Egy ideje figyelem a környezetemben élő és mozgó emberek, gyerekek, fiatalok és felnőttek viselkedését. Ez különösen a munkahelyemre vonatkozik, az iskolára, ahol dolgozom, a szomszédságomban élő fiatalokra, akikkel nap mint nap találkozom az utcán.
Üveggolyó
Amikor sok évvel ezelőtt először került a kezembe az Osiris kiadó Idegen szavak szótára című kiadványa, megdöbbenve tapasztaltam, hogy olyan szavak is helyet kaptak benne, amelyeket csak a határon túli magyarok használnak a környezetnyelvi hatásból eredően, például: kosárkázik = kosárlabdázik. Nem értettem egyet az efféle tükörkifejezések szótárazásával, abból kiindulva, hogy inkább a terjedésük ellen kellene tenni, ahelyett hogy ekképpen elismernénk a létjogosultságukat.
Szeptember elején felkavarta a közhangulatot egy hír, amely szerint némely szerbiai általános iskolában betiltották a tanulóknak a mobiltelefon használatát. A hírek arról számolnak be, hogy a diákoktól az iskolába érkezéskor elveszik a telefonjukat, és egy zárható szekrénybe rakják, majd amikor hazaindulnak, visszakapják őket.
Alig kezdődött el az új tanév, a tankönyvekkel kapcsolatos problémák máris aktuálisak. Hiszen nem érkeztek meg, csak egy részük érkezett meg, vagy hibásan nyomtatták őket.
Biztosra vehetjük, hogy az emberek ősidők óta beszélgetnek egymással. Persze eleinte nem néhány ezres szókinccsel.
Az eddigi összeállításainkban igyekeztünk olyan vegyületekre, vegyületcsoportokra, jelenségekre ráirányítani a figyelmet, amelyek gyakran előfordulnak, és fontos szerepet töltenek be a mindennapjainkban. Több esetben olyan anyagokra esett a választásunk, amelyek, bármerre is nézünk, bármit is teszünk, szinte mindenütt ott vannak, körbevesznek bennünket, számtalan tevékenységünk során szembesülnünk kell velük, mivel behálózzák mindennapjainkat.