Állítólag az ősi szkíták elégették azokat a jövendőmondókat, akiknek a jóslatai később nem igazolódtak be. Ha ez a „barbár” szokás ma is divatban volna, nagyon sok közgazdász végezné máglyán, illetve valószínűleg kevésbé bátran fogalmaznának meg olyan felelőtlen jóslatokat, amilyeneket manapság gyakran olvashatunk.
Emberi tulajdonság, hogy elképzelünk valamit és vélt vagy valós indokokat is találunk, melyek amellett szólnak, hogy elképzeléseink meg is valósulnak. Az olyan dolgok, mint pl. egy ország költségvetése vagy egy-egy nagyberuházás, illetve más hasonló projekt, ma már nem hagyatkozhat a puszta elképzelésekre. Komoly tervezés, tudományos megközelítés, az adatok magas szintű feldolgozása szakmai szempontból sokat segíthet. De még akkor sem biztos, hogy mindent előre lehet látni és így be lehet tervezni. A váratlan események azonban mindig áthúzhatják a számításokat.
Az ember általában racionális lény, ennek ellenére mégsem mindig a racionalitás szabályai szerint jár el. A döntési folyamatnak van néhány fontos, gyakran figyelmen kívül hagyott vagy be nem számítható szakasza. Az ember ugyanis nem csupán egyszerűen racionális, vagy irracionális, nem érzelmei által vezérelt, szolidáris, vagy önző. Nem mindig nyereség-maximalizáló, vagy kapzsi, hanem mindegyik egyszerre. A döntési helyzettől sokban függ, hogy éppen melyik arcunkat vesszük elő. A neuro-közgazdaságtan, ez a viszonylag fiatal tudományág, valójában ezt vizsgálja. Az utóbbi évek kutatásai megmutatták, hogy pl. a tőzsdei befektetésekben mekkora szerepe van az emberi agy működésének. Sok esetben a brókereket a tesztoszteron, és nem a hűvös racionalitás elve vezéreli.
VÁLTOZÓBAN
Mind többen és mind gyakrabban hangoztatják, hogy nagy valószínűséggel egy újabb, globális gazdasági válság vár ránk. Ez már csak azért sem hihetetlen, mert bizonyított, hogy a világgazdaságban rövid és hosszú távú ciklikus mozgások váltakoznak. Ha a legutóbbi, 2008. évi válság időpontjához viszonyítunk, akkor akár egy rövid távú ciklus felívelő szakaszának a végét azonosíthatnánk, ami után most egyfajta lejtmenet következhetne. De a történelmi tények szerint ezek a ciklusok csak hosszú időszak perspektívájából mutatkoznak meg, így nem mindig pontosak és rendszeresek.
Valójában sok ember viselkedése összeadódik, és abból alakulnak ki a piaci trendek. Amikor az emberi viselkedést vizsgáljuk, akkor lényegében azt boncolgatjuk, hogy milyen egyéni és azokból eredően milyen kollektív döntések születnek. A döntések hátterében – közvetlenül vagy közvetve –, de mindig valamilyen adásvétel, pontosabban fogalmazva, valamiféle csereügylet húzódik meg. Az állatvilágban a viselkedés a puszta túlélést szolgálja, mert az evolúció ilyen irányban hatott. Egy állat nem töpreng a döntésein, nem gondolkodik a következményeken sem. Az azonnali hatásokat mérlegeli csupán, az ezután következő lépést már nem tudja tervezni. Eleve úgy van genetikailag beprogramozva, hogy követi az evolúció során már eddig is sikeresnek bizonyult stratégiákat, még abban az esetben is, ha a megváltozott körülmények között éppen ez okozza a vesztét. Az ilyen berögződött „stratégiákat” ösztönösen követi, nem pedig valamiféle tudományosan megalapozott vizsgálati eredmények, felfedezések alapján. Az embernek mint gondolkodó lénynek a racionalitása ezzel szemben azt jelenti, hogy ma már másképpen születnek a döntései. Az embert többi között az tette emberré, hogy a rövid távú esélyek mérlegelése mellett képes továbbgondolni a jövőbeni események valószínűségét. Előbb felismeri a döntési helyzetet, majd a döntés meghozatala előtt a lehetséges változatokat mérlegeli, azután az egyes változatok kimenetelét is mérlegeli, azokhoz eltérő hasznosságokat társít. Végül a vélt hasznosság maximalizálása alapján meghozza a döntést.
A POLITIKA HATÁSA
A közgazdaságtan és a pszichológia tudományának találkozásából és interaktív kapcsolatából született meg a gazdaságpszichológia, mint multidiszciplináris szemléleti mód. Alig egy évszázados előtörténete ellenére komoly eredményeket produkált a gazdasági élet különböző területein. Kialakulása a 20. század elejére tehető, amikor felgyorsult a technikai fejlődés, elterjedt a tömegtermelés. A pszichológiai szabályszerűségek a gazdasági élet szinte minden területén megjelennek. Valójában nem is túl nehéz felismerni őket.
Hogyan megteremteni egy környezetkímélő, de középtávon még fenntartható növekedés alapjait? Hogyan növelni a foglalkoztatást, hogy közben ne okozzunk vissza nem fordítható károkat környezetünkben? Milyen legyen a megtermelt javak optimális elosztása, és milyen mechanizmusokkal lehet ezt hatékonyan szabályozni? Gyors ütemben túlnépesedő bolygónk lakossága a közgazdaság-tudománytól várja a válaszokat ezekre a kérdésekre, valamint a jövőben alkalmazható hatékony megoldásokat is. A történelmi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a gazdasági döntések nem minden esetben pusztán a közgazdaság-tudomány szempontjaiból megalapozott megfontolásokból születnek. Gyakran keresni kell a politikai hátteret is. Az állam szerepvállalása a gazdaság irányításában fontos tényező, de nagyon nehéz meghatározni, hogy milyen mértékben szükséges.
