Kockázat nélkül nincs siker, tartja a mondás, de ugyanez hatványozottan érvényes a devizaalapú hitelekre is. A dinár gyöngélkedik, magas kamatra adják a bankok a hosszú lejáratú hiteleket. Zentán is vannak szép számmal, akik a gomba módra elszaporodott bankfiókok valamelyikében tíz, húsz évre vagy annál is hosszabb futamidőre vettek föl lakásvásárlási vagy házépítési devizaalapú kölcsönt.
A hitelek havi törlesztőrészletei a dinár árfolyamromlásával arányban már az elmúlt években is jócskán megnőttek, a közelmúltban az árfolyamgát eltörlésével a svájci frank igencsak megtáltosodott. A devizaalapú lakáskölcsön részleteit dinárban vonják le, de ezek a részletek rövid idő alatt 15-20 százalékkal megemelkedtek, sok fejtörést okozva a hitel igénylőjének. Például azoknak a személyeknek, akiktől a hitelt folyósító bank 2008-ban még havonta 20 000 dinárt vont le, ma már 48 000 dinárt emel le a számlájáról, már ha marad rajta a folyó hónap 20-áig ennyi pénz a törlesztőrészletre.
A témával kapcsolatban az egyik magát megnevezni nem kívánó zentai adós elmondta, hogy már hét éve törleszti a 15 évre felvett devizaalapú lakáskölcsönét, de a törlesztőrészletek folyamatos növekedése miatt ennyi év elmúltával ott tart, mintha még csak most kezdte volna törleszteni a kölcsönét. A fennmaradt adósságának a teljes összege akkora, mint amennyi hitelt felvett több mint hét évvel ezelőtt.
A Szerbiai Nemzeti Bank nem kívánja alkalmazni a magyarországi modellt, mert, mint a bankkormányzónk mondta, óvatosan kell kezelni az árfolyamrögzítést, nem szabad elhirtelenkedni semmit, mert attól koldulna az egyébként is ingatag lábakon álló honi pénzpiacunk. A bankokat mindenesetre nem kell félteni, kölcsönt csak többszörös biztosíték ellenében adnak, az árfolyam-ingadozás terhét teljes egészében a kölcsönigénylő kénytelen viselni. Sőt, mint azt beszélgetőtársunk elmondta, a bankok egy része a havi rendszerességgel végzett árfolyam-korrekciót rendszeresen a folyó hó huszadika tájára időzítették, mindenképpen a törlesztőrészletek levonása előtti napokban korrigálták az árfolyamot, felfelé.
Újhelyi Lukács bankszakemberünk a napokban azt nyilatkozta a televízióban, hogy a bankoknak kellene rögzíteniük a svájci frank árfolyamát, méghozzá 102 dinárban. Ettől még nem mennének csődbe a pénzintézményeink, viszont le kellene mondaniuk az extraprofitjukról. Ebből, tehát az amúgy is busás jövedelmükből gond nélkül fedezni tudnák az árfolyamkülönbségből eredő kiesést.
Ha már a bankok nem kapkodnak az árfolyamrögzítés után, megtehetnék, hogy a kölcsön törlesztésének határidejét kitolják. Húsz év helyett például huszonöt év alatt lehetne törleszteni a lakáshitelt, a hiteligénylők felső korhatárát ezzel párhuzamosan 65-ről 72 évre emelnék, bár, ahogyan mondják, meg is kell azt érni. Végül is a bankok első számú érdeke, hogy a kihelyezett pénz minél tovább „dolgozzon” nekik, minél hosszabb ideig szedhessék be a kamatokat.
Az állam azt tanácsolja a bajbajutott hiteligénylőknek, hogy egyénileg próbáljanak meg kiegyezni a bankjukkal. Beszélgetőtársunk elmondta, hogy ő még reménykedik valamiféle áthidaló megoldásban, de mindenesetre rendelkezik B tervvel a bajok, azaz a törlesztőrészletek további emelkedésének legalább részbeni kivédésére. Ha ugyanis tovább romlik a dinár, és drágul a frank, a keresete nem fogja kifutni a havi törlesztőrészleteket sem, miközben valamiből meg is kell élni. Emberünk véleménye szerint az sem lenne megoldás, ha a hiteleket frankról euróra váltanák át. Ő inkább családi összefogással megpróbálja lefaragni, majd pedig minél előbb törleszteni a felvett teljes hitelt, mert ellenkező esetben összecsapnak a hullámok a feje fölött. Aki teheti, törleszt, de mit tegyenek azok, akik nyakig ülnek az adósságban, és nincs semmilyen tartalékuk, nem tudnak kikecmeregni az adósságspirálból?
