2024. október 6., vasárnap

„Nem csak fanatikus, nagyszerű ember is volt”

ASZTALITENISZ

Az adai Mlinprodukt Asztaliteniszklub a Nagy Frigyes nevét viselő nemzetközi emléktornával méltó módon ünnepelte meg az egyesület fennállásának 40. évfordulóját. A tornával a szervezők tiszteletüket és hálájukat fejezték ki Nagy Frigyesnek és fiának, ifj.Nagy Frigyesnek, hiszen mindketten rengeteget tettek azért, hogy Ada felkerüljön az ország és néhány játékosnak köszönhetően Európa asztalitenisz-térképére is, és ha már felkerült, ott is maradjon.

A Nagy Frigyes-emlékverseny résztvevői. Fotó: a szerző

A tornát Bilicki Zoltán, Ada polgármestere nyitotta meg, aki előtt Zoran Kalinić, a Szerbiai Asztalitenisz-szövetség elnöke köszöntette a jelenlévőket. Mészáros György, az adai Mlinprodukt vezetőségének tagja szerb és magyar nyelven is, egyes mondatoknál elérzékenyülve méltatta Nagy Frigyes munkásságát, s rövid, de tartalmas összefoglalójából azt sem hagyta ki, hogy Adán nemcsak az asztalitenisz, hanem a kézilabda alapkövének letételét is Nagy Frigyesnek köszönhetik. A köszönőokleveleket és az ajándéktárgyakat a klub elnöke, Szabó Oszkár osztotta ki. Nagy Frigyes özvegye és lánya is köszönetet mondott a szervezőknek, s utóbbi azt kívánta a sportolóknak, hogy ne csak a sportban, hanem az élet minden területén próbáljanak meg annyira fanatikusak lenni, mint amilyen Nagy Frigyes volt, mivel csakis így érhető el eredmény, csak úgy van értelme annak, amit csinálnak, ha szívüket, lelküket beleadják.

Szabó Oszkár, az adai klub elnöke, Bilicki Zoltán, Ada község polgármestere, Zoran Kalinić, a Szerbiai Asztalitenisz-szövetség elnöke és Mészáros György, az adai klub vezetőségi tagja

A tornára két külföldi csapat érkezett. Romániából a kézdivásárhelyi Nagy Mózes, amelynek edzője Dobolyi Aladár, a romániai serdülőválogatott trénere, Horvátországból pedig az STK Pula, amelynek kispadján Dean Šešelja ült, aki a köszönőlevelek kiosztása után így szólt:

– Nagy Frigyes Pulán is edzősködött, s mi is meggyőződhettünk fanatizmusáról. Szeretném hangsúlyozni, hogy nemcsak fanatikus, hanem nagyszerű ember is volt, akire a klub valamennyi játékosa felnézett, akit tiszteltek és becsültek. Örömmel fogadtuk el az adaiak meghívását, s bízom benne, hogy együttműködésünk a jövőben is folytatódik majd.

A kézdivásárhelyi és a pulai csapat

Az ünnepségen természetesen megjelent Dobó Árpád és Jankovics Sándor is, akiket nem véletlenül tartanak minden idők legjobb adai asztaliteniszezőinek. Dobó Pécsről látogatott ide, s mint mondta, már nem játszik aktívan.

– Egy kis szünet után, 2007-ben ismét ütőt ragadtam, és Svájcban játszottam néhány mérkőzésen. A csapat célja a feljutás volt, amit sikerült is megvalósítani, nekem volt a legjobb eredményem a csapattagok közül, ám mivel már nem élveztem a játékot, így mostanra végérvényesen letettem az ütőt – mondta a Pécsett élő, értékesítési menedzserként dolgozó Dobó.

Vele ellentétben Jankovics Sándor, akit legtöbben Jangstonként ismernek, még mindig aktív játékos, nem is akárhol, hanem Németországban, a III.ligában. S hogy Jankovics mennyire fáradhatatlan, és milyen gömbérzéke van, arról hűen tanúskodik az idény első részében elért eredménye: 50 éves kora ellenére (természetesen ő a legidősebb versenyző a ligában!) 17 mérkőzéséből 13-at nyert meg a bergneustadti TTC Schwalbe színeiben.

Jankovics Sándor az adai utánpótlás két tagjával

– Az adai klubot 1971-ben alapították, én két évvel később csatlakoztam, váltam a tagjává. Még ma is nagyon jólesik visszagondolni azokra a szép időkre. Emlékszem, alighogy befejeződött az iskola, mi már a következő naptól kezdve naponta háromszor edzettünk. Frici űzött-hajtott bennünket, fanatizmusából nem kevés ragadt ránk. Természetesen a befektetett munkának meglett a gyümölcse, jöttek a jó eredmények, engem a válogatottba is meghívtak. Az újvidéki Vojvodina vezetői azt szerették volna, ha elhalasztom a katonaságot, én azonban ebbe nem egyeztem bele. A katonaidő letelte után a jugoszláv szövetségből „megüzenték”, hogy feltétlenül a Vojvodinában folytassam a pályafutásomat, akkor tagja leszek a nemzeti csapatnak. Én pedig úgy döntöttem, inkább hazajövök Adára. A mai napig nem bántam meg, hogy így döntöttem – mondta Jankovics, akinek kerékpárüzlete van Adán, s amikor vége a biciklis idénynek, akkor Németországban tartózkodik. Már nemcsak játékosként, hanem edzőként is tevékenykedik, és büszke, hogy egyik fiatal tanítványa nemrég még a VI.ligában játszott, ma már azonban a III.ligás csapatnak a tagja.

Ami a Cseh Károly Általános Iskola tornatermében megrendezett tornát illeti, a két szerbiai csapat, a nagykikindai Kikinda Bus Computers és az adai Mlinprodukt is igyekezett a verseny idejére kiváló játékosokat „szerződtetni”: a bánáti együttes azt a Nenad Đukićot igazolta le, aki az I.ligában a Smederevo tagjaként a mérkőzéseinek 75 százalékát megnyerte (12 győzelem, 4 vereség), az adai csapatot pedig a már említett Jankovicson kívül a németországi II.ligában szereplő, a TTC FrickenhausenII.-ben játszó Széll Zsolt is erősítette.

– Elégedett vagyok az idei mérlegemmel, hiszen az első és a második játékosok ellen 3:1 a mérlegem, a harmadik és negyedik táblán játszók ellen pedig 9:2, és a csapat megnyerte az őszi idényt. Igaz, feljutni nem tudunk, mert az I.ligában is van csapatunk, s a szabályok tiltják, hogy egy klub két együttessel induljon ugyanabban az osztályban. Az eredményeken kívül fontos, hogy egy olyan klubban vagyok, amelyben olajozottan működnek a dolgok, az egyesületet vezetők mindent pontosan és időben megszerveznek, nekünk csak a játékkal kell foglalkoznunk. Ilyen szempontból szerencsésnek is érzem magam, hiszen a mai világban ritka az ilyen klub – mondta Széll.

A két szerbiai együttes, az adai és a nagykikindai játékosai

A tornát végül két győzelemmel és egy döntetlennel a pulaiak nyerték meg, második lett a nagykikindai együttes, harmadik a vendéglátó klub csapata, a negyedik helyen pedig a Nagy Mózes végzett. Valamennyi csapat a helyezésével egyenesen arányos nagyságú serleget kapott.

A torna végére megérkezett Pető Zsolt, a szerbiai felnőttválogatott játékosa is, aki a közös vacsora előtt szó szerint lázban égett, ugyanis nem sokkal korábban még hőemelkedése volt.

Zárszóként talán Kuzma Józsefnek, az adai csapat első számú játékosának, Balázs édesapjának a szavai a legmegfelelőbbek, aki a köszönőoklevél átvételekor a következőket mondta:

– Nem terveztem, hogy felszólalok, de ezúton szeretnék köszönetet mondani Mészáros Györgynek, aki az elmúlt húsz évben rengeteget tett a klubért. Nélküle ez az ünnepség sem jött volna létre, s az adai asztalitenisz sem tartana itt, ahol ma van.

Eredmények

Az 1. forduló: Mlinprodukt (Ada)–Kikinda 2:6 (Mészáros/Kovács–Pető Zoltán/Radonjić 1:3, Széll/Búss–Đukić/Katić 2:3, Széll–Đukić 2:3, Jankovics–Pető Z. 0:3, Kuzma–Katić 3:2, Búss–Radonjić 3:2, Széll–Pető Z. 2:3, Mészáros–Đukić 0:3), Pula (Horvátország)–Nagy Mózes (Kézdivásárhely, Románia) 5:5 (Slavić/Mamut–Bedő/Kanabé 2:3, M. Runjić/F. Runjić–Kiss/Kerekes 3:1, Slavić–Kanabé 3:2, Mamut–Bedő 1:3, M. Runjić–Kiss 2:3, F. Runjić–Kerekes 3:1, Slavić–Bedő 1:3, Mamut–Kanabé 2:3, M. Runjić–Kerekes 3:1, F. Runjić–Kiss 3:1)

A 2. forduló: Mlinprodukt–Nagy Mózes 6:1 (Széll/Búss–Bedő/Kanabé 3:1, Kuzma/Mészáros–Kiss/Sükösd 3:0, Széll–Kanabé 3:2, Búss–Bedő 3:1, Kuzma–Sükösd 3:2, Kovács–Kiss 1:3, Széll–Bedő 3:1), Kikinda–Pula 3:6 (Pető/Radonjić–Slavić/Mamut 3:2, Katić/Đukić–F. Runjić/M. Runjić 0:3, Pető–Slavić 1:3, Radonjić–Mamut 1:3, Katić–F. Runjić 1:3, Đukić–M. Runjić 3:0, Pető–Mamut 3:0, Radonjić–Slavić 1:3, Katić–M. Runjić 1:3).

A 3. forduló: Nagy Mózes–Kikinda 1:6 (Kanabé/Bedő–Pető/Radonjić 3:2, Kiss/Sükösd–Đukić/Katić 0:3, Kanabé–Katić 2:3, Bedő–Pető 1:3, Kiss–Radonjić 0:3, Sükösd–Đukić 0:3, Kanabé–Pető 1:3), Mlinprodukt–Pula 4:6 (Széll/Búss–Mamut/Slavić 3:0, Kuzma/Mészáros–Runjić/Runjić 2:3, Széll–Mamut 3:1, Búss–Slavić 1:3, Kuzma–M. Runjić 3:2, Mészáros–F. Runjić 1:3, Széll–Slavić 1:3, Búss–Mamut 3:2, Kuzma–F. Runjić 1:3, Mészáros–M. Runjić 1:3).

A végeredmény: 1. STK Pula 5, 2. Kikinda Bus Computers 4, 3. Mlinprodukt (Ada) 2, 4. Nagy Mózes (Kézdivásárhely) 1 pont.

A torna legjobb játékosának járó díjat Nenad Đukić (Kikinda) kapta, aki hét mérkőzésen állt asztalhoz, s csak egy páros találkozón szenvedett vereséget.