„ Az autonómia nem végcél, nem megváltás, az autonómia egy eszköz. Egy olyan lehetőség a közösség számára, hogy rajta keresztül megvalósítsa azt, hogy a közösség megmaradjon, egyenrangúbb legyen, gyarapodjon és fejlődjön”– mondja dr. Korhecz Tamás.
Az előző heti számunkban a tartományi kisebbségügyi titkárral készített interjúnk első részében a nemzeti tanácsokról szóló törvény azon részét világítottuk meg, amelyben a választások előkészületeiről van szó. A második részben rátérünk a választásokra, és az új törvény adta lehetőségekre is.
Abban az esetben, ha sikeres lesz a magyar névjegyzék összeállítása, mi a további teendő?
– Ebben az esetben a választásokat országszerte egy időben rendezik meg, többé- kevésbé azokon a szavazóhelyeken, ahol egyébként is szavaznak a polgárok azzal, hogy ahol a magyarság nem él tömbben, ott kevesebb szavazóhely lesz. Például Újvidéken nem lesz több tucat szavazóhely, hanem néhányat összevonnak. Egy időben zajlik majd le az összes nemzeti tanács megválasztása, tehát a szavazóhelyeken ott lesz névjegyzékenként a nemzeti kisebbségek névsora, így ha bemegy egy szlovák az újvidéki kettes számú szavazóhelyre, akkor a szlovák szavazópolgár ott szerepel a szlovák választási névjegyzéken, ő megkapja a szlovák nemzeti tanács választására vonatkozó szavazati űrlapot, amelyen ott lesznek a különböző pártok, illetve szervezetek listái. Ugyanazon a helyen szavaz a roma vagy a magyar polgár is.
Mit mondhat el erről a választási rendszerről?
– Ez a választási rendszer nagyon hasonlít ahhoz a választási rendszerhez, amit önkormányzati és országos szinten is alkalmaznak Szerbiában, ez pedig a részarányos, úgynevezett listás választási rendszer. Ez annyit jelent, hogy a polgárok különböző pártok, szervezetek, illetve polgárok csoportjai által javasolt listák közül választhatnak, tehát nem az egyének között választanak, hanem a listák között. A leadott szavazatok arányával tökéletesen megfelelő arányban részesülnek ezek a listák mandátumokban a nemzeti tanácsban. Tehát ha egy lista 15 százalékát szerzi meg a leadott szavazatoknak, akkor a magyar 35-ös nemzeti tanács esetében valószínűleg 4-5 mandátumhoz jut. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti tanács tökéletesen ki fogja fejezni a listák közötti erőviszonyokat. Itt választási küszöb nincs. Van egy jelölési eljárás, ahol támogatói aláírásokat kell szerezni. Például, mondjuk, a VMDP szeretne listát indítani, abban az esetben össze kell gyűjtenie a törvény által meghatározott hitelesített támogató aláírást, ami arányban van a névjegyzéken szereplő polgárok számával.
Mi történik abban az esetben, ha nem sikerül elkészíteni a névjegyzéket?
– Abban az esetben az elektori választási rendszer alapján lesz megválasztva a nemzeti tanács. Én azonban úgy vélem, a magyarság esetében nincs okunk azt feltételezni, hogy erre sor kerül. Vannak azonban olyan nemzeti tanácsok, ahol nincsenek meg ugyanazok az érdekek, mint a magyaroknál, ott lehetséges, hogy sor kerülhet erre választási rendszerre. Az elektori rendszer némileg módosulva lép ekkor életbe ahhoz képest, ahogy eddig választották a nemzeti tanácsokat. Ott is részarányos, úgynevezett listás választások lesznek azzal, hogy az elektorok státusa annyiban módosult, hogy most csak közvetlenül lehet elektort jelölni, tehát száz, a közösséghez tartozó polgár űrlapon megtett támogatása mellett lehet valaki elektor. Vagy ha nemzetiségi szervezet jelöli, de egy szervezet csak egy személyt jelölhet. Az előző rendszerben például az önkormányzati, a tartományi és a parlamenti képviselők is részt vehettek a választáson, mint elektorok, amennyiben egy adott kisebbséghez tartoztak. Most ez a lehetőség nincs meg, most kizárólag közvetlen módon lehet elektort választani. Végül ezeknek az elektoroknak a gyűlése választja meg utána pártlistás módon a nemzeti tanács tagjait.
Miféle új szabályzatok kötődnek az új nemzeti tanácsokhoz?
– A törvény tartalmazza azokat a mechanizmusokat is ez esetben, amelyek meghatározzák, hogy meddig tart a mandátuma a megválasztott képviselőknek, hogy az új választásokig a jelenlegi nemzeti tanácsoknak a mandátuma törvényesítve lesz. Az új választások után négy évre választják meg a nemzeti tanácsokat, meg van pontosan határozva, hogy mikor kell tartani választást, mikor kell a választási folyamatot elindítani, tehát a mandátum lejárta előtt 60-90 napon belül. A törvény arra is tartalmaz előírásokat, hogy mi történik akkor, ha működésképtelenné válik egy nemzeti tanács akármilyen oknál fogva. Előfordulhat, hogy lemondanak a tagjai, vagy nem hozza meg a költségvetését. Ekkor olyan hasonló mechanizmust irányoz elő a törvény, mint amilyen a helyi önkormányzatok esetében van. Ez azt jelenti, hogy ki lesz nevezve a minisztérium által egy végrehajtó testület, amely ellátja azokat a funkciókat, amelyek gyakorlatilag most már nagyon részletesen a törvényben elő vannak írva. Tehát nem fog bekövetkezni egy olyan összeomlás, egy olyan vákuum, amely által működésképtelenné válna egy nemzeti tanács. A törvény egyik legfontosabb rendelkezése az, hogy a Magyar Nemzeti Tanács átveheti a teljes állami intézményrendszert, ami jelenleg a nemzetiségi kultúrát, a tájékoztatást és az oktatást szolgálja. Képzeljük el azt a helyzetet, hogy a nemzeti tanács átveszi ezt az intézményrendszert, és egyszeriben működésképtelenné válik. Akár politikai okokból, akár emberi vagy egyéb okokból is megtörténhet ilyesmi. De ilyenkor nem omlik össze a világ, a törvény előírja azokat a mechanizmusokat, hogy a következő választásokig hogyan lehet ezt áthidalni.
Előrehozott választásokról nem rendelkezik a törvény?
– Erre azért nincs lehetőség – és talán ez így jó –, mert ezek országosan megszervezett választások. Most gondoljunk bele, hogy az Ukrán Nemzeti Tanács működésképtelenné válik, és szükség lenne egy olyan választást rendezni, amelyet az ország minden olyan településén le kell bonyolítani, ahol egyetlenegy ukrán ember be van írva a névjegyzékbe. Ez olyan költségekkel jár, hogy gyakorlatilag teljesen irracionális lenne, ehelyett van az a megoldás, hogy a nemzeti tanácsban meglevő erőviszonyokat figyelembe véve kinevez a minisztérium egy ügyvezető testületet. Mivel ilyesmi még nem történt, én alapjában véve úgy gondolom, hogy ez garanciát jelent a helyzetre vonatkozóan.
Ki pénzeli a választásokat?
– Természetesen az állam.
Pénzelheti akkor azokat a szervezeteket is, amelyek esetleg részt vennének a toborzásban?
– Ezt külön a törvény nem szabályozza, de véleményem szerint – és Čiplić miniszter is osztja ezt a véleményemet – meg vannak azok a költségvetési források, amelyekkel ezt a folyamatot segíteni lehet. Azt hiszem, hogy a minisztériumnak nagyon komoly felvilágosító kampányt kell folytatnia. Ez a felvilágosító kampány arra szolgál majd, hogy minden nemzetiséghez tartozó polgárhoz eljusson az információ, hogy lehetővé vált az országos önkormányzataink közvetlen megválasztása, hogy ez nem egy félrevezetés, nem jár semmilyen káros következménnyel, hanem egy demokratikus jog. Az állam garantálja a névjegyzékek törvényességét és védelmét, tehát az így begyűjtött adatok kizárólag a választások lebonyolítására szolgálnak. Fontos egy olyan légkört gerjeszteni, amelyben a polgárok egyrészt tudják, hogy miről van szó, másrészt pedig biztosak lehetnek abban, hogy ez az ő javukat szolgáló intézkedés, nem pedig valamiféle félrevezetés.
Tudunk - e valamit arról, hogyan akarja a minisztérium megközelíteni a médiákat, miféle reklámok, tájékoztatók lesznek?
– Pontos adatokat még nem tudok, de meg vagyok arról győződve, hogy a költségvetésből támogatott magyar médiumok kell legyenek a fő hordozói ennek a tevékenységnek. Biztos vagyok benne, hogy a Duna Televíziót, vagy más, nálunk nézett és hallgatott elektronikus médiákat is be kell vonni ebbe a kampányba.
Vajon sikernek könyvelhető el ez a törvény?
– Nem kell kerülgetni az igazságot, ki kell mondani, hogy ezt a törvényt mi írtuk, mi kértük, a mi víziónkat jelenti. Ezzel jogilag a jég megtört. Ezt az ígéretét – amely lehet, hogy politikailag a legnehezebben kiharcolható része volt – teljesítette a Magyar Koalíció. Ahhoz viszont, hogy ebből a magyar közösségnek valóban érdemben haszna legyen, legalább két dologra van szükség. Egyrészt, hogy ez a törvény alkalmazva és végrehajtva legyen. Ha nem kellőképpen alkalmazzák és tartják tiszteletben, akkor nem valósul meg az autonómia, nem valósul meg a törvény célja. Természetesen az, hogy az állam mennyire fogja ezt tiszteletben tartani, tőlünk is függ, meg a mi érdekérvényesítésünktől is. Tehát attól, hogy ez mind törvénybe foglaltatott, még nem alkalmazódik magától. A másik dolog, amely nem kevésbé fontos, az az, hogyha alkalmazzuk is ezt a törvényt, akkor az autonómián keresztül kell igazolnunk, ha a magyarság veszi a kezébe ezeket a kérdéseket, akkor ezeken a területeken haladás történik. Azzal például, hogy az oktatásunk jobb lesz, vagy abban, hogy jobban erősíti a nemzeti identitásunkat, vagy abban, hogy racionálisabb lesz az oktatási hálózat, vagy az, hogy a humán erőforrás szelekciója minőségesebb lesz. Mindenesetre a labda ezután a mi térfelünkre kerül, itt az alkalom, hogy közösségünk megmutassa, mire képes.
