Globalizáció 4.0: A globális környezet alakítása a negyedik ipari forradalom korában – ez volt a mottója a davosi Világgazdasági Fórumnak az idén. A svájci üdülőközpontban minden évben a politika, az üzleti élet és a civil társadalom eminens képviselői gyűlnek össze, hogy megvitassák a világ sorsát érintő kérdéseket. Több mint 100 országból 3000-nél is több üzletember, politikus, tudós és közgazdász gyűlt össze ebben az évben is egy helyen.
Davosra úgy tekinthetünk, mint a globalizáció egyfajta megtestesítője. Ugyanakkor azt tapasztalhatjuk, hogy az utóbbi években valójában nem születnek ott olyan döntések, megegyezések, amelyek aztán kézzelfogható eredményeket is hoznak. Azzal pedig, hogy a nagyok közül is mind többen maradnak távol, kezdi hitelét veszíteni a szerveződés. Annak ellenére, hogy több mint hatvan állam- vagy kormányfő volt ott idén is. Ehhez képest, aki esetleg (ismét) többet várt volna, kiderült, hogy megint nem sikerült megváltani a világot. Persze, ki is gondolhatja, hogy az egy tanácskozáson történhetne meg. Ugyanakkor azért titokban mindig azt reméljük, hogy egy ilyen találkozó magában hordozza annak lehetőségét, hogy a világot és a világ lakosainak döntő többségét alkotó átlagemberek életét érintő, vészesen gyülemlő problémákat legalább megpróbálják úgy artikulálni, hogy az elindítson egy pozitív párbeszédet. Vagy legalább valamiféle, a jövőt illető megoldás felé mutasson. Ilyen nézőpontból figyelemre méltó, hogy Klaus Schwab német közgazdász, a tanácskozást szervező alapítvány elnöke azt mondta, hogy az emberek nem érzik magukat biztonságban, és nem hiszik el, hogy a világ jobb lesz holnap, mint ma.
Lehet, hogy sokak szerint demagógia, de érdekes megjegyezni, hogy a világgazdasági fórumra nem kevesebb mint 1500 magánrepülő érkezett. Ezek az emberek aztán azt hangoztatták, hogy tenni kell a szegénység felszámolása érdekében, illetve lépéseket sürgettek a klímaváltozás elleni küzdelem területén is. A globalizációt bíráló sajtóorgánumok azt is kiemelik, hogy a fórumra érkező magángépek száma évről évre növekszik, miközben ezek a minden luxusfelszereltséggel ellátott járművek egyre nagyobbak is.
NEM MINDENKI MENT EL
A világgazdaságban jelentős bizonytalanság tapasztalható. A davosi fórumot megelőző tőzsdei mozgások is ezt bizonyítják. Donald Trump amerikai elnök, Theresa May brit kormányfő és Emmanuel Macron francia elnök nem vett részt a fórumon, s ez szintén a bizonytalanság mutatója. Mindannyian az országukban lévő válságos belpolitikai helyzet miatt maradtak távol. Az iparilag legfejlettebb ország vezetői közül csak Angela Merkel német kancellár, Giuseppe Conte olasz miniszterelnök és Abe Sindzó japán miniszterelnök vett részt az értekezleten.
A fórumon évente közzéteszik a Globális Kockázatok elnevezésű jelentést. Az idei év szempontjából a jelentés a természeti katasztrófákat, a klímaváltozás okozta károkat, adatcsalásokat és a kíbertámadásokat sorolta fel a legvalószínűbb, legfenyegetőbb kockázati tényezőkként. Habár ezek mindegyike, ahogyan társadalmi létünk egésze, egyben gazdasági tényező is, a felsorolt témakörök egyike sem tipikusan gazdasági. Ez vajon azt jelenti, hogy tisztán gazdaságilag minden a legnagyobb rendben van? Vagy ez csak egy vihar előtti csend? Mindez a jövő titka. Az IMF jelentése szerint várható némi lassulás a világgazdaságban az idén, de nem kell attól tartani, hogy újabb globális válság fog kialakulni.
Kötődéseink miatt viszont ránk nézve is figyelmeztető lehet, hogy gazdaságilag az eurózóna az egyik legfőbb kockázati tényezőnek számít, a Brexit, az EP-választások és egyéb fejlemények okán.
AZ ÉDENKERT NINCS TÖBBÉ
A 92 éves Sir David Attenborough, az ismert természetfilmes is felszólalt a davosi Világgazdasági Fórumon. Sürgette a világ vezetőit, hogy – még mielőtt a helyzet visszafordíthatatlanná válna – fokozzák, illetve újítsák meg erőfeszítéseiket a klímaváltozás elleni küzdelemben. Figyelmeztetett, hogy az emberi tevékenység révén a világ egy új szakaszba lépett, mely alááshatja civilizációnkat.
„Én egy másik korszakból származom” – mondta Attenborough, mivel úgy véli, ő még a holocén földtörténeti korban született. Ez pedig az a mögöttünk álló 12 ezer éves periódus, amelyet a klimatikus viszonyok stabilitása jellemzett. Ez tette lehetővé fajunk számára, hogy letelepedjen, gazdálkodjon, ezzel hozva létre civilizációkat. Ennek végkifejleteként váltunk globálisan összekapcsolt fajjá. A stabilitás azonban mára megszűnt. „Az Édenkert nincs többé. Annyira megváltoztattuk a világot, hogy a tudósok szerint már egy új földtörténeti korban, az antropocénban, az emberek korszakában élünk” – fogalmazott.
A sokat látott természetfilmes elmondta, hogy őt is meglepte, milyen gyorsasággal sérül a környezet. Olyan folyamatok kezdődtek el, melyek nyomán a következő pár év az utánuk követő pár ezer évet is meghatározhatja. Véleménye szerint szükség van a jelenlegi gazdasági modellek megváltoztatására. A növekedés korszaka ugyanis véget fog érni. Nem mindegy azonban, hogy ez összeomlással, vagy irányított módon történik-e. Sajnos valóban úgy tűnik, hogy már csak e két lehetőség közül választhatunk.
