Az autonómia talán legfontosabb elemét a hatáskörök képezik. A nemzeti tanácsokról szóló törvény részletesen, tizenöt szakaszban szabályozza a nemzeti tanácsok különböző hatásköreit a négy, önazonosságot érintő területen. A nemzeti tanács döntéshozó, javaslattevő, egyetértési vagy véleményezési jogokkal rendelkezik gyakorlatilag minden olyan kérdésben, amely érinti a nemzeti kisebbségek oktatását, kultúráját, tájékoztatását és hivatalos nyelvhasználatát.
Deli Andor tartományi jogalkotási segédtitkárszerint rendkívül sok kisebbség van az országban, és a létszámukat tekintve is teljesen eltérőek az érdekeik. Mindenhol megvannak a specifikumok, és ezeket mind bele kellett foglalni a törvénybe. Annak a szakértői bizottságnak, amelyik ezt készítette, és amelyiket rengeteg kritika ér, nagyon nehéz volt a dolga.
– Minden nemzeti tanácsnak megvan az önszerveződési joga. Meghozhatja saját alapszabályát, kell legyen elnöke, intézőbizottsága, és a négy területet lefedő bizottsága, amelyek a kultúrára, az oktatásra, a tájékoztatásra és a nyelvhasználatra vonatkoznak. Lehetnek ezenkívül albizottságok és szakértők is, akiket alkalmaznak bizonyos kérdésekben. A nemzeti tanács alkotmányos kategória lett az új alkotmánnyal. A nemzeti tanács meghatározza saját szimbólumait és a kisebbség szimbólumait, amely a Magyar Nemzeti Tanács esetében már megtörtént, ösztöndíjakat alapíthat, valamint végezhet közjogosítványokat.
Ez mit jelent?
– Ez például azt jelenti, hogy 2003-ig úgy nézett ki a pályázati elbírálás, hogy a kisebbségi titkárság referensei eldöntötték a bejövő pályázatok alapján, hogy melyik érdemelne egy kis pénzt. Most ez úgy néz ki, hogy a beérkező pályázatokat a titkárságon a hivatalnokok, úgymond, csak kezelik, vagyis kiküldik az egész lajstromot a nemzeti tanácsoknak, és utána ott döntik el, ki nyer pályázatot, amelyet azután a titkárság fizet ki. Ebben az esetben az állam, vagyis a tartomány megvált attól a jogától, hogy diszkréciós joga alapján eldöntse, ki kaphat pénzt.
Állami szerv lett a nemzeti tanács?
– Igazából nem az, de ez jogelméleti kérdés. Nagyon fontos, hogy nem csak törvényes, hanem alkotmányos kategória lett a nemzeti tanács, ezért megkérdőjelezhetetlen a létjogosultsága, és papírra van vetve az, hogy a nemzeti tanács létezik, és a szerbiai jogrend szerves részévé vált az említett négy területen.
Ez azt jelenti, hogy nem lehet őket bizonyos értelemben megkerülni?
– Igen, ez volt ennek a törvénynek a lényege, hogy ezt a rengeteg igényt összeegyeztetve egy olyan racionális megoldást találjunk, hogy elfogadható legyen a szerb fél számára. Mert lehet maximális elvárásokat is megfogalmazni, amelyekből végül is nincs semmi, és aztán szidhatod a szerb államot, hogy nem adtátok meg az autonómiámat. Reálpolitikusnak kell lenni, amikor az igényeket megfogalmazod, ahhoz a bizonyos pillanathoz kell mérni a helyzetet, amikor cselekszel. Aztán amikor ez elkezd működni, és működőképes rendszer lesz, akkor ez egy olyan minimum, amiből később csak több lehet. A nemzeti tanácsok véleményezése először naivnak hangozhat, de tudni kell azt, hogy a törvényben van egy szakasz, amely direkt azt határozza meg, ha például a minisztérium kinevez egy igazgatót a nemzeti tanács előzetes megkérdezése nélkül, akkor az a kinevezési végzés a törvény erejénél fogva semmisnek tekinthető. Úgyhogy a véleményezéseknek és a jóváhagyásoknak szankciójuk van, tehát nem olyan ez például, hogyha véleményezem, és ha nem úgy van, akkor nem történik semmi.
Mi a helyzet az alapítói jogokkal, ki indítványozza ezt az eljárást?
– Ez igazából nincs pontosan leírva, én azt hiszem, hogyha megérkezik a nemzeti tanács részéről egy ilyen indítvány, akkor az beindítja a megfelelő folyamatot, nem hiszem, hogy a köztársaság megválna önszántából bármitől, hanem ezt bizonyára kérni kell. Az alapítói jogok többek között abban nyilvánulnak meg, hogy a nemzeti tanács meghatározza a kiemelt jelentőségű intézményeket, ezekben az igazgatók kinevezésének az eljárásába beleszólásuk van, valamint tagokat jelölnek az igazgatóbizottságokba. Továbbá ezekben az intézményekben megtörténhet az alapítói jogok átruházása is, de nem kötelező.
Az igazgatók és az igazgatóbizottságok posztjaiba csak akkor lesz beleszólása a nemzeti tanácsoknak, ha az alapítói jogokat is átveszik, vagy az nélkül is?
– Anélkül is, de abban az esetben, ha átveszi, akkor a nemzeti tanács fog megjelenni mint alapító, ez a testület fogja akkor a kinevezéseket is megtenni. Mert a törvény az alapítói jogok átruházását csak mint lehetőséget vázolja fel. Ez csak akkor lehetséges, ha megvan a köztársaság beleegyezése, jobban mondva a politikai akarat. Például a Magyar Szó esetében a Magyar Nemzeti Tanács csinál mindent. De ameddig ez nem történik meg egy bizonyos intézménynél, addig is mint kijelölt intézmény különös bánásmódban részesül. Olyan értelemben, hogy a miniszter nem nevezheti ki az igazgatót az MNT előzetes jóváhagyása nélkül.
A művelődés terén milyen lehetőségei vannak a nemzeti tanácsnak?
– A művelődés terén nagyon fontos, hogy milyen stratégiát dolgoz ki a nemzeti tanács. Az új művelődési törvény együtt lett elfogadva a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel, amely lehetővé tesz azt, hogy a nemzeti tanácsok megfogalmazzák saját művelődési stratégiájukat, amely több mint valószínű, hogy részét fogja képezni a szerb művelődés stratégiájának.
Mit jelent az, hogy „több mint valószínű”?
– Ez azt jelenti, hogy jelenleg még csak papíron létezik, eddig ilyen még nem volt. Praktikusan még nem tudom, hogyan fog kinézni, és milyen gyorsan fog ez megvalósulni, de mindenképpen meg van rá a lehetőség.
Hogyan néz ki a tájékoztatás helyzete?
– Ugyanez a helyzet a tájékoztatás fejlesztési stratégiája esetében is, de ott például van egy olyan kitétel, hogy a szerbiai tájékoztatási stratégiával összhangban kell legyen megfogalmazva. A közszolgálati médiumok esetében, ami a kisebbségi szerkesztőségeket illeti, a pályáztatások kritériumrendszerét a nemzeti tanácsok szabják meg. Tehát ez azt jelenti, hogy a nemzeti tanácsok határozhatják meg, kiket lehet felvenni, és milyen kritériumoknak kell megfeleljen a kisebbségi szerkesztőségekben a főszerkesztő. A közszolgálati médiáknál továbbá ki kell küldeni az igazgató és a programbizottság éves jelentéseit a nemzeti tanácsoknak, és ilyen szempontból azokat is véleményezik.
Az oktatás terén milyen változás várható?
– A nemzeti tanácsok oktatási tervet javasolnak a történelem, a képzőművészet, az anyanyelv és a zene tanítása esetében az Országos Tanügyi Tanácsnak. Lehet, naívan hangzik, hogy miért nem mi hozzuk meg ezeket, de nagyon lényeges ebben az, hogy ilyet más nem javasolhat. Tehát nem történhet meg, hogy a szerb minisztérium megkerülve a kisebbségi tanácsokat kioszt egy tantervet, és azt odaadja a Országos Tanügyi Tanácsnak, hogy fogadja el. Ezenkívül az iskolahálózatokat, a könyvtárhálózatokat, a kollégiumi hálózatokat is véleményezik a nemzeti tanácsok.
Mi lesz a tankönyvekkel?
– Itt nagyon nagy áttörés történt. Egy időben lett elfogadva a tankönyvekről szóló törvény a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel, és ez a két törvény össze van hangolva. Nagyon leegyszerűsíti az eddigi folyamatokat például az, hogy a nemzeti tanács belföldi és külföldi tankönyveket – lehetnek azok az anyanyelvvel vagy a matematikával kapcsolatosak – javasolhat a minisztériumnak jóváhagyásra. Ha például a nemzeti tanács oktatási bizottsága jónak talál egy ilyen magyarországi tankönyvet, akkor azt, mint oktatási eszközt javasolja a miniszternek. Ez ilyen mértékig le lett egyszerűsítve, ami nagyon jó, mert más jóváhagyására, megkérdezésére nincs szükség, és különféle szakértői bizottságok véleményére sem.
A helységnevek meghatározása is ide tartozik, és ezt a jogot a Vajdaság területén már gyakorolják a nemzeti tanácsok. Itt teljes önállóságuk van a nemzeti tanácsoknak, tehát a hagyományokra alapozva maguk döntik el a helységneveket. Ide tartozik az önkormányzati illetőségű úthálózat is, és itt javasolhatják a helységnévtáblák felállítását is. A művelődéshez tartozik még a műemlékek kérdése is. Itt meg kell határozni a kiemelt ingó és ingatlan műemlékeket. Ezek esetében ha a városfejlesztési vagy a területrendezési terv érinti ezeket a műemlékeket, akkor a nemzeti tanácsok javasolhatják az illetékes szerveknek, hogy állítsák le az építkezést abban az esetben, ha kiemelt jelentőségű műemléket veszélyeztet az építkezés által beállható változás.
Mi történik a kisebbségeket érhető sérelmek esetében, milyen hatáskörök állnak itt rendelkezésre?
– Ezután nem azon a szinten működik a dolog, hogy például a Magyar Nemzeti Tanács esetében Józsa László kiad egy közleményt, melyben elítéli ezt meg ezt, hanem a törvény most meghatalmazza a nemzeti tanácsokat – például egy magyarverés áldozata esetében –, hogy eljárásokat indítsanak a felelős szerveknél. Tehát konkrétan léphet a sértett érdekében, nem csak szavakban.
Hogyan történik az átvett intézmények pénzelése?
– A költségvetésben megvan a módja annak, hogy az iskolákat hogyan pénzelik. Eddig például a zentai tehetséggondozó gimnázium ennyi és ennyi pénzt kapott a költségvetésből. Az, hogy az alapítói jogok átkerülnek a nemzeti tanácshoz, nem fog visszalépést jelenteni. Eddig a tartomány volt az alapítója ezeknek az intézményeknek, és ilyen szempontból közpénzekből részesedtek. De attól függetlenül, hogy a nemzeti tanácsok lesznek az alapítók, nem lesz kihatással a pénzelésre, emiatt nem lesz más kritériumok alapján pénzelve a tartomány részéről. Az állami szervek részéről elég nagy szívesség, hogy az intézmények vezetését átengedik a nemzeti tanácsoknak, és továbbra is pénzelik azokat.
A nemzeti tanácsok intézményeket is alapíthatnak. Mit kell tudni ezzel kapcsolatban?
– Ez ugyanúgy történik, mintha például valaki alapítana egy magánegyetemet. Ez azonos lépés, mert nincs igazán különbség állami- és magánegyetemek, iskolák vagy óvodák között. Ezek aztán bekerülhetnek az intézményhálózatba, és részesedhetnek a közpénzekből is. (Fotó: Ótos András)
