A gépek elveszik az emberek munkáját, a gépesítés megszünteti a munkahelyeket. Gyakran hallunk, olvasunk ilyeneket. Azt hihetnénk, hogy ez valóban így van, valamint, hogy tipikusan 21. századi jelenségről van szó. Az egykori szocialista országok perspektívájából pedig még inkább azt hihetik az emberek, hogy ez egy egészen új jelenség, hogy a gépesítés és az automatizálás az utóbbi két-három évtizedben „harapózott” el annyira, hogy elveszi az emberek munkáját. Meg kell azonban különböztetni a munka és a munkahely fogalmát. A a szocialista országokban ugyanis a rendszerváltásig jóformán mindenkinek volt munkahelye, munkája már nem mindig volt mindenkinek. A teljes foglalkoztatás abban az időben közismerten más eszközökkel és más céloktól vezérelve lett megvalósítva, nem a munkafolyamatok valós szükségleteinek megfelelő számú munkaerő alkalmazásával. Ezzel kapcsolatban a mai napig élnek téves berögződések, tévhitek, hiszen az egykori korban, az állami tulajdonban, vagy ahogyan nálunk hívták, társadalmi tulajdonban lévő vállalatokban megvalósított káderpolitika nagyban hozzájárult a valóság torzításához.
Nagy figyelmet keltett a közelmúltban Bill Gates megnyilvánulása, amikor kifejtette, véleménye szerint a kormányoknak úgynevezett robotadót kellene kivetniük az automatizálás lassítása érdekében. Meglepő, hogy ilyen nézeteket vall a világ egyik leggazdagabb embere, a Microsoft informatikai óriásvállalat társalapítója, aki a mesterséges intelligencia fejlesztésének egyik kulcsfigurája. Gates egy gazdasági honlapon fejtette ki véleményét, miszerint az automatizálás nagyon sok foglalkozás megszűnését eredményezi. A folyamat ellenőrzése végett, illetve a foglalkoztatás alternatív módozatainak kialakításához lenne szükség azokra a pénzügyi forrásokra, melyeket a robotadó által lehetne biztosítani. Satya Nadella, a Microsoft vezérigazgatója viszont inkább azt tartaná helyesnek, ha nem a munkaadókra, hanem az ügyfelekre és a fogyasztókra rónának ki ilyen adóterheket.
AZ ADÓ NEM MEGOLDÁS
Bárminek a megadóztatása gátló, fékező hatást fejt ki. Vannak olyan dolgok, melyek az emberiség szempontjából károsnak tekinthetők. Ilyen esetekben indokolt korlátokat állítani, adóztatni, ha nem lehetséges teljesen betiltani. A dohánytermékek és szeszes italok fogyasztása például többnyire károsnak tekinthető, a tilalom azonban nem kivitelezhető. Bizonyítják ezt az egykor Amerikában bevezetett szesztilalom tapasztalatai is. Viszont az is bizonyított, hogy az ilyen termékek megadóztatása csökkentheti a fogyasztásukat. Az automatizáció, a gépesítés viszont mégsem tekinthető hosszú távon is káros folyamatnak az emberi civilizáció fejlődése szempontjából. Gates egyébként egy másik alternatívát is felvetett: a magasabb termelékenységből eredő profit megadóztatását. Csakhogy lényegében ennek is a robotadóéhoz hasonló hatása lenne, hiszen a magasabb termelékenység szinte kivétel nélkül minden esetben az új technológiák eredménye. Bizonyos ágazatokban nagyon is nehéz volna egyértelműen meghatározni, hogy mely állásokat szüntetnek meg a robotok, és kit, mikor, mivel kellene, vagy lehetne megadóztatni. Sok esetben fizikailag nem létező gépről vagy robotról, hanem csak egy szoftverről vagy alkalmazásról beszélhetünk. Olyan vélemények is vannak, hogy nem robotadót kell kivetni, hanem a tőkenyereség után kellene megadóztatni a vállalkozókat.
VISSZA A MÚLTBA
Nyilvánvaló, hogy a legegyszerűbb gépek feltalálása és megalkotása is hatalmas előrehaladást jelentett az emberiség számára. Mégis, a történelem során a technofóbia, a gépek iránt érzett ellenszenv visszatérő motívumnak tekinthető. A szakirodalomban a luddizmusról olvashatunk, mint a korai munkásmozgalom egyik megnyilvánulási formájáról. Az ipari forradalom idején a luddizmusnak több hulláma volt Angliában, a klasszikus kapitalizmus kialakulása idején. Tipikus, és gyakran említett példa, amikor a takácsok összetörték a szövőgépeket, a munkahelyüket féltve. A gépek iránti gyűlölet azonban már sokkal korábban jelentkezett.
A jelenlegi trendeket előrevetítve a különböző tanulmányok szerint mintegy 20-30 éven belül az élet minden területét elárasztják a robotok. Valószínűleg robotok fejlesztik majd más robotok számára is a szoftvereket. Bizonyos előrejelzések szerint azonban a technofóbia megmarad, és akár fokozódhat is. Az automata életmódot, okos városokat, robotokat elutasító új luddita nemzedék kialakulása is valószínű. Hacsak nem sikerül olyan új társadalmi rendet megalkotnunk, hogy egy ilyen folyamatnak mindenki a nyertese lehessen. Ilyen modell biztosan létezik, de az is egészen biztos, hogy nem lesz könnyű a kialakítása és fenntartása. Ahogyan mindig is csábító volt az adófizetés elkerülése, egy adózáson alapuló modellben mindig ott marad egy ilyen késztetés. Az is megtörténhet, hogy a jövőben nemcsak embereket foglalkoztatnak feketén, hanem megpróbálják eltitkolni a robotok, szoftverek alkalmazását is.
