Florian Rajčanji csonolyai vállalkozó (Gergely Árpád felvétele)
A csonoplyai Florijan Rajčanji a sertésfarmján előállított mellékterméknek köszönhetően tudott felépíteni egy sikeres családi vállalkozást. Feleségével, Anka Rajčanjival ma már az Európai Unió számos országába szállítják áruikat, amelyek legfőképp olajokból állnak, de kínálatukban ugyanúgy megtalálhatóak tészták, ecetek és különböző édességek is, közöttük Mária Terézia kedvenc édessége. A sikerhez azonban kellett egy véletlenül előkerült régi recepteskönyv is. A vállalkozás kezdeteiről, olajokról és a recepteskönyvről Csonoplyán tett látogatásunk során beszélgettünk Florijan Rajčanjival.
A Rajčanji család korábban sertéstenyésztésből élt, azonban körülbelül tíz évvel ezelőtt egy véletlennek köszönhetően alig néhány év alatt egy vállalatot sikerült létrehozniuk. A kezdetekről Florijan Rajčanji a következőket mondta:
– Korábban nagy sertésfarmunk volt. Állományunk nyolcvan százalékát a Pietrain sertésfajta tette ki. Ezt a sertésfajtát nálunk is ismerték, de ritkának számított. Jellemzője, hogy a testtömege kevés zsiradékot tartalmaz. Ezzel az a probléma, hogy sokkal több odafigyelést igényelnek az állatok. Nincs vastag zsírrétegük, így télen nincs, ami melegítse őket. Emellett nagyobb energiatartalmú és proteinmennyiségű táplálékot igényelnek. Egy jó barátom, aki okleveles agrármérnök, azt tanácsolta, hogy szerezzek be egy hideg sajtolásra alkalmas prést, és csináljak szójapogácsákat a sertéseknek. Megfogadtam a tanácsát. Vettem egy prést, amely egyaránt alkalmas volt szója és napraforgó préselésére. Egy zombori barátom pedig megkért, hogy préseljek neki mákot. A préselés melléktermékeként pedig olajat nyertünk ki. Aztán amikor készültünk kiállítani a sertéseinket az újvidéki mezőgazdasági vásárra, akkor a feleségem, a testvérem és egy barátnőm arra biztatott, hogy a sertések mellett állítsam ki az olajokat is. Egyszerű üvegbe töltöttem az olajokat, a címkéket pedig filctollal írtam meg. Ronda volt és nevetséges.
Modern eszközökkel készülnek az olajok (Gergely Árpád felvétele)
Egy szlovén üzletember mégis felfigyelt a termékekre. Elkérte az elérhetőségemet, majd körülbelül két-három héttel a kiállítás után eljött hozzánk. Egy százezer eurós Lexusszal érkezett. Először azt hittem, tévedésből állt meg egy ilyen luxusautó nálunk. Mintákat kért tőlünk, amiket mi meg is adtunk neki. Később árut rendelt tőlünk. A leszállítást persze csak engedéllyel tehettük meg. Így gyorsan hitelt vettünk fel, felállítottuk a gyártósort és vállalatot alapítottunk. Másfél-két évre rá eljutottunk odáig, hogy már nem tudtuk egyszerre vezetni a vállalatot és fenntartani a sertésfarmot. A sertésfarmot felszámoltuk. A sertéseket eladtuk, az épületet fertőtlenítettük és raktárhelyiséggé alakítottuk át – mesélt a vállalkozás létrejöttéről Florijan Rajčanji.
A termékek nagy részét külföldön értékesítik (Gergely Árpád felvétele)
A vállalat jelenleg húsz fajta olajat készít, amelyeket főleg külföldi vállalatok vásárolnak fel. Számos termékük ért el rangos elismeréseket. A legkelendőbb termékük a lenolaj. Ennek 55, 6 százalékos az omega-3-tartalma, ami azt jelenti, hogy ez az élelmiszer a legnagyobb omega-3 forrás a világon. A lenolaj jó a szív- és érrendszeri betegségek ellen. Rajčanjiék a mákolajról váltak ismertté, ugyanis a volt Jugoszlávia területén vállalkozásuk volt az első, amely elkezdte a mákolaj előállítását. A legnagyobb hasznot mégis a dióolaj hozza számukra. A termék kilencven százalékát az Európai Unió nagyobb vállalatai vásárolják fel. Florijan Rajčanji szerint a termék titka abban áll, hogy az olajat abból a vajdasági dióból készítik, amely minden vegyszerezés nélkül a kertekben terem. A külföldi cégek a felvásárolt dióolajból étrend-kiegészítőket állítanak elő cukorbetegek számára, amelyek nagyon jók a pajzsmirigy működésének serkentésére.
Az olajok mellett számos más termék is megtalálható Rajčanjiék kínálatában. Ugyanis amikor a dióból, mogyoróból olajat sajtolnak ki, melléktermékként lisztet nyernek. Ebből pedig tojás felhasználása nélkül tésztát készítenek. A tésztára korábban alig volt kereslet. Az utóbbi két-három évben azonban Ausztriában értékesítik ezt a fajta terméket. A családnak van egy másik vállalata is, amely különböző édességeket gyárt.
Először egyszerű üvegben, filctollal írt címkével látták el a terméket (Gergely Árpád felvétele)
– Ebben a vállalatunkban olyan ínyencségeket állítunk elő, amelyeknek a receptjei több száz éves múltra tekintenek vissza. Ezt a vállalatot nem a nyereség miatt tartjuk fenn, hanem azért, hogy ezek a termékek ne vesszenek a feledés homályába. Az egyik fő termékünk a birsalmasajt. A receptje legalább négy-ötszáz éves. A birsalmasajt arról ismert a történelemben, hogy ez volt Mária Terézia kedvenc édessége. A birsalmasajt kétszáz évvel ezelőtt szinte minden vajdasági házban megtalálható volt, de ma már szinte teljesen kiveszett. Három fajta birsalmasajtot készítünk – tiszta birsalmasajtot, valamint kókuszosat és mogyorósat – és mind a hárommal aranyérmet nyertünk az újvidéki mezőgazdasági vásáron. Az édességgyártásban azonban nincs nagy pénz. Nem is lehet. Az ember, ha elmegy a boltba, százféle kekszet, édességet vásárolhat – nyilatkozta Florijan Rajčanji.
A fentiekből megértettük, hogy az olajokat hogyan kezdték el gyártani, de az nem volt világos, hogy honnan ismerték a birsalmasajt receptjét. Erre a kérdésre érdekes válasz érkezett:
– Ennek a rég elfeledett recepteknek az ötletét az egyik idős magyar szomszédomnak köszönhetem. Sok évvel ezelőtt ennek a szomszédomnak meghalt az apja, és elkezdte lebontani az apja házát. Bontás közben a padláson talált egy 1941-ben Budapesten kiadott vaskos könyvet, amit háziasszonyoknak szántak. A könyvben voltak receptek, különböző tanácsok például arról, hogy hogyan lehet gyorsabban megszárítani a ruhákat, tehát minden, ami hasznos lehet a ház körül. Ebben a könyvben találtunk leírást a házi szappanok elkészítésének módjáról, de ebben volt benne a birsalmasajt elkészítésének a módja, a birsalmalekvár receptje is. Találtunk egy receptet a diós birsalmalekvárról is, amelyet a magyarországi vevőink nagyon szeretnek. Szóval nagyon érdekes dolgok voltak abban a könyveben – magyarázta a vállalkozó.
Bármennyire is sikeres vállalkozást épített is fel Florijan Rajčanji, sajnos a jövőt igen borúsan látja. A jövőbeni terveit firtató kérdésünkre ugyanis a következőképpen válaszolt.
Elnyert oklevelek, érmek és serlegek (Gergely Árpád felvétele)
– Tíz évvel ezelőtt, amikor elkezdtük a vállalkozást, jobb volt a helyzet, mint manapság. Korábban több pénze volt az embereknek. Az utóbbi két-három évben nagyon rosszak a kilátások. Ma egy kisebb családi magánvállalkozás, mint amilyen miénk is, készpénzhez csak akkor jut, ha hitelt vesz fel, vagy ha nagy szerencséje van és jön valaki az Európai Unióból és felvásárolja a termékeit. Így nagyobb terveink nincsenek. A vállalat további bővítését csak külföldön tudom elképzelni. Egy részleget például áttelepíthetnénk Horvátországba vagy Magyarországra. A legnagyobb problémát abban látom, hogy Szerbia túl központosított ország, ami a gazdaságot illeti. Minden Belgrád körül forog. Az a vállalkozó, aki cégét a fővárosban vagy a környékén nyitja meg, mindjárt előnybe is kerül. Az ország forgalmának nyolcan százaléka Belgrádban van. Tehát, aki Szerbiában vállalkozik, és nem talál magának piacot a fővárosban, ami pedig iszonyat nehéz, az tönkremegy. Nekünk Csonoplyáról pedig nagyon költséges Belgrádba szállítani, és messze is van tőlünk a főváros – panaszolta Florijan Rajčanji.
