A szegedi Jézus szíve templom egyik vitrázsa Bogner Mária Margitot ábrázolja
A minap hirdették ki XVI. Benedek pápa dekrétumát, amelyben elismeri a vajdasági származású Bogner Mária Margit vizitációs nővér hősies erényeit. A szerzetesnő boldoggá avatását először még a harmincas években, nem sokkal a halála után kezdeményezték, a szocializmus éveiben azonban megrekedt, majd újraindult ez a folyamat. Érd-ófalui sírhelyéhez minden évben zarándoklat indul innen, a Délvidékről is. A székesfehérvári egyházmegye papjai és hívei minden szentmisén imádkoznak Bogner Mária Margit boldoggá avatásáért. Arról, hogy ki volt Bogner Etelka, akit az érdi zárdában Mária Margit néven ismertek, unokaöccse, dr. Bogner István mesélt nekünk.
Maria Januszewicz életéről lemondtak az orvosok, ma tanárnő Franciaországban
– Amikor 1905-ben Etelka megszületett, a család Melencén élt, de a nagyapámat hamarosan Tordára nevezték ki községi jegyzőnek, úgyhogy ideköltözött a család. Ahogy mesélték, Etelka kedves, jólelkű gyerek volt, bár ha nem jött haza időben az iskolából, a nagyanyám tudta, hogy valamilyen csínytevés miatt büntetésből bezárták. Eleven kislány volt, a betegsége ellenére is, az egyik térde ugyanis lebénult. A családfő halála után a család 1918-ban Nagybecskerekre költözött, s őt a Miasszonyunkról nevezett szegény iskolanővérekhez íratták be középiskolába. Ott is voltak diákcsínyei, például kiírta a táblára, hogy ma elmarad a tanítás. 1923-ban részt vett Csávossy Elemér jezsuita páter (aki később Egy sír a Duna fölött címmel könyvet írt Mária Margit nővér életéről) lelki gyakorlatán. Ez volt a fordulópont Etelka életében – eleveníti fel a nagymamától sokszor hallott történetet Bogner István.
– Gyenge fizikuma miatt nehezen sikerült eljutnia a zárdába, 1927-ben mégis belépett a vizitációs nővérek thurnfeldi (Tirol) kolostorába. 1928-ban a rend első magyarországi zárdájában, Érden ő volt az első novícia. A hívek nagy szeretettel övezték. 1932-ben tette le örök fogadalmát, nem sokkal később azonban mindkét tüdejét megtámadta a gyilkos kór. Egy év múlva, 1933. május 13-án hunyt el. A zárda falánál temették el. Híre ment, hogy milyen szent életű volt, és már az első sírjánál is történtek csodák. Van egy fénykép a családunk birtokában, amelyen a nagyanyám és egy hölgy látható, akinek a keze Mária Margit közbenjárására gyógyult meg. Ahhoz, hogy nem sokkal a halála után olyan gyorsan elterjedt a híre, s az egyházmegyéből kezdeményezés indult a boldoggá avatására, Csávossy páter és mások is nagyban hozzájárultak: gyűjtötték az imameghallgatásokat, hozzá szóló imák jelentek meg, naptárakat készítettek a fényképével. Öt évvel Mária Margit halála után Pacelli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa a budapesti eucharisztikus világkongresszuson is említést tett róla. A nevét ugyan nem említette, de sokan tudták, hogy rá gondolt, amikor arról beszélt, hogy az oltáriszentség tisztelete mennyire befolyásolta egy fiatal lány életét, aki szent életű volt. A boldoggá avatás ügye a második világháború után kialakult viszonyok között évtizedekre leállt. Ám a köszönetet kifejező táblák – különösen attól kezdve, hogy a sírját áthelyezték az érd-ófalui Szent Mihály templom kertjébe – elkezdtek szaporodni. Az Amerikai Egyesült Államokból, Németországból, Ukrajnából, Délvidékről is érkeztek gyógyulni vágyók. A nyolcvanas évek óta halála évfordulóján, május 13-án – illetve a távolról érkező zarándokok kérésére az ehhez legközelebbi szombaton – püspöki szentmisét tartanak a tiszteletére. 2010-ben ott volt Maria Januszewicz is a családjával. 2000 szilveszterén érte baleset a fiatal varsói lányt, orvos édesapja is ügyeletes volt a kórházban, amikor azt mondták, menthetetlen, s ha esetleg fel is épül, az agysérülése miatt soha többé nem fog tudni beszélni. A vallásos család, amely a lengyel főváros Jézus szíve templomába járt, ahol vizitációs nővérek vannak, tőlük hallott már Bogner Mária Margitról, a családtagok és a nővérek is az ő közbenjárását kérték az imáikkal. A varsói nővérek azonnal felhívták telefonon a budakeszi nővéreket, hogy imádkozzanak ők is. Olyan csodálatos módon meggyógyult a lány, hogy 21 nap múlva elhagyta a kórházat, s azóta már angol–francia szakos tanárként él Franciaországban.
A boldoggá avatást csak az egyház kezdeményezheti, ebben az esetben – még a harmincas években – a székesfehérvári püspökség tette meg ezt. Egy gondnokot neveztek ki, aki az összegyűjtött dokumentációt bemutatja a Vatikánnak. Amikor már nagyon hosszú ideig csönd volt a boldoggá avatás körül, dr. Puskely Mária vizitációs nővér kereste fel a posztulátort Rómában, és megkérdezte, hogyan áll az ügy, akkor keresték elő a levéltár mélyéről az aktákat. Puskely Mária írt egy könyvet is Bogner Mária Margitról (Kövess Engem, 2005), amely német nyelven is megjelent (Folge Mir, 2007). A boldoggá avatás feltételéhez tartozik, hogy egy olyan gyógyulást is kell felmutatni, amit orvosilag nem lehet igazolni – így csodának minősül.
– Ennek a lengyel lánynak a csodás gyógyulását elismerte a Vatikán, bár a budakeszi nővérektől nemrégiben azt hallottam, hogy ez még mindig nem történt meg. Nem hiszem, hogy így lenne, mert akkor nem került volna sor ennek a pápai dekrétumnak a kiadására. Ha viszont mégsem történt meg a csodálatos gyógyulás hivatalos elismerése, a pápai nyilatkozat lendületet adhat az eseményeknek. Nemrégiben beszéltem a székesfehérvári püspökkel, ő úgy értesült, idő kérdése, hogy mikor kerül sor a boldoggá avatásra. Lehet, hogy ez már jövőre megtörténik – hallottuk dr. Bogner Istvántól.
Érd-ófalui síremlékénél a templom felújítása miatt nemrégiben eltávolították
ezeket a táblákat, de hamarosan visszakerülnek a sír mellé
