Gyermekkorában gondolom minden olvasó eljátszadozott a gondolattal, hogy de jó lenne egy, a mainál jóval korábbi korszakban, vagy pedig fantáziavilágban vitéznek, mágusnak vagy pedig királynak, királynőnek lenni egy királyi udvarban. Talán ennek is köszönhető az olyan filmek sikerének titka, mint példának okán a Hobbit, a Gyűrűk ura, vagy pedig a régebbi alkotások közül az 1981-ben bemutatott Excalibur, vagy pedig Arnold Schwarzenegger karrierjét megalapozó Conan a barbár című film. A megnevezett alkotások sikere a szakértők szerint nem csupán a szerzők tehetségének köszönhető, hanem az emberiségnek a csillapíthatatlan vonzalma minden iránt, ami túl van a megszokott valóság keretein, de mégsem teljesen idegen a számára. dr. Galuska László Pál kecskeméti főiskolai adjunktus szerint az a ködös és határozatlan érzés munkál bennünk, hogy amit megismerünk, teljesebb emberré tesz minket, titkok tudójává. Ugyanakkor fájdalmas, emésztő vágyakozás kínoz; mi is inkább e tőlünk elzárt, távoli tereken lennénk, mintsem saját környezetünkben. Érdekesmód, a mozifilmekkel a televíziós sorozatok világában, az olykor már bántóan gagyi Xéna, Herkules, Merlin, vagy éppen a Conan filmek sorozat változatát leszámítva sokáig nem születtek a fenti filmekhez hasonló kultikus alkotások, amelyek e világokba csábítanák el a a televízió nézőit. A jeget végül is öt évvel ezelőtt R.R. Martin Tűz és jég dala című regényciklusából készült Trónok harca (Game of the Thrones) televíziós sorozat törte meg, amely a mai napig töretlen népszerűségnek örvend világszerte, több millió nézőt lekötve hetente a televíziós készülék előtt. No de mi is az, amiben a mitikus Wesperos királyságaiban játszódó véres, erotikával zamatosított széria jobb a fentiekben már megemlített sorozatoknál? Elsősorban talán az, hogy a fantáziafilmekhez nélkülözhetetlen kulisszák: csodálatos helyszínek ( a sorozat jeleneteit a mai napig a horvátországi Dubrovnik és környékén, illetve Írországban forgatják), s összetett, szerteágazó cselekményszál mellett a Trónok harca szerzője, azonkívül, hogy Tolkienhez hasonlóan megteremtett egy több ezer éves történelemmel rendelkező képzeletbeli világot, ehhez külön nyelvrendszert dolgozott ki a területen élő nemzetek és királyságok számára, ellentétben a Gyűrűk ura szerzőjével jóval összetettebben festi le karaktereit, s amíg Tolkien regényében, illetve az ebből készült film trilógiában kizárólag pozitív és negatív figurák vannak, addig, ahogyan a valós életben, R. R. Martin regényfolyamában, illetve az ebből készült sorozatban a jófiúk is esendőek és elkövetnek kisebb-nagyobb bűnöket, illetve a rossz fiúknak is képesek vagyunk szurkolni, mivel időnként felfedezhetjük bennük a megbocsájtás, a jószívűség, a jó útra térés apró szikráját, természetesen csak egy rövid pillanatra, mert a következő jelenetben legszívesebben saját magunk tépnénk miszlikre őket. Ennek az összetett karakterábrázolásnak a legékesebb példája talán a Peter Dinklage által zseniálisan alakított Tyrion Lannister, vagyis Ördögfióka, aki fogyatékosnak, törpének születve, a fizikai ereje híján hideg számításaival, cselszövéseivel, gunyoros megjegyzéseivel igyekszik a fejét, két tűz között állva a nyakán tartani, de egyben ő az, aki talán legemberségesebb módon törekszik arra, hogy a lehető legkevesebb áldozattal visszatérjen a rend és fegyelem Westeros hét királyságának területén. De a Trónok harcának többi hőseihez képest is a szerbiai politikum vezéregyéniségei pólyás, homokozóban játszó kisgyermekek.
A sorozatnak külön egzotikus ízt az is, hogy R.R. Martin, illetve a sorozat készítői komoly ihletet merítettek az angol történelem polgárháborúkkal teletűzdelt időszakából, ezen belül a Rózsák háborúja korszakából is. A néző pedig minden megnézett epizód után az állkapcsát keresi a padlón. A sorozatban közelgő tél, s a háttérben érezhető feszültséggel teli félelem átjárja a néző zsigereit, s idővel felhagy az epizódok folyamán életét vesztő főhősök számolásával, s már csak arra kíváncsi, hogy ki marad életben, illetve egyáltalán életben marad-e valaki a sorozatban szereplő királyságokat fokozatosan felemésztő, a Vastrónért folyó háború végén?
