Az utóbbi időben a mindennapi kormányzati kommunikáció részévé vált a gazdasági eredményekre hivatkozni. Valljuk be, még ha tudjuk is, hogy bizonyos esetekben túlzásoktól sem (volt) mentes ez a kommunikáció, még akkor is jobb ilyeneket hallgatni, mint amikor egykoron a szankciókról, hiperinflációról, drágulásról, költségvetési deficitről, növekvő államadósságról szóltak a hírek. Olyan is volt, hogy jóformán nem is szóltak a hírek gazdasági témákról, hanem mozgósításról, bombázásokról, menekültekről, áruhiányról, áramszünetekről...
Koszovó jelentős kereskedelmi partner, akár külföldként, akár belföldként tekintünk rá. A politika, a jog és a nemzetközi jog furcsa helyzeteket, paradoxonokat tud produkálni. Hagyjuk meg ezek elemezgetését és magyarázását az alkotmányjogászoknak és a nemzetközi jogászoknak. Mellesleg, lehet, hogy ők sem sokat tudnak majd mit kezdeni azzal, hogy papíron még belföld, miközben vámot szednek. A fellelhető források szerint azonban mintegy 2600 kis- és középvállalkozást érint a koszovóiak által bevezetett 100 százalékos vámilleték. Meg több tízezer munkahelyet is…
Tavaly Koszovó területén mintegy 440 millió euró értékben adtak el Szerbiában gyártott árucikkeket, az idén pedig a kereskedelmi forgalom növekedése volt tapasztalható. A vámok bevezetéséig. Az egyoldalú intézkedés – ha érvényben is marad – valószínű, megtöri a trendet, s ez már azt vetítette elő, hogy idén az „export” (ha lehet így nevezni) elérte volna a félmilliárd eurós nagyságrendet. A legnagyobb exportőreink a Bambi, az Imlek és a Knjaz Miloš.
Pristinai forrásokra hivatkozva a szerb sajtóban azt olvashatjuk, hogy az idén, október 15-ével bezárólag, 360 millió értékű, Szerbiából származó áru talált Koszovóban gazdára. Ezáltal pedig országunk (volt) a legjelentősebb kereskedelmi partner. Második Németország 299 millió eurós exporttal, következik Törökország 251, Kína 233, Olaszország 162, Albánia 151, Macedónia 128, majd Görögország 88 millió euróval.
OK-OKOZAT?
Június első napján volt egy éve, hogy a jelenlegi államfő Szerbia elnöki tisztségét tölti be. Az állami televízióban vendégeskedve azt mondta akkor, hogy a fizetések 420 és 425 euró között alakulnak, az év végéig pedig megközelítik az 500 eurót is. Ezt az 500 eurót sokan jól megjegyezték, mert azóta is gyakran emlegetik.
A helyzet akkor valóban jónak tűnt: az év első negyedében 4,6 százalékos gazdasági növekedést könyvelhetett el az ország, a májust pedig 8,4 milliárd dináros költségvetési többlettel sikerült zárni. Sajtóinformációk szerint állítólag később az év végi 500 eurós bérszint-előrejelzést 470-re mérsékelte. Ha ehhez hozzájön a nagypapa nyugdíjához beígért 3000 dinár, az már valóban majdnem 500? Nyilván nem így kalkulálhattak.
Jeles közgazdászaink is sokat vitáznak azon, hogy olyan helyzetben, amikor valóban növekvőben vannak a befektetések és az export is felfelé ível, mennyire lenne hatásos és célszerű a lakossági bevételek emelésével egy kicsit „megtolni” a növekedést. Ugyanakkor azoknak a véleményét sem szabad figyelmen kívül hagyni, akik szerint pl. a közszférában a béremelések általában nem járnak együtt a munka és az általuk nyújtott szolgáltatások minőségének emelkedésével.
Az ötszáz eurós átlagbér egyfajta lélektani határt is jelenthet. Ha elérjük, az talán még azoknak a lelkét is simogatná, akiknek a bére egy parával sem lett több, de olyan érzésük támadhat, hogy egy egyre jobban élő társadalomban élhetnek. Vagy az egyének számára csak az a fontos, hogy személy szerint mennyit kapnak kézhez? Mindez valahol ott lapul a pakliban!
MOST MÉG 405
A mostani perspektívából nehéz és hálátlan olyan becslésekbe bocsátkozni, hogy a GDP-növekedést mennyire vetheti vissza a Koszovóval kialakuló (egyoldalú) vámháború. Az összeesküvés-elméletek gyártóinak viszont a fejlemények tálcán kínálnak számos indokot. Egyesek szerint ez mindkét félnek megfelelhet, mindkét fél ezzel tudja igazolni egyes dolgait a szavazótábora előtt. Vagy a másik lehetséges: az USA most itt teszteli titkos (vám)fegyvereit, amit aztán Kína ellen be tud majd vetni?
Ami viszont biztosabbnak tűnik: 47 920 dinár a nettó átlagfizetés Szerbiában – ez derül ki a szeptemberi adatokból, a Köztársasági Statisztikai Hivatal közleménye nyomán. Ez körülbelül 405 euró. A statisztikai hivatal azt is kimutatta, hogy a szeptemberi átlagfizetés reálisan 3,3 százalékkal magasabb, mint a múlt év ugyanezen időszakában. Valószínűleg ez alatt az idő alatt a gazdaság is körülbelül ennyivel nőtt.
A volt Jugoszláv tagköztársaságok közül Szlovéniában több mint ezer euró az átlagfizetés. Legkevesebbet Macedóniában keresnek az emberek, az ottani átlagfizetés alig haladja meg a 370 eurót. A felmérések szerint Horvátországban több mint 800 euró, Montenegróban tavaly 510 euró volt a fizetések középértéke. Bosznia-Hercegovinában mintegy 440 eurós az átlagfizetés. Szerbiában, a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint, 2017 decemberében 54 ezer dinár körül alakult az átlag, ami 450 eurót jelent. Ezt az értéket azonban az is emelte, hogy az év végén fizették ki az elmaradt béreket és a különféle bónuszokat, juttatásokat a munkavállalóknak. Később ez az átlag valamivel 400 euró fölött „állapodott” meg.
A Koszovóval kapcsolatos fejlemények sokkal mélyebben gyökereznek annál, hogy pusztán gazdasági szempontból lehetne őket elemezni. Jóslatokba pedig mindig hálátlan dolog volt belebocsátkozni. Rövidre fogva: a jelenlegi perspektívából sajnos úgy néz ki, az idén sem lesz meg az 500 eurós átlagbér…
