Merőben eltérő az emberek véleménye a kapitalizmusról. Nemcsak annak a függvényében változik, hogy az illető melyik társadalmi réteg, társadalmi csoport tagja, hanem attól is sokban függ, hogy milyen szövegkörnyezetben, milyen szóösszetételben találkozunk vele. Az egykori itteni egypártrendszer és az állami vállalatok dominanciája idején a kapitalizmus a magasabb életszínvonal és a szabadság szinonimája volt. Amikor kezdtük megtapasztalni, mit jelent a magántulajdon dominanciája, sokak számára a szegénység, a kizsákmányolás a társadalmi egyenlőtlenség szimbóluma lett. A gazdagokról nagy általánosságban negatív kép alakult ki. A közfelfogás szerint azok tettek szert jelentős vagyonra, akik megszegték a törvényt, baráti vagy rokoni kapcsolataik voltak. Egy kisebb rész van azon a véleményen, hogy a jelenleg gazdagnak számítóknak szerencséjük volt, jó időben voltak jó helyen, illetve rátermettségük, kreativitásuk segítette hozzá őket a vagyonukhoz. A kapitalizmusnak azonban nagyon sok eltérő formája létezik. Ezek estenként annyira különbözhetnek egymástól, hogy nagy általánosítással sorolhatjuk őket egy kategóriába. A szó valódi értelmében kizsákmányoláson alapuló vadkapitalizmus mellett megkülönböztethetünk egy úgynevezett jóléti kapitalista modellt. Az előbbit eleve csak negatív jelzővel illethetjük. A jóléti modellek között pedig eltér egymástól az angolszász, az ázsiai és a skandináv jóléti változat. Érdekes fejleménynek tekinthető, hogy a kínai gazdasági csoda egy diktatórikus politikai rendszer keretein belül fejlődött ki, az egyéni szabadságjogok jelentős korlátozása közepette. De Oroszországot is egy autokratikus rendszer keretében sikerült gazdaságilag konszolidálni. Dél-Korea és a többi ázsiai kistigris felemelkedésében is döntő szerepet játszott a tekintélyelvű politikai rendszer és a domináns állami beavatkozás. Mindehhez valószínűleg jelentősen hozzájárult, hogy a „régi” típusú kapitalizmusok elöregedtek, elkényelmesedtek.
MILYEN LESZ AZ "OKOS" KAPITALIZMUS?
A modern kori megreformált kapitalizmusnak egyidejűleg kellene egyfajta globális gazdasági és egyben kulturális rendszerként működnie. A különféle természeti katasztrófák arra is rámutatnak, hogy ideje felfogni, hogy a gazdasági növekedés határa a környezeti erőforrások szűkösségében keresendő. A gazdasági irányítás elsődleges szempontja egy ilyen perspektívából nem lehet más – a kisvállalkozói szinttől egészen a nemzeti és nemzetek feletti gazdaságpolitikákig – mint a bolygó és a rajta egzisztáló társadalmak egészségének megőrzése, lehetőég szerint pedig a javítása is. Olyan „okos” cégekre és nemzetállamokra, és azok élén olyan képzett és sokoldalú szemlélettel megáldott vezetőkre van szükség, akik döntéseik meghozatala során figyelembe veszik a tényt, hogy ők is egy érzékeny egyensúlyon alapuló rendszer részei. Nem a rövid távon történő profit maximalizálás, hanem a hosszú távú fenntarthatóság és közösségi érdekek is szempontot jelentenek. Ha néha bizonyos nézőpontból ez utópiának is tűnhet, valószínűleg ilyen lesz a jövő kapitalizmusa.
REFORMOK KELLENÉNEK
Az újkori szemlélet eltér a neoliberális és a keynesiánus gondolkodókétól is. A gazdaságra egyfajta élő szerkezetként tekinthetünk. Ennek a szervezetnek az egyre gyorsuló keringését ma már az internet és az ott kialakuló közösségi médiaplatformok javítják, azzal, hogy forradalmasították az emberek közötti kommunikációt. A mai modern kori kapitalizmusban azonban megfigyelhető, hogy az információ és a pénz keringése időnként kórossá válhat. A várakozásokkal ellentétben ugyanis ez a folyamat nem a tökéletesebb verseny felé mozdította el a piacokat. Paradox módon éppen a dereguláció révén önmaga serkentette azoknak a pénzügyi központoknak a kialakulását, melyek a profitot és a megtakarításokat is gyorsan elszívják a periferikus szereplőktől. Így alakult ki egy olyan változata a kapitalizmusnak, amikor a hatalmas szereplők már túl nagyok ahhoz, hogy a piaci körülmények között esetenként természetesnek számító bukásuk, tönkremenésük megengedhető legyen, ezért mesterségesen is életben tartják őket, ha kell. Jó példák erre a hatalmas pénzügyi intézmények vagy a szintén gigantikus gépkocsigyártók, de más ágazatokban is hasonló a helyzet. A kis- és középvállalkozó szektor viszont ilyen körülmények között nehezen tud növekedést felmutatni, annak ellenére, hogy sok esetben ők is jelentős állami támogatást élveznek. Az egészséges keringés visszaállítása lehet, hogy utópisztikus gondolat ma már, de ijesztő lehet abba is belegondolni, hogy teljesen kizárjuk a piaci törvények hatásait és valami mesterséges rendszert hozunk létre, hiszen tudjuk a kommunista diktatúrák korábbi gyakorlatából, hogy ez milyen veszélyeket rejt. A modern kori kapitalizmust azonban mindenképpen meg kell majd reformálni, mert a 2008-as események megmutatták, hogy milyen veszélyeket rejt magában. A természeti erőforrások szűkösségét figyelembe vevő gazdasági tervezésre lenne szükség.
