Nem újdonság, hogy az igazság malmai lassan őrölnek. Ha pedig vállalatok gazdálkodására vonatkozó statisztikai adatokról van szó, a fenti megállapítás annál inkább érvényes. Ezért egyáltalán nem kell csodálkozni azon, hogy a honi légitársaságnál csak nemrégen, az Állami Felügyeleti Intézet munkatársainak részletes jelentése alapján derült ki, hogy a JAT Airwaysnál 2010-ben olyan pénzügyi machinációk történtek, hogy megáll az embernek az esze.
A vállalati vagyon hűtlen kezelése térségünkben már folklórnak számít, amit a törvény – elvileg – szigorúan büntet. Ha egy magáncégben a Csáki szalmája módján bánnak a jövedelemmel, ám legyen az ő bajuk, hiszen kit zavar, ha a tulajdonost nem érdekli a tönkremenés lehetősége? Viszont amikor állami vállalatról van szó, esetünkben a JAT-ról, amely évente sokmilliós támogatást kap az adófizetők pénzéből, nehéz figyelmen kívül hagyni, vagy egy kézlegyintéssel tudomásul venni a pocsékolást.
Amint azt a Politika napilapban olvashattuk, a szóban forgó közvállalatban két évvel ezelőtt összesen 572 vezetékes telefont rendeltek, ezeknek az előszámítási értéke 33 millió dinár volt. Már ez a két tétel is meglehetősen gyanús, mert ugyan milyen telefonkészülék lehet az, amiért érdemes kiadni több mint 57 000 dinárt?
Annak ellenére, hogy a vezérigazgató kijelölte a közbeszerzést lebonyolító bizottságot, a testület – még az állami felügyelet számára is ismeretlen okból – nem vezette le a tendert. Ennek ellenére a beszállító belga cég szerbiai leányvállalata tavaly februárban figyelmeztetést küldött, miszerint a JAT-nak nem kevesebb, mint 59 millió dináros tartozása van, s ha záros határidőn belül nem fizet, akkor végrehajtást fog kérni. Arra a mai napig nem derült fény, hogy milyen módon lett a darabonkénti 57 000 dinárból 103 000 dinár.
Az ügy pikantériája, hogy a megrendelt és – állítólag – leszállított 572 telefont senki fel sem szerelte, holott a horribilis számlán a beszállító ezt is feltüntette, így a hatalmas összeg egyszerűen kirepült az ablakon.
A felügyelőségnek az is szemet szúrt, hogy a vállalat pénztárosa meglehetősen lazán bánt a napi bevétellel. Volt rá eset, hogy csak egy hónap múlva fizette be a pénzt a JAT folyószámlájára. Pedig tudjuk, hogy a repülőjegyek nem kis hányadát az utasok készpénzzel fizetik. Az illetékes szakemberek számítása szerint a pénztáros naponta általában 2,5 és 3 millió dinár felett rendelkezett, holott erre nem volt meghatalmazása.
A fentiek ismeretében igazán nem kell csodálkozni azon, hogy a légitársaság, a folyamatos és hathatós állami támogatás ellenére, hegynyi veszteséget halmozott fel. Mivel a fejlesztési alapja évek óta üresen kong, már csak az elavult, öreg gépekkel tartja a vonalakat.
Úgy tűnik, a kormány is megelégelte a feneketlen zsák töltögetését és nemrég versenypályázatot írt ki a légitársaság eladására. Az természetes, hogy a lehetséges vevők alaposan tájékozódnak, mielőtt befektetik a pénzüket.
Nos, az elmondottak ismeretében nem csoda, hogy eddig egyetlen komoly érdeklődő sem jelentkezett.
