Az európai energiapiac éppen egy hatalmas átalakuláson megy át. A 2016-ban üzembe helyezett új energiakapacitásoknak csaknem a 90 százalékát megújuló források adták. A tavaly kiépült 24,5 gigawattnyi új kapacitás 86 százaléka szél-, nap- és vízenergiából, valamint biomasszából származik. 2014-ben az arány 79 százalékot tett ki. A fejlesztéseknek az adott jelentős lökést, hogy a meglévő stratégia alapján 2020-ig az EU-ban 20 százalékra kell növelni a megújuló energiaforrások arányát a teljes energiafelhasználás tekintetében. Európában szélenergiából ma már több villanyáramot nyernek, mint szénből. Ugyanakkor a 90 százalékos arány csak az újonnan épített kapacitások tekintetében ilyen impozáns. A témában még mindig elég sok ellentmondás rejlik. Németország például az elmúlt tíz év alatt megtízszerezte a megújuló forrásokból eredő energiatermelését. 2016 végére az ilyen energia előállítása elérte a 89,34 GW-ot. Ez azonban egyidejűleg nem eredményezte az eredetileg kitűzött klímacélok teljesülését. A helyzet még romlott is: 2015-höz képest tavaly növekedett a szén-dioxid-kibocsátás.
A hazai állapotokat szemlélve megállapíthatjuk, hogy tavaly Szerbiában összesen mintegy 35 TWh (terawattóra) elektromos energiát termeltek. Ez a fogyasztók által használatos mértékegységre átalakítva 35 milliárd kWh, azaz kilowattóra. Ennek túlnyomó részét, 69,7 százalékát, a hőerőművekben, 29,3 százalékát vízerőművekben és csupán a fennmaradó alig 1 százalékot állították elő megújuló energiaforrások igénybevételével. Úgy tűnik, hogy a széntüzelésű erőművek még hosszú ideig meghatározzák országunk energiatermelését. Ugyanakkor a megújuló energiaforrások felhasználásának részarányát nem csupán azért kell növelni, mert jól hangzik. Szerbia a csatlakozási tárgyalások megkezdésével egyben olyan kötelezettséget (is) vállalt, hogy 2027-ig a meglévő hőerőmű kapacitásaiból legkevesebb 1095 megawattórányit (MWh) leépít, megszüntet, vagy átalakítja úgy, hogy megújuló energiaforrások felhasználásával például mezőgazdasági hulladékkal, melléktermékekkel legyen üzemeltethető.
VITORLÁS VONATOK?
A világon elsőként kizárólag szélenergiából nyert árammal közlekednek a holland vonatok az év eleje óta. 2014-ben írták alá a megállapodást arról, hogy 2018-ig a villanyvonatok 100 százalékban szélenergiával termelt energiával közlekednek. A kitűzött célt azonban már egy évvel a határidő lejárta előtt teljesítették. A naponta 5500 járatot működtető NS holland vasúttársaság következő célja, hogy 2020-ig egyharmadával csökkentse az egy utaskilométerre jutó energiafelhasználást. Az NS vonatain naponta átlag 600 ezren utaznak. A vasúttársaság és a szélerőműveket működtető Eneco szerint egy turbina egyórányi átlagos teljesítményéből származó villamos energiával egy vonat 200 kilométert képes megtenni.
Nem állíthatjuk azonban, hogy Szerbiában semmi sem történik e téren. A kúlai szélparkot – mint az első ilyen létesítményt Szerbiában – 2015 novemberében nyitották meg. Az MK Fintel Wind cég által működtetett, egyenként 178 méter magas szélgenerátorból három található benne. A jó látási viszonyok esetén szinte Bácska valamennyi magasabb pontjáról látható turbinák 5–8 ezer háztartásnak elegendő elektromos energiát termelnek. A beruházás teljes értéke 15 millió euró volt. 2016 októberében Dél-Bánátban, Versec mellett nyílt meg a második ilyen létesítmény, a La Piccolina szélpark, mely mintegy 5500 háztartás számára termel elegendő áramot. A 6,6 megawattos szélpark megépítése 10 millió euróba került. Dél-Bánátban még egy szélpark kiépítését tervezik, melynek a teljesítménye 117 megawatt lesz. Ha ez is megvalósul, az MK Group 133 megawatt áramot állít majd elő szélenergiából, ezzel Szerbia már harmadrészben teljesítené az Európai Energetikai Közösség iránt vállalt kötelezettségeit.
Van tehát nálunk is előrelépés. Vajdaság szélfútta területein további szélparkok nőhetnek ki. Időközben pedig a technológia is fejlődik, a turbinák várhatóan egyre jobbak és olcsóbbak lesznek. A hollandokat azonban nehezen fogjuk utolérni. Már csak azért is, mert nálunk nem utaznak naponta 600 ezren vasúton. Az ambiciózus tervek ellenére az elavult vasúthálózat miatt a vonatok több szakaszon is csak legfeljebb 20-30 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedhetnek. De lehet, hogy éppen ebben rejlik az esély az újításra, amit még szabadalmaztathatnánk is. Amíg a hollandok szélturbinákkal áramot termelnek a vonatok meghajtására, mi ezt a fázist megspórolva közvetlenül „hajthatnánk” széllel a szerelvényeket. Kedvező szélirány és megfelelő szélerő esetén feltehetően vitorlákkal is el lehetne érni ezt a sebességet. Arról nem is beszélve, hogy a kommunikáció szempontjából is számos előnye lenne egy ilyen megoldásnak. Amíg most gyakran nem tudják hivatalosan megindokolni, miért késnek a vonatok, a vitorlás szerelvények esetében mindig lehetne a szélcsendre vagy a nem megfelelő szélirányra hivatkozni.
