Az utóbbi napok eseményei azoknak a véleményét igazolják, akik szerint a pénzpiacok nem hogy megtisztulnának, de további elképesztő, már-már sci-fibe illő fejlemények várhatóak. Egyben mindez talán azokat is igazolja, akik szerint mindez mégsem véletlen, mégsem a valódi piaci törvényszerűségek mozgatják az árfolyamokat és a kamatokat, hanem mindez valamiféle manipulációkat, akár egy világméretű devizaháborút sejtet. Az egy évtizeddel ezelőtt kitört válság is – melynek okát nagyon sokan próbálják máig is tudományos alapossággal megmagyarázni – lényegében azért tört ki, mert a pénzügyek annyira átláthatatlanná, felfoghatatlanná váltak, hogy megingott a bizalom, az emberek már kevésbé kezdték elhinni, hogy a mesterségesen gerjesztett folyamatok során felfúvódott áraknak bármi köze lehetne a valósághoz. A különféle jelzáloghitel alapú kötvények, kriptopénzek, más spekulatív befektetési lehetőségek térhódítása mind-mind csak hozzájárultak a helyzet „súlyosbodásához”. Sokan egyébként vésztjóslóan tekintenek az amerikai tőzsdén tapasztalható árfolyam-emelkedésre, az elképesztő árfolyam-ingadozásokat mutató bitcoint pedig a „spekulánsok beteg gyermeké”-nek tekintik.
AZ ALACSONY KAMAT KOCKÁZATOKAT REJT
A válság kitörésekor a jegybankok a nulla százalék közelébe csökkentették az alapkamatot, abból a logikából kiindulva, hogy ha az emberek nem kapnak kamatot a megtakarított pénzükre, akkor elköltik, azzal is élénkítve a gazdaságot. Az alapkamat lenullázása a hiteleket is olcsóbbá tette, ezzel arra serkentve az embereket, hogy akár többet is költsenek, mint amennyi pénzük van, hiszen a különbséget jóformán kamatmentesen tudják hitelből előteremteni. Jelenleg, néhány kirívó kivételtől eltekintve, szinte minden országban alacsony az alapkamat, és az infláció is a nullához közelít. Annak ellenére, hogy az egyszerű fogyasztói fül számára ez akár még jól is hangozhat, az alacsony alapkamat és a 1,5-2 százalékos szinttől is elmaradó infláció a legtöbb esetben a beteg gazdaság velejárója, de ha nem ez az eset áll fenn, akkor időzített bombához hasonló kockázatokat jelent.
Az amerikai jegybank nyolc év után elkezdte a dollár alapkamatának az emelését, ami azt jelenti, hogy feltehetően tisztában vannak, az alacsony kamatok milyen rizikófaktort jelentenek. Ha visszatekintünk a múltba, az ezredfordulót követően a Fed 1 százalékra csökkentette az alapkamatot, így akarta a holtpontról kimozdítani a recesszióba süllyedő gazdaságot. Mikor már olyanok is eladósodtak, akik normális körülmények között ezt nem tehették volna, viszonylag gyorsan 5 százalékra növelték az irányadó kamatlábat, ettől pedig a hitelek kezdtek bedőlni, és ez az öngerjesztő folyamat okozta a válságot.
SZÁZ ÉVRE SZÓLÓ BEFEKTETÉS
Azt hihetnénk, a pénzügyekben ma már alig van valami, ami meglephetne bennünket. Vagy mégis? Argentína 1816-ban kiáltotta ki függetlenségét, és onnantól kezdve már többször is sikerült az ország pénzügyeit csődbe vinni. Legutóbb 2001-ben jelentett államcsődöt, majd 2014-ben ismét technikai csődbe jutott. Ennek ellenére 2016-ban már sikeresen bocsájtottak ki államkötvényeket. Ebben még nincs is semmi furcsaság, abban viszont igen, hogy június végén 2,75 milliárd dollár értékben bocsájtottak ki és sikeresen értékesítettek 100 (a félreértések elkerülése végett betűkkel: száz)éves futamidejű, 2117-ben lejáró kötvényeket. Eredetileg úgy tervezték, hogy évi 8,25 százalékos hozamú kuponokat dobnak piacra, de a kibocsájtást megelőző hatalmas érdeklődés ezt 7,125 százalékra mérsékelte. Furcsa, de nem példátlan az eset egyébként, mert korábban Mexikó, Írország és az Egyesült Királyság is sikeresen bocsájtott ki százéves kötvényt. Többnyire nem magánszemélyek, hanem biztosítók, nyugdíjalapok vásároltak 100 éves kötvényeket, abban bízva, hogy hosszú távon tudnak vonzó hozamot elérni. Egyben annak a bizonyítéka is, hogy van igény a magas hozamú, de kockázatos befektetések iránt, mert a biztos eszközökből nagyon nehéz pénzt csinálni.
Marketingszempontból viszont az egész arra jó, hogy az argentinok nagy reklámot csináljanak maguknak, hiszen most erről írnak az újságok. Azt hihetnénk, érdekes időket élünk, de ha jobban belegondolunk, nem így van. Mert amióta az ember elkezdett árut termelni, azaz nem csak saját részre termelni bizonyos dolgokat, a cserét megkönnyítendő, megbízható forgalmi eszközt és értékmérőt keres, de többnyire sikertelenül. A csere folyamata pénz nélkül problémás, a megfelelő cserepartnerek felkutatása és az áru értékének a meghatározása miatt. Ennek eredménye lett az árupénz kialakulása, amivé egy olyan áru válhatott, amely mindenki számára elfogadható volt, és szabványosított értékmérőként lehetett használni. A ma is csak bizalmi elvek alapján működő kötvények, papírpénzek, kriptodevizák semmivel sem komolyabb eszközök, mint kezdetben a kagylók, fogak, pikkelyek, állati prémek, de akár még a színes fémek is. Mind ugyanis csak akkor értékes, ha azt mindenki elhiszi róla. Szokás példálódzni, hogy mit sem ér egy aranyrúd a sivatag közepén, amikor épp egy pohár víz tudná megmenteni az életünket, a fém pedig haszontalan ilyen helyzetben.