Jegybankunk az idénre 3 százalékos (+– 1,5 százalék) inflációt tervezett. Az év eleji adatok szerint ezt akár túl is szárnyalhatjuk, és ha az év második felében nem emelkednek jelentősebben az árak, akár tartható is a célérték. A pénzromlás ütemére nemcsak a hazai, hanem a világpiaci fejlemények is jelentősen kihatnak. A mostani perspektívából annyi látszik biztosnak, hogy az idén az infláció mértéke meghaladja a tavaly jegyzett 1,2 százalékos alacsony szintet.
Az infláció egyidős a piacgazdasággal. Ha visszatekintünk a múltba, azt mondhatnánk, a történelmet úgy is szemlélhetjük, mint a különféle pénznemek folyamatos elértéktelenedését. A körülményektől sokban függ, de általánosságban azt mondhatjuk, hogy a mérsékelt infláció nem jelent komoly gondot. Sokan azonban a betegségek esetén jelentkező lázzal hasonlítják össze: ha hirtelen megugrik, az már kóros elváltozásra, fertőzésre, gyulladásra, betegségre utal. Ha a pénzromlás üteme éves szinten nem haladja meg a 10 százalékot, mérsékelt inflációról beszélhetünk. Ezzel az „enyhe hőemelkedéssel” még viszonylag könnyen együtt lehet élni. A két számjegyű infláció viszont már súlyos gazdasági torzulásokat okoz. A pénzromlás 20 százalékot meghaladó ütemét nevezzük vágtázó inflációnak. A harmadik típusú pénzromlás, a hiperinfláció nagyon ritkán fordul elő, a betegségek hasonlatánál maradva az úgynevezett rombolórákhoz hasonlítható. 1993-ban az egykori Jugoszlávia lakóinak is alkalmuk volt megtapasztalni, hogy miben nyilvánul meg ez a jelenség.
Fontos mindig szem előtt tartani, hogy az infláció nagymértékben torzítja, úgymond tönkreteszi az információkat. A hozzáértők számára ugyanis maguk az árak is rengeteg fontos információt tartalmaznak. Ezeket az információkat a saját vállalkozás vagy akár a családi pénzügyek „menedzselésekor” is jól fel lehet használni. Az infláció azonban teljesen zavarossá teszi ezt a képet, hiszen az egyes áruféleségek ára és a szolgáltatások díja folyamatosan változik. Ilyenkor például az egyik helyen az egyik pillanatban drágának tűnhet valami, emiatt nem vesszük meg. Aztán rájövünk, hogy máshol viszont még drágább, de rosszabb minőségű is, viszont az előző helyen pedig már közben kifogytak a készletek, vagy ott is árat emeltek.
A NEM TERVEZETT INFLÁCIÓRÓL
Az előre nem látott infláció nagy meglepetéseket okozhat a magánembereknek, üzletembereknek, vállalkozóknak, menedzsereknek, és még a hivatásos elemzőknek is. Akiknek például hosszú lejáratú ügyleteik vannak, melyeknek bizonyos pontjai pénzben, számadatokban van rögzítve, azt tapasztalhatják, hogy ezeknek a megállapodásoknak a reálértéke megváltozik, a költségek pedig eltérnek attól, amire eredetileg számítottunk. Kölcsönök, jelzálogkölcsönök, de akár javadalmazásról vagy bérekről szóló szerződések is rövid idő alatt hihetetlenül kedvezőtlenné válhatnak, de eleve nincs kizárva ennek a fordítottja sem. Az egykori Jugoszláviában – sokan emlékeznek még rá – a felvett hosszú távú kölcsönök törlesztőrészletei végül nevetséges szintre értéktelenedtek el. Mivel azoknak a hiteleknek nem volt úgynevezett valutaklauzulája, azaz a törlesztőrészletek kiszámítását nem kötötték egy hosszú távon stabilnak tekintett fizetőeszköz, pl. svájci frank, euró, dollár árfolyamához, vagy az azok átlaga alapján meghatározott mutatószámmal nem korrigálták, így előfordulhatott, hogy valaki a lakáshitelét úgy törlesztette, hogy végül havonta egy doboz cigaretta áránál kisebb volt a havi ráta.
A váratlan, előre nem látott, de még mérsékelt infláció gazdasági hatása elsősorban a vagyon és a jövedelem elosztását érinti. Az egész rendszer hatékonyságára viszont nincs jelentősebb hatása. Az árak váratlan emelkedése egyeseket elszegényíthet, mások éppen ellenkezőleg, extra jövedelemre tehetnek szert. A tapasztalatok szerint azonban a gyárak, üzemek hatékonysága ilyen körülmények között sem szokott jelentősen megváltozni, ugyanakkor a torzulások már megmutatkoznak és nehéz a dolgokat reálisan felmérni.
AZ ADÓBEVÉTELEK ÉS AZ INFLÁCIÓ
Jelentősége és specifikus jellegzetességei miatt külön témaként kezelhetjük az inflációnak az adózásra kifejtett hatásait. Progresszív adórendszer esetén például a magasabb infláció gyorsabban juttatja magasabb adóosztályba az embereket, vagy bizonyos adótípusok esetében a vártnál hamarabb érjük el a következő adósávot. A kormányzatnak ilyenkor lehetősége nyílik arra, hogy a törvények változtatása nélkül szedjen be több adót. Ennek ellensúlyozására egyes országokban indexálva vannak az adótörvények. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy sokszor az indexálás sem elegendő ahhoz, hogy az adórendszer megtisztuljon az infláció hatásaitól.
Maga az infláció is egyfajta adónemnek tekinthető. Az állam az adósságait a pénzromláson keresztül az állampolgárokra háríthatja. Külön téma lehetne, hogy ezeket az adósságokat mindenképpen a polgárok fizetnék, csak az inflációk keresztül kevésbé szembetűnő, mintha pl. adót emelnének.
