A közelmúltban írtunk arról, hogy az egyik, egykori belgrádi aszfaltbetyárt, a szerbiai szervezett bűnözés egyik doyenjét mennyire felkapták egyes kereskedelmi televíziók, akik, szinte egymásnak tálcán átnyúlva szerepeltették őt különböző műsorokban, s az egyik kertévé adásában még tanácsokat is osztogatott a műsort néző ifjoncok számára, közben egy-egy anekdotát is felelevenített abból a korszakból, amikor még ő volt a helyi menő csávó a szerb főváros aszfaltdzsungelében. Kristijan Golubović szerepeltetése alaposan kiverte a szerb média azon képviselőinek a biztosítékát, akik még egy kicsit is adnak a hivatásuk becsületére, s nem pedig az árral együtt úszva igyekeznek fennmaradni abban a cseppet sem illatos politikai katyvaszban, amely akarva-akaratlanul immár lassan több mint két évtizede körülvesz bennünket. Az eset kapcsán a közelmúltban reagált a szerb médiahatóság (RRA) is, s ahelyett, hogy elítélnék az illetőt felvonultató médiumokat, szinte egyhangúlag áldásukat adták Golubović közszereplésére. Annak ellenére, hogy az egykoron kétes üzletekbe keveredő ipsének a televíziós szereplését több napilapban is elítélték, ezúttal csupán egy vette a bátorságot, hogy felhívja a közvélemény figyelemét az RRA finoman szólva is kétes döntésére, legtöbben viszont mélyen, és szerintük minden jel szerint bölcsen hallgattak a médiahatóság döntése kapcsán. Magyarra lefordítva az egészet, kicsit olyan helyzet állt fenn, mintha a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szemet hunyna azon, hogy az egyik országos lefedettségű magyarországi kereskedelmi televízió mondjuk a whiskys rabló néven elhíresült Ambrus Attilát ültetné be műsorvezetőként az egyik talkshow-jába, hogy, amikor úgy érzi, hogy lankad a nézők figyelme, tarsolyából előhúzzon egy-egy sztorit valamelyik bankrablásáról. Albert Camus, francia író mondta anno, hogy egy ország annyit ér, amilyen a sajtója, s ugyanez vonatkozik a médiahatóságára is. Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy amennyiben egy egykori belgrádi aszfaltbetyár is, a rendőrségi krónikán kívül is „közszerepelhet” egyes nemzeti frekvenciával rendelkező televíziókban, a médiahatóság pedig szemet huny efelett, akkor komoly baj lehet az országgal is. Igaz, ezzel már jó ideje tisztában vagyunk Golubović médiapáváskodása nélkül is.
