Elnökünk a napokban egy új lőszergyár megnyitóján ismét a bérek és a nyugdíjak növekedéséről beszélt, a bérek esetében természetesen a közszféra juttatásairól. A versenyszférában a kormány (pedig már nem is kormányfő) esetleg a minimálbért szabhatja meg, a bérek valós alakulását pedig a munkaerő-piaci folyamatok alakítják. Korábban szokás volt arra hivatkozni, hogy 1 százalékos reálbér-növekedéshez a GDP 2 százalékos emelkedésére lenne szükség. Ilyen arány azonban nehezen lesz tartható, hiszen a GDP-növekedéssel kapcsolatos derűlátóbb jóslatok esetében is csekély béremelkedés valósítható meg. A bérnyomás az utóbbi években érezhetővé vált. Mindezt csak fokozza az elvándorlás, illetve a külföldi idénymunka lehetősége, hiszen aprópénzért dolgoznak az emberek. Aki teheti, inkább néhány hónapot külföldön dolgozik, a többit pedig itthon tölti, pihenéssel. Így is jobban jár, mintha itthon robotolna minimálbérért.
Ami a versenyszféránkat illeti, a Fiat Chrysler Automobiles (FCA) szerbiai leányvállalatának dolgozói is béremelést próbálnak kiharcolni. A múlt héten leálltak a munkával. A kragujevaci munkások azt követelik, hogy a jelenlegi nettó 38 ezer dináros fizetésüket nettó 45 ezer dinárra növeljék. Azt is el szeretnék érni, hogy a betegszabadságon lévők helyett vegyenek fel új dolgozókat, ne rájuk háruljon emiatt az aránytalanul sok pluszmunka.
Útiköltség-térítést is követelnek azok számára, akik korán vagy későn mennek munkába, amikor nincs tömegközlekedés. Szerbia legnagyobb exportőre, a Fiat közvetlenül háromezer, közvetve csaknem 37 ezer embernek ad munkát. A vegyesvállalatot, melyben az FCA mellett egyharmad részben az állam is tulajdonos, 2008-ban alapították. Bruttó kivitele az utóbbi években rendre meghaladta az egymilliárd eurót. Az idén május végéig a vállalat kivitele 382,2 milliót tett ki. Kragujevacon a Fiat 500L felfrissített modelljét gyártják, 90 százalékban kivitelre. Felröppentek azonban olyan híresztelések is, hogy a Fiat akár távozhat is Szerbiából.
A SZLOVÁKOK MÁR SEBESSÉGET VÁLTOTTAK
Ha szétnézünk a régióban, Magyarországon és Szlovákiában is jelentős ágazat a járműgyártás. Szlovákia különösen sikertörténet ebből a szempontból, az autóipar ugyanis az elmúlt másfél-két évtizedben egyértelműen a gazdaság legjelentősebb húzóágazatává nőtte ki magát. A szlovák autóipar közvetlenül már 80 ezer embert foglalkoztat, közvetve pedig több mint 200 ezer munkahely köthető hozzá. Az ezredfordulón a német vállalatok túlnyomórészt az olcsó és jól képzett munkaerő miatt választották Szlovákiát a műszaki tudást igénylő ágazatokban. Azóta több külföldi, főleg autóipari vállalat létesített üzemet Szlovákiában. Számuk annyira megnőtt, hogy ezek a cégek ma már egymástól szívják el a képzett munkaerőt. Szlovákia az évente legyártott 1000 lakosra jutó 191 új autóval a világ legmagasabb egy főre eső autógyártással rendelkező ország a szlovák ágazati szövetség adatai szerint. A Volkswagen, a Peugeot (PSA) és a Kia után a Jaguar autókonszern is üzemet létesített Szlovákiában. A legmagasabb fizetést évek óta aVolkswagen Slovakia dolgozói vihetik haza: a havi 1800 eurós átlagfizetés mellett még 13. és 14. havi fizetést is kapnak a német cég szlovákiai dolgozói. Februárban pedig további 1560 eurós prémiumot osztottak a sikeres 2016-os üzleti évre való tekintettel. A Kiánál tavaly 1300 eurónál is magasabb volt az átlagfizetés, a PSA-nál is meghaladta a havi 1000 eurót.
A Jaguar Land Rover szlovákiai gyárának indítása is valószínűleg komoly szerepet játszik a bérfelhajtásban. Az indiai Tata Motors tulajdonában lévő Jaguar Land Rover jövőre induló üzemébe már előre 1200 euró feletti átlagfizetésekkel kecsegteti dolgozóit. A brit autóipari hagyományokat ápoló vállalat megjelenése tovább fogja növelni a munkaerőhiányt a térségben, így a képzett munkaerőért folytatott harc a fizetések további emelkedésével járhat. Becslések szerint Szlovákiában 2020-ra már 14 ezer munkavállaló fog hiányozni az autóiparból.
JÖNNEK A ROBOTOK
Egyre többet hallhatunk és olvashatunk arról, hogy a robotok tömeges elterjedése megszünteti a munkahelyeket. Hosszú távon a fejlett technológia terjedését valószínűleg nem lehet és nem is lenne hasznos megállítani. Rövid távon azonban az állam által teremtett lokális gazdasági légkör jelentősen lassíthatja vagy gyorsíthatja ezt a folyamatot. Esetünkben például a robotok elterjedését nem elsősorban az élőmunka helyettesítése serkentheti, hanem a termelékenység növelésének célja. A gazdaságpolitikának pedig viszonylag nagy a mozgástere középtávon is a munkabérre kirótt terhek csökkentése terén. Szerbiában feltehetően nem kell attól tartani, hogy az automatizált gépsorok, robotok gyors terjedése a munkahelyek tömeges megszűnését eredményezi. A monoton, a kreativitásnak minimális teret sem adó munkahelyek megszűnését pedig nem kell sajnálni. Azok esetében kívánatos is volna a gyors automatizálás.
