Ha csak lehet, igyekszik mindig határozottnak és magabiztosnak láttatni magát az orosz elnök. A kép azonban csalóka. Vlagyimir Putyin ugyanis gazdasági kérdésekben, ügyekben nem igazán tudja, mit tegyen, hogyan változtasson az egyre kellemetlenebb helyzeten, amibe az országa keveredett. Az ukrajnai beavatkozás után bevezetett nyugati szankciók egyre nagyobb fejfájást okoznak neki, miként a lassan két éve tartósan alacsony kőolajárak is.
Az orosz gazdaság másfél éve zsugorodik. Ilyen mértékű országos hanyatlásra még nem volt példa sem a 2000-ben kezdődött Putyin-érában, sem az elmúlt két évtizedben.
A válság a háztartások bevételeinek 15 év óta nem tapasztalt zuhanásával és a szegénység növekedésével párosul. A reálbérek 2014 vége óta csökkennek, visszaesett a fogyasztás, a beruházások leálltak. Több nemzetközi hitelminősítő ezért már a befektetésre nem ajánlott, azaz a bóvli kategóriába sorolta Oroszországot.
Optimista elemzők mégis úgy vélik: a mélyponton talán már túllendült az ország.
Ez azonban inkább jóindulatú feltételezésnek tűnik, mivel a javulásra, kilábalásra még szinte semmi sem utal.
A nyugati büntetőintézkedéseket nemrég hosszabbították meg, az olaj árának jelentős emelkedésére is aligha lehet számítani a közeljövőben. Pedig a kőolajeladás Moszkva egyik legfontosabb bevételi forrása.
Oroszország jelentős nemzetközi hitelekre és beruházásokra sem számíthat (a szankciók és a nyugati hatalmakkal kialakult ellenséges viszonya miatt). Bár Moszkvában nemrég ismertettek egy privatizációs tervet, amelynek keretében több állami vagyonelem résztulajdonát adnák el, a pénzes külföldiek nem kapkodnak az ajánlatokért.
A hazai cégek közül egyik-másik ugyan beszállna a magánosításba, de saját zsebből nehezen tudna fizetni, kedvező banki (netán baráti) hitelre meg nem számíthat. A vállalatok többségénél azonban fel sem merül a hitelfelvétel gondolata, mivel a magas (7 százalékos) infláció miatt komoly kamatokkal megtoldott törlesztő részleteket kellene visszafizetniük.
Úgy tűnik, a gazdasági visszaesés, jobb esetben a stagnálás, folytatódik. Ez viszont megnehezítheti Vlagyimir Putyin elnök néhány ambiciózus tervének megvalósítását, így például a haderő és a fegyverrendszerek fejlesztését.
Erről nem szívesen mondana le. Inkább abban bízik, hogy a gazdaság hamar talpra áll, a bruttó hazai össztermék évi 4 százalékkal nő, s az ország ezáltal kikerül a bóvli kategóriából.
Egyelőre azonban ő sem tudja, miként kezelhetné a válságot. Tanácsadói is bizonytalanok, sőt homlokegyenest ellenkező ötletekkel kilincselnek Putyinnál, aki ráadásul halogatja is a – gyökeres változásokat igénylő – gazdasági döntéseket. Tart a következményektől, amelyek akár a pozícióját is megingathatják.
Alekszej Kudrin volt pénzügyminiszter a gazdaság állami ellenőrzésének visszafogását és a költségvetési hiány lefaragását javasolja. Ettől az infláció csökkenését reméli, ami különösen fontos lenne a magánberuházásokat támogató hitelezés felélénkítése céljából.
Egy szakértői csoport közben azon agyal, hogy miként lehetne évi 1500 milliárd rubelt (20 milliárd eurót) kiemelt beruházási programokra fordítani. Az államilag irányított pénzügyi művelet célja a gazdasági növekedés ösztönzése. Ez a terv azonban ellenkezik a piacpárti Kudrin javaslatával, amely inkább a magánbefektetésekre helyezi a hangsúlyt.
Az expénzügyminiszter arra is figyelmeztet, hogy nem lesz gazdasági növekedés átfogó és mélyreható intézményi reformok nélkül. Mások inkább attól tartanak, hogy Oroszország – ha így folytatja – egyre nagyobb hátrányba kerül a vetélytársaival szemben.
