Annak ellenére, hogy a kormánynak illene tudnia, hogy a fennhatósága alá tartozó közvállalatok milyen pénzügyi helyzetben vannak, mégis egy külön bizottságot hozott létre, amely vizsgálatot folytatott a szóban forgó cégeknél. A részletes elemzés adatai még nem ismeretesek, de a szokásos csatornákon keresztül történt kiszivárogtatás is csaknem pánikra ad okot.
Kiderült ugyanis, hogy Szerbiában 715 közvállalat van. Közéjük tartoznak a városi és községi szintű kommunális vállalatok, s mindazok, amelyeknek az igazgatói székébe és igazgatóbizottságába a pártok a saját embereiket ültették. Tekintet nélkül arra, hogy az illető pártkáderek szakmailag beleillenek-e egy-egy cég tevékenységi profiljába.
Az ismert adatok szerint 590 közvállalat közül 570 abnormálisan nagy veszteséggel dolgozik, és adósságuk több mint 50 milliárd dinár. Ugyanakkor kinnlevőségük jócskán túllépte a 178 milliárd dinárt. Ha tehát sikerülne behajtaniuk jogos követelésüket, úgy élhetnének, mint Marci hevesen.
Lévén, hogy az állam felügyelete alatt álló vállalatokról van szó, kötelezettségeikért is az állam felel. Ezért a kormány úgy döntött, hogy más megoldást talál a Nemzetközi Valutaalap által megkövetelt cél megvalósítására, az államháztartási hiány 20 milliárd dinárral való csökkentésére, és „nem foglalkozik” a szóban forgó adósságokkal, illetve azoknak az államkassza elé történő behajtásával. A jelenlegi körülmények között ez annyiban logikus lépés, hogy közelednek a választások és egy esetleges létszámcsökkentés vagy egyéb ésszerűsítési húzás igencsak megtépázná a hatalmi koalíció tekintélyét, ami eleve megkérdőjelezné a hatalmon maradásának esélyét.
A pártsemleges szakemberek már évek óta hangoztatják, hogy a közvállalatok élére megfelelő képesítésű és képességű személyeket kellene állítani, akik letéteményesei lehetnének a sikeres gazdálkodásnak. Ez azonban meglehetősen nehézkes megoldás, hiszen az éppen regnáló pártok csak úgy tudják megőrizni szavazóbázisukat, hogyha zsíros álláshoz juttatják leghűségesebb pártkatonáikat. A szakmai hozzáértés nem, a párthűség azonban igencsak fontos.
Bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy a politikum, a közvállalatok veszteségének felszámolása, de legalábbis csökkentése érdekében hajlamos lenne a vállalatvezetés terén sikereket felmutató menedzsereket alkalmazni, hiszen a közvállalatok gazdálkodásának rendbetételével nagy tehertől menetesíthetnék a büdzsét. Kérdés azonban, hogy az esetleges kiválasztottak, amikor megismerkednek az adott közvállalatban uralkodó állapotokkal és a cég pénzügyi helyzetével, hajlandók lesznek-e belevágni ekkora feladatba. Különösen akkor, ha a kormány teljesíthetetlen feltételeket szabna. Ilyen például az abnormálisan felduzzasztott létszám, a haszontalan, tehát veszteséges tevékenység mindenáron való megőrzése.
A hozzáértők egyre bizonygatják, hogy csak hatalmas leépítéssel és teljes részlegek felszámolásával van esély a veszteségek megszüntetésére, egyébként a varázspálca sem segíthet az érintett közvállalatokon.
