Jó fél éve nagyon sokan szinte biztosra vették, hogy a 2016 novemberében esedékes egyesült államokbeli elnökválasztás a demokrata Hillary Clinton és a republikánus Jeb Bush között dől el. Félig-meddig jól tippeltek. Bush ugyan már visszalépett, de a volt first lady, majd külügyminiszter Clinton még mindig kiválóan teljesít az elnökaspiránsok közötti versenyben. Neki valóban jó esélye van arra, hogy bejusson a novemberi döntőbe. A jelekből ítélve párton belüli legkomolyabb riválisa, Bernie Sanders szenátor az elnökjelöltségért folyó küzdelem kezdeti sikerei után jelentősen lemaradt. Csekély az esély arra, hogy utolérje Clintont, esetleg őt megelőzve az első helyen végezzen.
Eleinte csodabogárnak tekintették a szocialista meggyőződését fél évszázada hangoztató Sanderst. A többség arra számított, hogy csak színesíti a demokrata versenyzők mezőnyét. Gyorsan kiderült, hogy vele kapcsolatban is tévedtek.
Sok támogatót szerzett magának, népszerűsége hatalmasra nőtt, különösen az interneten és a fiatalok körében. A 74 éves Sanders szabadon és sarkosan fogalmaz. A választók pedig nyitottak az ideológiailag markánsabb hangvételre.
Ezt bizonyítja a másik, vagyis a republikánus oldalon álló és egyre magabiztosabban menetelő Donald Trump milliárdos is.
Neki nagyon komoly az esélye az elnökjelöltségre, amitől már nemcsak saját pártjában riadtak meg, hanem többfelé külföldön is. Az agresszíven vadkapitalista New York-i ingatlanmágnás ugyanis egyik legharciasabb jobboldali elnökjelölt-aspiráns. A német és skót felmenőkkel bíró 69 éves Trump amerikai mércével is radikális jobboldalinak számít.
Nyers, rámenős, vehemens, és semmi sem drága neki, hogy ő legyen a republikánus elnökjelölt. Hatalmas vagyonából, melynek értékét csaknem 4,5 milliárd dollárra becsülik, futja a kampányra. Megszokta, hogy a pénzért szinte mindent megvehet magának. A dollárjaiból eddig három feleségre is jutott.
A politikába az ezredfordulón kapcsolódott be. Azóta volt már demokrata, független, sőt reformpárti is. Egy ideje republikánus, aki az utóbbi időben – az elnökjelöltség bűvöletében, illetve reményében – soha nem tapasztalt vulgáris, sőt kocsmai stílusban támadja ellenfeleit.
Kampányát azonban nemcsak álszent, hazug, megalomániás, megtévesztő és szidalmakkal tarkított nyilatkozataival „színesíti”, hanem narancssárga árnyalatú – de a kopaszodását álcázandó furán fésült – hajával is.
Durva stílusáért, otromba megjegyzéseiért sokan bírálják, mások csak parodizálják. Nagyképű nyilatkozatai sehogy sem illenek bele a szokásos és közkeletű sablonokba.
Legalább olyan keményen ostorozza az amerikai külpolitika tévedéseit, mint az illegális bevándorlókat. Máskor meg az idegengyűlölőknek és a kőkemény rasszistáknak udvarol.
Persze az is igaz, hogy többször változtatott már a véleményén, botrányos kijelentésein. Amikor a múlt héten egy tévévitában szembesítették következetlenségével, ellentmondásos és demagóg nyilatkozataival, illetve szégyentelen hadoválásával, a rá jellemző indulatossággal próbálta védeni álláspontját. A végén azonban az egészet azzal intézte el, hogy „az embernek bizonyos fokú rugalmasságot kell tanúsítania”.
Bár a saját térfelén vannak még nála is szélsőségesebb „pályázók” az előválasztási futamban, viselkedése, megnyilvánulásai, mindenekelőtt pedig politikai nézetei hatalmas felfordulást és súlyos válságot okoztak a pártjában. Az őt eddig támogató republikánusok körében teljes a zűrzavar. Sokan nem értik, hogy az iraki háborút miért minősítette „hazugsággal bélelt kudarcnak” (holott hazája hivatalosan győzelmet aratott), és miért csodálja Vlagyimir Putyin orosz elnököt, aki többször tett már keresztbe az Egyesült Államoknak.
Az a nyilatkozata sem nyerte el sok honfitársa tetszését (a republikánusok között meg pláne nem), mely szerint az USA végzetes hibát követett el az iraki Szaddam Husszein, majd a líbiai Moammer Kadhafi megbuktatásával, illetve az országuk elleni beavatkozással. Trump ezt még azzal is megtoldotta, hogy a két hírhedt diktátor trónfosztásával és likvidálásával az amerikai kormány lényegében országok sokaságára szabadította rá az iszlamista terrorizmust.
Állásfoglalásai elsősorban a neokonzervatívokat háborították fel a republikánusok táborában. Ráadásul annyira, hogy sokan közülük már azzal fenyegetnek: novemberben inkább a politikai (tehát a demokrata) ellenfélre szavaznak, ha Trump lesz a párt elnökjelöltje.
A sajtó már jó ideje szorongatja, a republikánus elit pedig a napokban indított ellene heves támadást. A házon belüli (befolyásos politikai) bírálóit ugyanis egyre jobban bosszantja a fellépése, folyamatosan növekvő népszerűsége és sikeres előrenyomulása az előválasztási küzdelemben. Személyisége is elfogadhatatlan számukra, az elnökjelöltségre pedig alkalmatlannak tartják. A republikánusoknál már az is elhangzott, hogy Trump államelnökké választása „korlátlan katasztrófa lenne az amerikai külpolitika számára”.
A szupergazdag üzletembert azonban egyelőre semmi és senki nem tudja eltéríteni szándékától. Úgy tűnik, mindent megtesz azért, hogy ő legyen a republikánus elnökjelölt. Ha a következő néhány hétben folytatja az előválasztás-sorozatban eddig elért sikereit, alighanem már egyik vetélytársa sem lesz képes megelőzni.
Így akár elnökjelölté is előléphet. Erre azért még korai fogadni. Sőt, a republikánus párt nyári elnökjelölő értekezletén, vagyis a célja előtt egy lépéssel, akár el is gáncsolhatják.
Feltéve, ha addig valaki meg nem előzi. Erre azonban még egy nála is rosszabb és szélsőségesebb ellenfelének van csak esélye: a 45 éves Ted Cruznak. Annak a texasi szenátornak, akit Trump épp a minap nevezett „hazudós Tednek”.
