Ilyenkor év elején, a televíziós berkekben illik megállni egy pillanatra, és egyfajta számvetést készíteni az előző évről, hogy az illetékesek eldöntsék, hogy miképpen is lehetne minél több skalpot, magyarán: nézőt begyűjteni az előttük álló 12 hónapban. Amennyiben górcső alá vesszük a magyar televíziós csatornán futó műsorok nézettségi adatait, akkor sajnos azt tapasztaljuk, hogy nincs semmi új a nap alatt, s továbbra is az úgynevezett tehetségkutatók és a különféle reality-műsorok voltak a legnépszerűbbek a televíziónézők körében. Vagyis a vezető kereskedelmi csatornák a „járt utat járatlanért el ne hagyd” elvét tiszteletben tartva tavaly is biztosra mentek, és jól bejáródott receptjeiket elővéve, ezeken minimálisan változtatva gyártották le az ördögi doboz előtt ülők napi fejadagjait. A sorozatok frontján úgyszintén az évek óta futó, jól bejáródott szériák, szappanoperák voltak azok, amelyek a televízió elé szögezték a nézőket, szinte esélyt sem adva a frissen induló és Nyugaton óriási népszerűségre szert tevő sorozatoknak. Legszebb példa erre az Egyesült Államokban a televíziós uborkaszezonban, vagyis a nyáron elstartoló A búra alatt című széria, amelynek szerzője, Stephen King Magyarországon is rendkívül népszerű. Az óceánon túl heteken keresztül ezt a sorozatot dicsérték a különféle, televíziós műsorokra szakosodott újságok, internetes oldalak, Magyarországon azonban az egyébként kiváló és rendkívül költséges reklámkampány ellenére is finoman szólva alulteljesített az egyébként tényleg remek és fordulatokkal teli tudományos-fantasztikus sorozat. Hasonlóképpen hasalt el a Nyugaton továbbra is népszerű Hawaii Five-0 felfrissített változata és a Glee c. sorozat is. Ezekkel szemben továbbra is az élmezőnyben található a Cobra 11 című német tucatsorozat, amely nézettségben a tavalyi év folyamán tángálta el a TV2 zászlóshajójának számító Jóban-rosszban c. szappanoperát, s éveken keresztül az úgyszintén népszerű Napló c. műsort is porig alázta. A magyar nézők berkeiben úgyszintén szépen teljesített a Zöld íjász, a Dr. Csont és A szállító c. szériák is, amelyek egyébként Nyugaton vagy nem is voltak, vagy pedig már jó ideje nincsenek az élbolyban. A tévés szakik berkeiben egyébként nyílt titok, hogy a magyar nézők az epizodikus krimiket kedvelik, ahol 40 (reklámokkal együtt 60) perc alatt megkapnak egy komplett kis sztorit, amelynek lezárása többnyire megnyugtató. A hosszú történettel operáló, összefüggő drámák bemutatása már jóval kockázatosabb. Arra meg szinte gondolni sem merek, hogy milyen sors várna az BBC által gyártott remek sorozatokra, mint például az Élet a Marson, az Atlantis, a Ripper street, a Whitechapel, a Ki vagy doki? (Doctor Who) stb., amelyeknek megnézése során az ember kénytelen kicsit megerőltetnie agyának a fogaskerekeit is, hogy rájöjjön a bennük időnként ügyesen elrejtett történelmi, politikai, mitológiai szálakra is, amelyek egyben rendkívül élvezhetővé teszik őket.
Ezenkívül azt sem szabad elfeledni, hogy a legtöbb néző nem műsor, hanem televíziós csatorna mellett adja le a voksát. Amennyiben vígjátéksorozatokat és filmeket kedvel, akkor a Viasat 3 mellett tölti el az estéjét, ha a szappanoperák a kedvencei, akkor az RTL-en marad a Barátok közt után is, s a tévéújságokban kiszemelt sorozatok, filmek időpontjának a filctollal történő bekarikázása is már a múlté.
