Кét szerb fiatalkorú bűnöző pályafutását bemutató, Srđan Dragojević rendezte filmben így hívták azt a képzeletbeli televíziós műsort, amelyben a belgrádi aszfaltbetyárokat népszerűsítette. Igaz, akkoriban egyáltalán nem álltak távol a valóságtól az alvilág hőstetteit dicsőítő műsorok, ugyanis a közszolgálatiságot sajátságosan értelmező állami, illetve a magánkézben lévő, de úgyszintén a radikális és a szocialista rezsimhez dörgölődző kereskedelmi televíziókban a fizikai munkásokból, illetve értelmiségiekből átvedlett önjelölt hadvezérek, műnépzenei „esztrádművészek” és különböző kuruzslással, jövendöléssel foglalkozó szélhámosok mellett a belgrádi aszfalt „vitézei” is igen gyakran szerepeltek különböző tévéműsorokban, s gondolom, hogy mondani sem kell, óriási népszerűségre tettek szert az alig pelyhedző szakállú szerb kamaszsrácok és tinileánykák körében.
Az október 5-i látványforradalmat követően valamelyest a szerbiai televíziózásban is rendeződött a helyzet, azonban a kilencvenes évek szellemisége sohasem tűnt el nyomtalanul, most pedig valljuk be őszintén, egyfajta másodvirágzását éli a televízióban és a sajtóban egyaránt, s még azt sem mondhatjuk el, hogy csak az arcok változtak meg. Mert ahogyan a szerbiai politika élén szinte ugyanazok a személyek mondják meg most is a tutit, a televízió képernyőjét is ismét elárasztotta az elviselhetetlen turbo-folk, s a véres, nyomorúságos korszaknak az antihősei is szépen lassan kilépnek az illegalitásból és követelik vissza negyedórányi hírnevüket. Minap azt is megértük, hogy az egyik kereskedelmi csatorna műsorában a korszak egyik közismert és népszerű aszfalbetyárát ültessék be műsorvezetőnek, aki miközben tanácsokat osztogatott a fiataloknak, bűnözői pályafutásának egy-egy momentumát is felidézte. Szerencsére úgy néz ki, hogy ez már a televízió műsorokat felügyelő bizottságnak is sok(k) volt, s minden jel szerint napirendre tűzik az bűnöző úr tévéműsorban történő megjelenését, s reagáltak az országos újságíró-egyesületek is, s elítélték a televíziós csatorna vezetőinek a húzását. A kérdés csupán az, hogy milyen mértékben szankcionálják a csatornát, illetve a vezetőit. Mert ha csupán félénken rájuk szólnak, hogy: ugyan, ugyan, ezt talán még sem kellett volna, akkor kár összeülniük az egész ügy miatt, s legközelebb talán a kérdéses, s egyébként jelen pillanatban is, kábítószer (heroin) és fegyverek jogtalan birtoklásáért 14 éves börtönbüntetésre, egyelőre nem jogerősen elítélt Kristijan Golubović akár a csatorna rendőrségi krónikáját utána pedig az iskolatévét is elvezetgetheti valamelyik füstös belgrádi kávézóból, a hozzá hasonló marcona legények és csinos „sponzorušák” társaságában.
