A távolugrók jó része más atlétikai számokban is jeleskedik, s gyakran maguk sem tudják melyik az igazi vagy jobb versenyzési területük, hisz mindkettőben sikeresek. A kiegészítő versenyszám alapján három nagyobb csoportot különböztethetünk meg. Az egyik a többtusázó, a másik a vágtázó, a harmadik pedig a hármasugró. A múlt vagy jelen hírességei közül az elsőbe például Heidi Rosendahl, majd Jackie Joyner-Kersee és Karoline Klüft, a másodikba Jesse Ovens, Carl Lewis és Tianna Bartoletta, a harmadikba pedig Mike Conley és Tatjana Lebegyeva tartoznak. Ivana Španović e téren sajátságos kakukktojás, hisz ami a nemzetközi színteret illeti, egyik csoportba se sorolható, az itthoni mezőnyben pedig mindegyikben helyet követelhet. Ha nagyon akarná, országos bajnok lehetne 60 és 100 méteres síkfutásban, 100 m gáton, hármasugrásban és öt- meg hétpróbában is. Elvégre a távolugráson kívül ő tartja a szerb női csúcsot 60 méteren és ötpróbában is. Neki azonban csakis a távolugrás a fő száma, bár gyermekkorában, amíg végérvényesen nem választott, számításba jöhetett volna a karate, a röplabda és a kézilabda is.
A döntő tényező az lett, hogy édesanyja, Vesna vágtázó volt, s Ivana arról kezdett álmodozni, hogy még több trófeát nyer, mint amennyi anyja vitrinjében ékeskedett. Ezért került szülőhelyén, Nagybecskereken, a Proleter atlétikai klubba, ahol első edzője az a Hajdú Jani lett, aki korábban anyját is edzette. Gyorsan kiderült, hogy kiváló távolugró lehetne. Gyorsan fejlődött, első jelentős érmét pedig 16 évesen Ostravában, a serdülő vb-n nyerte, amikor második lett. Öt éven át sikert sikerre halmozott az ifi, és U23-as bajnokságokon és a főiskolás vb-n. A pekingi olimpián csak jutalomból volt ott, 2012-ben Londonban viszont már bejutott a döntőbe. 2013-ban Moszkvában ő nyerte Szerbia első érmét az atlétikai vb-ken, s azóta, ahol csak fellép, szavatolt számára a dobogós helyezés. Első nagy aranyát az idén a fedettpályás Eb-n vehette át, a múlt héten pedig Pekingben még egy álma valósult meg, amikor túlszárnyalta a 7 méteres álomhatárt is.
Még ifiként átkerült az újvidéki Vojvodinába, idővel pedig az edzéseit Goran Obradović vette át. Hajdú és Obradović első nagy sikere, hogy Ivanát fájdalommentesen vezették át az ifi és a felnőtt sport határán, és képesek voltak a folyamatos fejlődés biztosítására.
A sikerek és a népszerűség nem változtatták meg, maradt az a szerény és közvetlen lány, akit még a tizenévei derekán ismertünk meg. Felfedezte magában az üzleti érzéket is, hisz jegyesével Újvidéken jól menő konditermet működtet.
Nyilatkozataiban mindig reális tudott lenni, viszont a pekingi hét méteren felüli eredményt, de csak bronzérmet nehezen emésztette meg, amiről a három egymást követő napon adott értékelései is tanúsítanak. Előbb boldogságának adott hangot a dobogós helyezéssel kapcsolatban, másnap kiábrándult volt, hogy csak bronzérmet nyert, harmadnap viszont már azt mondta, hogy a megvalósított távolság az, amire nagyon büszke, és ami erőt ad a folytatásra. Tisztában van vele, hogy az elkövetkező időszakban elsősorban a gyorsaságot kell megnövelnie. Neki a 11,90 a legjobbja 100 méteren, a pekingi aranyérmes Tianna Bartolettának pedig tekintélyes 10,85 másodperc. S csak egy-két tized javulás is már azt jelentheti, hogy jövőre Rióban 7,10 méter fölé juthat. Ami biztosan többet ér majd a bronzéremnél.
