2007-ben, az Amerikai Egyesült Államokban kirobbant másodrendű jelzálogpiaci válság kezdetén, számos szakértő úgy vélte, elszigetelt jelenségről van szó, amely nem fenyegeti a világpiacokat és azon keresztül más országok gazdaságát sem. A hazai politikusok is úgy vélték akkor, hogy bennünket ez nem érinthet. Ennek az ellenkezőjét azonban máig is tapasztalhatjuk.
Érdekes volt megfigyelni, hogy amikor az amerikai elnök aláírta a pénzügyi szektor szabályozását előirányzó rendeletet, a New York-i tőzsdén azonnal megdrágultak az amerikai bankok részvényei. Ez viszont azt mutatja, hogy a piac továbbra is vakon követi a feltételezésből eredő trendeket. Ennek a jelenségnek a következménye a 2008-as világválság, ami a mai napig meghatározza az életszínvonalunkat. Egyben ez volt az a válság, mely a világban, így Európában és nálunk is politikai átalakulásokat generált, melyeknek szintén máig érezhetőek a hatásai. Sőt! Az akkor kialakult „apály” hordaléka még most fejti ki igazi hatását.
Trump elrendelte a Dodd–Frank-törvény felülvizsgálatát. Ez a törvény minden idők egyik legbonyolultabb pénzügyi szabályozórendszere. Többi között a pénzpiacok, illetve a pénzügyi intézmények tevékenységének átláthatóságát szerették volna biztosítani a meghozatalával. Az USA szövetségi felügyelő szervezeteinek és a Pénzügyminisztériumnak most 120 napja van arra, hogy a lehetséges változtatások várható hatásairól készítsenek hatástanulmányokat. Bizonyos nézőpontból szemlélve a 2008-ban kirobbant pénzügyi válság egyik pozitív fejleménye volt, hogy az amerikai közvélemény és a törvényhozók figyelmét ráirányította a pénzügyi szektor kockázatos, esetenként sci-fibe illő működésére. Trump rendelete nem oldja fel ugyan az amerikai bankok működését szigorító törvényt, de utasítja a pénzügyminisztériumot a felülvizsgálatára. Elemzők szerint azonban ez az első lépés a szabályozás lényeges enyhítése felé.
A DODD-FRANK-TÖRVÉNY
Christopher Dodd és Barney Frank a törvény két névadója. A mára már visszavonult két amerikai törvényhozó hivatalnokról elnevezett törvényt a szenátus 2010-ben fogadta el, majd Obama elnök is aláírta. Eredeti célja a 2008-as pénzügyi válsághoz hasonló helyzet kialakulásának hatékony megakadályozása. A hivatalos, de kevésbé ismert neve a Wall Street Reform és fogyasztóvédelmi törvénye. Amerikában a demokraták és a republikánusok a bevezetése óta vitatkoznak a törvény szükségességéről. Előbbiek szerint ugyanis a törvény szükséges, a republikánus döntéshozók általános véleménye szerint azonban egy ilyen bonyolult szabályozási rendszer csak fékezi és visszafogja a gazdaság működését. A törvény szigorú tőkekövetelményeket irányoz elő, de megszabja azt is, hogy a bankok milyen mértékben szerezhetnek érdekeltségeket más társaságokban, és milyen kockázatokat vállalhatnak a különféle pénzügyi származtatott termékeken keresztül. Trump a választási kampányban megígérte, hogy egyszerűsíteni fogja a gazdasági élet valamennyi szektorának szabályozását. A törvény bevezetése előtt eluralkodtak azok a vélemények, melyek szerint a bankokat jobb lenne minél jobban felaprózni, hiszen egy kisebb bank esetleges csődje könnyebben kezelhető. A törvény viszont nem ezt eredményezte, legalábbis a tények ezt nem támasztják alá. A legnagyobb hat amerikai bank pl. tavaly 9700 milliárd dollárral rendelkezett, tíz évvel korábban, 2016-ban, a válságot megelőzően viszont 7200 milliárddal.
ZÖLD ÚT A HITELEKNEK?
Nehéz azonban az amerikai bankok esetében általánosítani. A legnagyobbak, a JP Morgan, a Bank of America és a Wells Fargo például azért nőttek hatalmasra, mert magukba olvasztották a csődbe jutott kisebb pénzintézeteket. Tették ezt azért, mert a kormány erre kérte fel őket. Más nagybankok, mint a Citigroup, a Goldman vagy a Morgan Stanley viszont valóban csökkentették a méretüket. A tavalyi stresszteszt azt mutatja, hogy a legnagyobb 30 amerikai bank mindegyike képes lenne állami beavatkozás nélkül is túlélni egy a 2008-ashoz hasonló válságot. Bizonyos elemzések szerint a szabályozás betartásának költségei évente több százmillió dolláros pluszköltséget jelentenek a bankok számára. A szigorú szabályok a törvény bírálói szerint arra késztetik a bankokat, hogy visszafogják hitelezési tevékenységüket. Ezzel azonban az amerikai gazdaság növekedését fogják vissza. Trump többször is hangsúlyozta, sok olyan barátja és ismerőse van, akik a törvény szigorú előírásai miatt nem kapnak kölcsönt vállalkozásaik fejlesztéséhez. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed képviselőinek viszont ezzel ellentétes a véleményük. Úgy vélik, a törvény hasznos, mert több és „jobb” pénz áramlik a bankrendszerbe. A kereskedelmi banki hitelezés pedig a törvény életbe lépését követően emelkedett. A borúlátó jóslatok szerint azonban mindez feltételeket teremt egy újabb válság kialakulásához. Mindez azért, mert a biztonságosabb működés oltára előtt a pénzügyi világ nem hajlandó a haszon egy részének feláldozására.
