Nem tudni előre, hogy ennek a bejelentésnek és gyakorlatnak milyen következményei lesznek, mert valószínűleg nemcsak a fajták tűnnek el, hanem velük együtt a fajok is. De ezt az utóbbit egyelőre hagyjuk, nem szeretnénk a fajelméletnél kikötni, amely elmélet, különösen a gyakorlat, mérhetetlen szerencsétlenséget zúdított az emberiség nyakába.
2024. november 28., csütörtök
Riport
„Állj meg, világ, legalább egy pillanatra, hogy gyermekeink biztonságos helyet találjanak” – hangzott a mottója a hagyományos Gyermekhétnek, amelyet október 4-e és 8-a között tartottak meg Óbecsén.
Szombaton tizenötödik alkalommal élvezhettük a Vajdasági Táncháztalálkozót és Kirakodóvásárt. A rendezvény helyszíne ezúttal is Újvidéken, a József Attila Általános Iskola tornatermében volt, a hajnal négy óráig tartott táncháznak pedig a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ adott helyet székházának nagytermében.
Óbecsén (de valószínűleg nem csak ebben a Tisza-parti városban) az éj leple alatt, általában hétvégeken, ismeretlen tettesek rendszeresen felszedik az esővizet elvezető út menti csatornák nyílásait fedő vasrácsokat. Minden bizonnyal azért, hogy nyersanyagként eladják.
Láttam a kragujevaci kovácsot, sajnos nem szoríthattam vele kezet, s nem is kérdezhettem tőle semmit, mert én a tévékészülék előtt ültem, ő pedig az ekránon ütötte a vasat. Mert a vas még tüzes volt, s azt pedig addig üsse az ember, amíg tüzes.