Hivatalosan még meg nem erősített információk szerint az Európai Bizottság bekeményítene: 2025-ig minden tagállam számára kötelezővé tenné az euró bevezetését. A közös pénz és kötelező bevezetésének témája nem egy új felvetés. Mindenki tisztában van vele, hogy egy ilyen lépésnek számos előnye és nagyon sok hátránya is lenne. Az elemzéseket ezzel kapcsolatban mindig érdemes elolvasni. Ugyanakkor mindig fenntartással kell viszonyulni hozzájuk, hiszen az sem mindegy, ki írta, milyen szándékkal, és nagyon nem mindegy, hogy milyen körülmények uralkodtak az analízis megszületésekor. Régi, de gyakran elfelejtett tanúság, hogy azok az elvek és szabályok, törvényszerűségek, melyek bizonyos körülmények között általánosnak, kis túlzással örök érvényűnek tűnnek, megváltozott körülmények között egészen ellentétes hatásokat fejtenek ki. Természetesen van abban is logika, amikor azt mondják, hogy a közös valuta bevezetése esetén hatékonyabb eszközökkel lehetne a pénzügyi fegyelem betartására ösztönözni az egyes tagállamokat. Ugyanakkor ilyen esetben a nemzetállamok pénzügyi döntéshozói hatáskörei drasztikusan beszűkülnének. Ez az, ami komoly lehetőségeket és veszélyeket is magában rejt. Érdekes példákkal lehetne mindezt illusztrálni. Dánia és Svédország pl. a mai napig nem tagja az övezetnek, miközben utóbbi már réges-régen teljesíti, sőt túlteljesíti a megszabott feltételeket. Lengyelország, Magyarország és Csehország nagyon közel áll a feltételek teljesítéséhez, de – főleg igaz ez az előbbi kettő esetében – a jelenlegi helyzetben talán nincs is komoly politikai szándék a csatlakozáshoz. Horvátországban, Romániában és Bulgáriában pedig még sokat kell dolgozni az úgynevezett konvergenciafeltételek teljesítéséért.
A KÜLÖN BEJÁRATÚ EURÓPA
Érdekes a felvetést annak tükrében vizsgálni, hogy Emmanuel Macron már a kampányában közös uniós pénzügyminiszterről és közös költségvetésről beszélt. Még ennél is tovább ment azonban: az euróövezeti tagországoknak külön (bejáratú) európai parlamentjét is említette. Merkellel zajlott megbeszélései után pedig azt mondta, újra meg kell alapítani az Európai Uniót és az euróövezetet. Ez természetesen sokféleképpen értelmezhető, több magyarázat szerint lényegében Macron is az euró kötelezővé tételére gondolt. Az euró bevezetésének eredetileg szigorúan megszabott feltételei vannak. Az árstabilitás, a rendezett államháztartás, a nemzeti valuta átváltási árfolyamának stabilitása és a hosszú távú kamatlábak konvergenciája az úgynevezett gazdasági kritériumok közé tartozik. A négy gazdasági feltétel mellett azonban egy jogi kritériuma is van az euró bevezetésének. A nemzeti jogszabályoknak ugyanis összeegyeztethetőknek kell lenniük az Európai Unió szerződéseinek és az EKB alapokmányának tartalmával.
NEM MINDENKINEK EGYFORMÁN SÜRGŐS
Olyan véleményekkel is találkozhatunk, hogy az euró bevezetése óta ráépített pénzügyi rendszer folyamatosan különféle gondokkal küszködik, ami rendszerbeli hibákból eredeztethető. Az EU gazdasági előnyei a kereskedelmi korlátok eltávolításából, a vámunióból és a közös piacból, az áruk, szolgáltatások, a munkaerő és a tőke szabad áramlásából erednek. A máig megoldatlan görög válság is lényegében a rendszerbeli hibákra utal. Elméletileg a közös pénzzel megszűntek az árfolyamból eredő különbségek. A tagországok között azonban jelentős fejlettségbeli különbségek vannak, és az egyes nemzetállamok makrogazdasági helyzete is jelentősen eltér egymástól. Így aztán az infláció mértéke sem egyforma, miközben ugyanazt a pénznemet használják. Szemléletes példa, hogy pl. az infláció Görögországban magasabb, mint Németországban, ugyanakkor a termelékenység ez utóbbi államban jóval magasabb. A német eredmények által megerősített euró pedig a görögöknél is ugyanannyit ér, ezért jelentősen rontja az ország külpiaci versenyképességét. A valutaunió fejlett északi és hozzájuk képest fejletlen déli államai között jelentős különbségek vannak. Ebből következik, hogy a nemzeti jövedelem előállításához szükséges átlagos egységnyi bérköltség jelentősen eltér. Emiatt a közös pénznek kialakul egy úgynevezett nemzeti reálárfolyama. Ezt nevezik belső leértékelődésnek, amit csak olyan politikailag népszerűtlen eszközökkel lehet(ne) korrigálni mint a tartós bércsökkentés. Az euróövezet olyan szuperexportőreinek mint Németország vagy Hollandia, a saját lehetőségeihez mérten leértékelt valuta csak tovább erősíti a versenyképességét. A görögök viszont részint emiatt kerültek súlyos helyzetbe, és kérdés, mikor tudnak kimászni belőle. Nagyon bonyolult és összetett dolog azonban az ilyen közös pénznem használata. Sokat lehetne témázni például az olyan országok specifikus helyzetéről, melyek egyoldalúan vezették be az eurót. Erre egy érdekes példa Montenegró esete. Amikor 2006-ban az ország függetlenné vált, vezetői úgy gondolták, nem érdemes új pénznemet létrehozniuk. Valószínűleg gyorsabb EU-csatlakozásra számíthattak. Milo Đukanović 2008-ban miniszterelnökként ugyanis azt nyilatkozta, hogy 2012-ig országa teljes jogú tagállammá válik. Kicsit ugyan elszámolták magukat, az euróval viszont azóta is jól elvannak…
