A hideg szél miatt didergő, ám mégis lelkes diáksereg gyűlt össze március 15-én Kaponyán, és a sereg elnevezés most éppen szó szerint is értendő, ugyanis a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium mintegy 200 diákja nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy az eredeti helyszínen, a kaponyai völgyben eljátsszák az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egyik ütközetét.
Nagy Tibor történelemtanár régi vágya, ötlete valósult meg ezzel. A diákok két hétig tartott tornatermi felkészülés után tegnap „élesben” is egymásnak eshettek, természetesen a forgatókönyv szerint, amelyben még az is pontosan meg volt határozva, hogy a szereplők közül ki esik el és ki marad életben. De nem csak az egymással összecsapó diákok jutottak szerephez, hiszen az elesettek segítségére siettek az ápolók, és haditudósítók is voltak (ezek egyike például éppen az iskola igazgatónője volt). A korhű öltözék nehezen lett volna megvalósítható, de a kreativitás ezúttal is segített: a diákok színes pólói jelezték, hogy ki melyik csapathoz tartozik (a szerb gyalogság fehér, a szerviánusok, azaz szerbiai önkéntesek piros, a tüzérség kék pólót viselt, a magyar oldalon pedig narancssárgába bújt a gyalogság, a fekete sipkások és nemzetőrök feketébe, a lovasság citromsárgába, a magyar tüzérség szürkébe). Voltak fegyverek is, papírból készült ágyúk, szivacskardok...
– A szerb erőknek az volt a céljuk, hogy elérjék a Maros torkolatát. Két értékes magyar várost is el kellett foglalniuk, Szabadkát és Szegedet. A magyar hadvezetés Szabadkát még feláldozta volna, de Szegedet semmiképp. Szabadka polgárai azonban nem akarták városukat adni, és megpróbálták megszervezni a védelmet. Sikerült sorkatonaságot is szerezniük Szegedről és környékéről. Úgy gondolták, hogy a legjobb védekezés a támadás, így nem várták meg, hogy a szerb erők elérjék Szabadkát. A magyar könnyűlovasság felderítőinek köszönhetően tudták, hogy Kaponyánál állomásozik egy nagyobb szerb erő, amely valószínűleg Szabadkát készült megtámadni, és úgy döntöttek, hogy megpróbálnak leszámolni ezzal a sereggel.
Mivel a magyarok kevesebben voltak, Gaál László alezredes tudta, hogy csupán egy jó csel segíthet, így visszavonulást szimuláltak, „menekülni” kezdtek, ezzel a biztos állásokból kicsalogatták a szerb gyalogságot a nyílt mezőre. A tüzérség is harcba lendült, majd ekkor a jól kiképzett gyalogságot is bevetették, ugyanakkor a nemzetőrökkel és a lovassággal körbezárták a szerb erőket, gyakorlatilag harapófogóba szorították őket. Az ütközetből a magyarok kerültek ki győztesként – mondta a csatáról dióhéjban Nagy Tibor, akitől azt is megtudtuk, hogy a diákokra – ha már katonákról és csatáról van szó – az ütközet után stílszerűen jó babgulyás is várt.
