Részvények, államkötvények, valamelyik kriptovaluta, esetleg ingatlan, vagy valamely olyan ország pénzneme, mely várhatóan a jövőben megdrágulhat más valutákhoz képest. A mai, modernnek nevezett korban ez csupán töredéke azoknak a pénzügyi lehetőségeknek, melyek közül választhatunk, ha fialtatni szeretnénk a pénzünket. Pénzügyi viharoktól veszélyeztetett korunkban azonban sokan már annak is örülnének, ha valami csupán azt tudná garantálni, hogy megtakarításuk ne veszítse értékét. Ők azok, akik, már felhalmoztak bizonyos tőkét, amit ha nem fektetnek be okosan, lassan elértéktelenedhet. Lehet ugyan sokat vitatkozni rajta, de ha leegyszerűsítjük a dolgokat és elfogadjuk azt a hipotézist, hogy a máig sokat emlegetett legutóbbi hitelválságot az ingatlanárak folyamatos emelkedéséből fakadó hitelexpanzió okozta, akkor egyesek logikus megoldásként a pénzügyi újítások, innovációk visszaszorítását emlegetik a mai napig. Pedig az előző mondat már a fülünknek is rosszul csenghet. Az innováció visszaszorítása eleve rosszul hangzik, majdnem mindegy, milyen szövegkörnyezetben használjuk. Ha az első sikertelen rakétakísérlet után felhagytunk volna az űrkutatással vagy a Titanic katasztrófáját követően betiltották volna a transzatlanti hajózást, egészen más irányban fejlődtek volna a dolgok. Pontosabban fogalmazva, nem fejlődtek volna. Ezért lehet egyetérteni a Yale Egyetem professzora, Robert Shiller véleményével, hogy a pénzügyi innovációkat nem lehet megállítani és visszaszorítani, ezért inkább meg kéne tanulni a kockázatkezelést, ugyanakkor bátran kell lépni az új világba. Az innovatív pénzügyi megoldásokhoz innovatív kockázatkezelési módszereket kell kidolgozni. Valószínűleg ez jelenti majd a jövőt. Ma még abszurdnak tűnik, de a jövő egyik innovatív megoldása lehet, hogy a lakások, ingatlanok, a tulajdonunkban lévő gépjárművek egyfajta likvid formát öltenek, és garanciaként, de akár konkrét befektetésként is szerepelnek majd egy olyan rendszerben, melynek körvonalai a világhálón már formálódnak.
Ez is egy magyar találmány?
Az egyre divatosabb kriptopénzek mögött álló innováció, az úgynevezett blokklánc (blockchain) technológia bizonyos szempontból már kilépett a pénzügyi szférából. A blokklánc egy hálózatok között megosztott, nyilvános főkönyv. Hálózatok közötti és nyilvános is, miközben annyira titkos, hogy még a hálózat egyes láncszemei is ismeretlenek maradnak egymás számára. Decentralizált, tranzakció alapú nyilvántartás valósul meg egy hálózatban. Nincs közvetítő sem: a tranzakciók két számítógépes csomópont között mennek végbe, és kódolva, decentralizáltan, a hálózat tagjainak számítógépein tárolják őket. A visszaigazolt tranzakciók felfűződnek a blokkláncra, ezek a főkönyv egyes oldalai, amelyeket tízpercenként lezárnak. Ilyenkor újra definiálják, megerősítik, hogy adott pillanatban kinek mi van a birtokában. Minden egyes tranzakciót a hálózat minden számítógépének jóvá kell hagynia. Ha valamelyik ezt megtagadja, az ügylet nem megy végbe. Állítólag emiatt lehetetlen észrevétlenül befolyásolni a rendszert. A vírusfejlesztők, hackerek talán már azon dolgoznak, hogyan lehetne feltörni, kirabolni az ilyen rendszereket. Előnye viszont, hogy nem létezik egy meghackelhető központ. Nem bizonyított feltételezések szerint ezt az új technológiát is egy magyar származású tudós, a titkosított protokollokkal foglalkozó Nick Szabó fejlesztette ki. Ő maga tagadja ugyan, de sokak szerint Satoshi Nakamoto álnéven a bitcoint is ő indította el hódító útjára. Tény azonban, hogy a blokklánc technológiára a pénzügyeken túl, ma már a szerzői jogok hatékony védelme mellett az ingatlan nyilvántartásig sok mindent építenek.
Mindent átfogó hálózat épül
Korábban azt hittük, a pénzügyi transzakciókat az internet olyan módon teszi majd átláthatóvá, hogy minden átutalás felkerül a netre, és mindenki számára minden pénzmozgás láthatóvá válik. Utólag most már logikusnak tűnik, hogy ez nem jelent teljes átláthatóságot. Ha egy cégnek pénzt utalnak át, az nem azt jelenti, hogy az áru leszállítását vagy a szolgáltatást is elvégezték. A blokklánc egy nagy megbízhatóságú, masszívan elosztott, nehezen meghackelhető számítástechnikai protokoll. A pénzügyi és biztosítási alkalmazásoktól az okos városok és a smart energiarendszereken át a logisztikai és szállítmányozási felhasználásokig széles körű elterjedésére lehet számítani. A termelés és a szolgáltatások kivitelezése mellett a jövőben a szervezést is ezek a rendszerek veszik át. Ha az ellenkező oldal nem tud újítani, az ilyen rendszerek vezethetnek majd a korrupció teljes felszámolásához, mert a balkáni mentalitás szerint a korrupció sajnos máig is olyan ügylet, amiből kihagyják az embert. A jövőbeni globális hálózatokból azonban valószínűleg nem lehet majd kimaradni.
