Bill Clinton már hétéves kora óta amerikai elnök akart lenni. Terve az 1990-es évek elején megvalósult, amit részben feleségének, Hillarynak köszönhet.
Ámde a házastárs ambíciói sem lebecsülendőek. Olyannyira nem, hogy sokan őt tartják az idei elnökválasztás nagy esélyesének, bár még csak a demokraták elnökjelölt-aspiránsainak egyike.
Igaz, gyerekkorában még arról álmodozott, hogy ő lesz az Egyesült Államok első női asztronautája. Úgy gondolta, hogy a világűrt megjárva, megnyílik előtte az út a politika csúcsára is. Sőt, automatikusan kormányzati megbízatás lesz a jutalma.
Szinte egész életét a hírnév és a hatalom megszerzésének szentelte. Mindig is különleges embernek tartotta magát, és hitt abban, hogy nagy győzelmekre született.
Egyik munkatársa mondta róla, hogy soha nem feleség, hanem kizárólag elnök akart lenni. Ennek érdekében pedig állítólag „bármit megtesz, ami előbbre viszi; hazudik és torzít, hogy megfeleljen az ügynek”. Ezt viszont már Daniel Moynihan néhai szenátor mondta róla.
Jellemét sokan próbálták megfejteni. Többségük mindig arra a következtetésre jutott, hogy Hillary ambiciózus és agyafúrt politikus, aki büszkesége ellenére sem nézi le még az ellenségeit sem, inkább igyekszik barátságot kötni velük.
Már az egyetemen azt beszélték a barátai, hogy ő lesz az USA első elnök asszonya.
A felsőoktatásba, a tekintélyes Yale-re sem akárhonnan került be. Az elitegyetemre az ország híres lányiskolájából, a bostoni Wellesley College-ből jutott be, ahol 1965-ben kezdte meg tanulmányait.
Az egyik első nő volt a Yale jogi karán. Innen kikerülve pedig az első nő lett a konzervatív Arkansas tagállam legmenőbb jogi cégénél.
Szorgalommal, kitartással és rengeteg munkával érte el sikereit.
A politika sosem volt tőle idegen, bár egyetemi évei alatt még harcias republikánusként ismerték. No meg kiváló, felkészült és jó memóriájú vitapartnerként.
A polgárjogi harc és a vietnami háború miatti felháborodás hatására az 1960-as évek végén azonban átpártolt a demokraták táborába. Azóta is itt politizál.
Politikai karrierje talán már akkor elkezdődött, amikor 1975-ben férjhez ment egyetemi barátjához, Bill Clintonhoz, egyetlen gyermekük, Chelsea, 1980-ban született.
Hillary azonban az esküvő alkalmából sem vette fel férje nevét. Minden hivatalos iratában sokáig lánykori vezetékneve, a Rodham szerepelt. Döntésével anyját és anyósát, de még Arkansas konzervatív népségét is megbotránkoztatta. Ez pedig nem ígért sok jót, hiszen Bill Clinton ebben a tagállamban (a szülőföldjén) kezdte politikai pályafutását.
Idővel azonban finomítani kényszerült, s a Hillary Clinton név nyilvános használatával igyekezett lecsillapítani a kedélyeket és az elégedetlenkedőket. A névtrükközés kezdetén azonban inkább arra figyelt, hogy Jimmy Carter kerüljön az ország elnöki székébe, mivel vezetői szerepet bíztak rá a demokrata jelölt egyik kampánycsapatában. Társaival együtt jó munkát végzett, hiszen Carter 1976-ban győzött.
Egy évvel később pedig már annak örülhetett, hogy Bill Clintont arkansasi főállamügyésszé, később (1979-től) pedig – kétszer is – a terület kormányzójává választották.
Bár Hillarynak már az 1970-es évek derekán fényes politikai karriert jósoltak, évtizedekig a háttérbe húzódva szolgálta a vezető tisztségeket betöltő férjét, akiről már az egyetemi évek alatt megtudta, hogy nem egy hűséges típus, a monogámiát meg nem is ismeri. Erről az egész világ a Monica Lewinsky ügy kapcsán szintén meggyőződhetett.
A hölgy nevéhez kötött világrengető botrány azért robbant ki 1998-ban, mert nyilvánosságra került: Clinton elnök szeretőként is „foglalkoztatta” a Fehér Házban gyakornokként alkalmazott Lewinsky kisasszonyt. Rossz nyelvek szerint sok másik nőalkalmazottal együtt. Akkoriban azt is pletykálták, hogy az elnököt olykor a személyes testőrének kellett megvédenie a feldühödött First Lady dühös támadásaitól.
Az viszont kétségtelen, hogy a botrány után Hillary igyekezett menteni a menthetőt, és kihúzni a második elnöki megbízatásának rögös útján épphogy elindult csalfa házastársat a csávából. Mint mindig, minden praktikát bevetett férje ellenfeleinek leszerelése érdekében.
Még azt is elhitette a hazai közvéleménnyel, hogy emészti magát a házasság miatt. Valójában azonban a 2000-es szenátorválasztásra készült.
Addigra már sokat megtanult a nagypolitika kulisszatitkaiból. Férje hivatali ideje alatt (1993-tól 2001-ig) ugyanis nemcsak a First Lady szokványos protokoll szerepére vállalkozott, hanem sok egyéb feladatot is vállalt. Előrelátóan és ügyesen építette a későbbi politikai karrierjét.
A kormányzati adminisztrációban lényegében társelnökként működött, bár ezt hivatalosan senki nem említette. Elnök férjével jól kiegészítették egymást. Clinton állítólag mindig bevonta a döntésekbe. Olyannyira, hogy gyakran (rosszmájúak szerint mindig) Hillary mondta ki az utolsó szót.
Azt beszélik, hogy elnöki feleségként saját udvartartást (Hillary-landet) hozott létre a hozzá hasonló(an gondolkodó) nők egy csoportjából. Közben árgus szemekkel figyelt a Fehér Házban, s igyekezett mindent szigorú felügyelet alatt tartani. Férje nőügyeiről is tudott.
A Lewinsky-affér és az egyéb zűrös események lecsillapodásával megválasztották New York állam szenátorává; a tisztséget 2001-től 2009-ig töltötte be. Elnöki ambícióiról azonban nem mondott le. Már 2007 elején jelezte: megpályázza a demokraták elnökjelöltségét, ám a párt végül Barack Obamát indította, akinek 2008-ban sikerült is győznie. Új elnökként Obama külügyminiszteri tisztséggel jutalmazta, amelyet Hillary 2009 és 2013 között töltött be.
Ha az idén megvalósul régi terve, az USA első elnöknője lehet belőle.
Ahhoz, hogy ez valósággá váljon, a minap kezdődött előválasztási kampányban (de előtte is) már rengeteg mindent ígért honfitársainak. Minthogy lányának is van már egy csemetéje, akár még a jóságos nagymama szerepében is megpróbálkozhat a választók kegyeinek elnyerésével. De nemcsak bűbájos nagyiként, hanem igazi úriasszonyként is megpróbál tündökölni. Megígérte ugyanis, hogy megválasztása esetén még a földönkívüliekről is kideríti az igazságot. Kicsit komolyabbra fordítva a szót, az egyik nagygyűlésen mindenesetre már azt közölte: „…jövő januárban csak ezt a két szót akarom mondani, Madame President (elnök asszony).”
