisebbségek, nemzeti gyűlölködések és egyéb negatív jelenségek. Az emberek többsége azonban összehasonlíthatatlanul jobban él, mint apáik, dédapáik, ükapáik. A fogyasztói társadalomban azonban már más indíttatások vezérlik az embereket. Már elsősorban nem a korábbi igényeknek megfelelő árukat és szolgáltatásokat kell sokkal hatékonyabban kielégíteni. A folyamatosan és gyorsan változó új igényekhez is állandóan igazodni kell. Az élelem és a ruházkodási költségek korábban a fogyasztási kiadásoknak csaknem a 80 százalékát tették ki. A fejlett társadalmakban már a harmadánál is kevesebbet. Az igények tartalmában is alapvető szerkezeti változások mentek végbe. Az árucikkek vásárlásakor a fogyasztókat már nem a régi indíttatások vezérlik.
MIKOR ÉLTÜNK JOBBAN?
Sokat vitatkoznak a szakemberek is azon, hogy vajon jobban élünk-e, mint elődeink, és valójában mit is jelent ez, hogyan mérhető? Meglepő, de az egyik globális felmérés szerint az emberek döntő többsége azt gondolja, rossz irányba haladunk. Egy nemrég készült globális felmérés keretében azt kérdezték az emberektől, hogy „a véleményük szerint a világ egyre jobb, vagy inkább egyre rosszabb hellyé változik. Meglepő, de még a jóléti társadalom mintapéldájaként ismert Svédországban is a megkérdezetteknek mindössze a 10 százaléka hiszi azt, hogy jó irányba tartanak a dolgok. Az Egyesült Államokban 6, Németországban 4 százalék van ilyen véleményen. Itt, a környezetünkben is sok esetben hallunk olyan véleményeket, hogy korábban jobban éltünk/éltek itt az emberek. Az az igazság, hogy nagyon nehéz olyan „kapaszkodókat” találni, amik alapján meg tudnánk ítélni, hogy mikor, ki és miért élt jobban vagy rosszabbul. Ha az elmúlt 20–50 évet vizsgáljuk, mert arra vagyunk kíváncsiak, hogy a világon az úgynevezett szegénységi küszöb alatt élő emberek aránya hogyan alakult, akkor azt látjuk, hogy a ma gazdagnak és fejlettnek számító országokban is rendkívül nagy arányban éltek még nem is olyan régen az extrém szegénységi szint alatt. Ha hosszabb időintervallumokat vizsgálunk, az abban is segíthet, hogy beazonosítsuk azokat az időszakokat, amikor a legnagyobb áttörést tudta elérni az emberiség ilyen tekintetben.
NAPI 1,90 DOLLÁR
A jelenlegi normatívák szerint az számít extrém szegénységben élőnek, akinek naponta kevesebb mint 1,90 dollárból kell megélnie. Fontos lenne azonban a számításnál figyelembe venni a nem pénzbeli jövedelmeket is. Nem is olyan régen még – főleg a falusi háztartások – sok mindent saját maguk termeltek meg, és ez bonyolítja a számításokat. Ezért fenntartásokkal kell ugyan kezelni, de a rendelkezésre álló adatok szerint 1950-ben a világ lakosságának a 75 százaléka extrém szegénységben élt. 1981-re ez az arány 44 százalékra mérséklődött. A 2015-ös adatok szerint pedig már csak a világ kevesebb mint 10 százaléka él az extrém szegénységi küszöb alatt. Tudni kell azonban, hogy minden statisztika mögött egy soklépcsős adat-előállítási folyamat húzódik meg. Így van ez a szegénységre vonatkozó adatokkal is, hasonlóan a munkanélküliséghez, a jóléthez vagy a GDP-hez. Ha az EU gyakorlatát nézzük, az országokra kidolgozott és egységesen alkalmazott két szegénységi mérőszám közül leggyakrabban a jövedelmi-szegénységi rátára hivatkoznak, a szegénységi küszöbérték egy egységes módszertan szerint, de viszonylagosan definiált jövedelemhatár, mégpedig az adott ország medián-jövedelmének a 60 százaléka. Hogy a mutató szerint ki minősül szegénynek, az attól függ, hogy az adott országban élők jövedelme egymáshoz képest hogyan alakul, azaz milyen a népesség jövedelmének eloszlása. Így megtörténhet, hogy valaki az adott ország középosztályához tartozik, de ugyanazzal a jövedelemszinttel egy másik tagországban a legszegényebbek közé tartozik. Amikor az elvándorlást vizsgáljuk, nyilván érdemes volna a többi mellett az ilyen szempontokat is figyelembe venni.
