A Munkaügyi Minisztérium honlapján (www.minrzs.gov.rs) közzétették azon cégeknek a nevét, melyekben a terepi ellenőrzések során be nem jelentett munkásokat sikerült „tetten” érni. Néhány esetben maguk a vállalkozók sincsenek bejegyezve, más esetekben pedig a legálisan, a nyilvántartásban szereplő cégek mulasztották el „csupán” a foglalkoztatottakat bejelenteni. Zoran Đorđević munkaügyi miniszter az intézkedés bejelentésekor azt nyilatkozta, hogy a munkaügyi felügyelőkkel is találkozott, és utasította őket, hogy a jövőben zéró toleranciát kell tanúsítaniuk az illegális foglalkoztatással szemben, ami abban nyilvánul meg, hogy azonnal és határozottan, úgymond brutálisan kell fellépniük a törvényszegőkkel szemben.
Stevan Đurović, a munkaügyi felügyelőség igazgatója éppen a napokban közölte a lesújtó adatot, miszerint tavaly a felügyelők 22.741 illegálisan foglalkoztatott személyt vettek nyilvántartásba, az idén viszont eddig már több mint 10 ezret. Ugyanakkor ebben az évben a múlt év azonos időszakához viszonyítva mintegy 2500-zal kevesebb ilyen esetet fedeztek fel, miközben 13 ezerrel több esetben ellenőriztek. Azt is kifejtette, úgy szervezték át a munkát, hogy a nap 24 órájában reagálni tudjanak akár gyanú esetén, akár bejelentés alapján. Az idén egyébként a hivatalos adatok szerint eddig 24 személy veszítette életét munkahelyi balesetben, közülük nyolcan feketén dolgoztak. Az ilyen súlyos esetekben a felelős személyre akár 12 évig terjedő fegyházbüntetés, valamint 800.000–2.000.000 dinár pénzbüntetés róható ki. Az ide vonatkozó törvények és előírások állítólag szigorúak és egyértelműek, de gyakorlati alkalmazásukat tovább kellene tökéletesíteni, mivel az igazgató közölte azt a szintén lesújtó adatot is, hogy a munkaügyi felügyelőség által tavaly kirótt pénzbüntetések 30 százalékát már nem lehet megfizettetni, mert elavultak. Talán a jogtudósok, jogászok tudnának arra választ adni, hogy milyen törvények, kitételek alapján lehet kibúvókat keresni és találni, majd addig húzni az ügyet, amíg el nem évül. Mindenesetre, miközben biztató az igyekezet, lesújtó, hogy ilyen nagy arányban mégsem hatékony a fellépés. Ugyanakkor, ha egy furcsa nézőpontból közelítünk a témához, a költségvetés bevételi oldala szempontjából mindez „hasznos”, hiszen az idén eddig 116 millió dinár folyt be a kirótt büntetések megfizettetéséből.
A „feketén dolgozik” kifejezés alatt az írás eddigi részében azt értettük, ha valaki nincs bejelentve a munkahelyén. A szóhasználatban azonban ezt mondjuk akkor is, ha valaki szokványos szolgáltatásokat végez vagy árucikkeket forgalmaz, de nem fizet adót. GDP-arányosan az adóelkerülés és jövedelemeltitkolás hányadára – a dolog természetéből adódóan – csak következtetni lehet. Az olyan eset is gyakori, amikor valaki hivatalosan dolgozik ugyan, de az adót csak a minimálbér alapján fizetik utána, miközben többet keres, illetve amikor az áruforgalom vagy a szolgáltatások csak egy része után adózik valaki. Az ilyen eseteket valószínűleg nehezebb leleplezni, mint amikor teljesen törvénytelenül zajlik minden. Azt is tudni kell, hogy teljes mértékben a világ egyetlen országában sem sikerült visszaszorítani a szürke- és a feketegazdaságot. A legjobban szabályozott és a legerkölcsösebb országok kategóriájába tartozó skandináv országokban is a GDP mintegy 7 százalékra becsüli a részarányát. Mindezek azonban – általános társadalmi erkölcs- és értékrendromboló hatása mellett – a gazdasági életben, valamint a piaci folyamatokban jelentős torzulásokat okoznak.
Közhelyesen hangzik, de igaz: jelentős adókedvezményeket lehetne bevezetni, ha sikerülne visszaszorítani ezt a káros folyamatot. A munkaerőpiacon is negatív következményei vannak, hiszen nem ösztönzi a legális foglalkoztatást. A nem legális foglalkoztatás, hivatalosan csak a minimálbérnek az elszámolása, az adóelkerülés céljából megvalósított nem legális áruforgalom lényegében mind ebbe a kategóriába sorolható. Több kisvállalkozó azzal próbálja igazolni a nem legális tevékenységét, hogy megfelelő gazdasági erő hiányában csak úgy tud a piacon versenyképes maradni, ha a költségeit – akár ilyen tisztességtelen módon is –, de csökkenteni tudja. Téves lenne azonban azt hinni, hogy ennek van valódi igazságtartalma, és sajnálkozni kéne a sorsukon. Hosszú távon ugyanis mindenki akkor járna jól, ha felsorakoznánk a jól szabályozott, élhető, az európai értékeket képviselő demokráciák közé.
