Az utóbbi időben a nemzetközi sajtóban (is) néhányszor felröppent a hír, hogy az oroszok meggondolták magukat és nem építik meg az úgynevezett Déli Áramlat nevű gázvezetéket, amely Szerbia számára hosszú távon igen jelentős pénzügyi előnyökkel járna. Lévén, hogy az ötlet megvalósításának kezdetén az orosz Gazprom nemcsak Belgráddal, hanem több nagy nyugati testvércéggel is szerződést kötött, elvileg igen kevés a valószínűsége annak, hogy az egész terv kútba esik. Ha netán mégsem, azt elsősorban az orosz külpolitika sínylené meg, de ez bennünket kevésbé érdekel.
A tudósítások sorai között olyasmi is kiolvasható, amiből az ember arra következtethet, hogy a szerbiai kőolajipar orosz érdekeltségnek való (igen alacsony áron történt) eladásakor a szerződésben titkos záradékok is lehetnek, amelyek előirányozzák, hogy a Déli Áramlat megépítésének elmaradása esetén a Gazpromnyeft kénytelen lenne visszaadni Szerbiának az adásvétel tárgyát képező nagyvállalatot. Ezt azonban elsősorban az oroszok erélyesen cáfolják.
Vajon minek alapján állítják egyes körök, hogy semmi sem lesz a Déli Áramlatból? Elsősorban az a körülmény hatott az ilyesféle vélemény kialakulására, hogy az oroszok már megbeszéléseket folytattak Ukrajnával a meglevő vezeték megvásárlásáról. Ha ez megtörténne, akkor a hatalmas orosz gázmezőkről – elvileg – gond nélkül továbbítani lehetne azt a hatalmas, évente több mint 30 milliárd köbméter földgázmennyiséget, amelyre az Európai Unió jó néhány országának égetően szüksége van.
A majdan a Fekete-tenger alatt húzódó gázvezeték létrehozásáért szurkolók azonban váltig hangoztatják, hogy az esetleges orosz–ukrán adásvételi szerződés sem az oroszoknak, sem az EU-nak nem jelentene biztosítékot, mivel Ukrajna két évvel ezelőtt már bebizonyította, hogy bizonyos szempontból nem tekinthető megbízható partnernek. Tehát az eladónak és a vevőnek is érdeke, hogy akár több irányban működjön gázvezeték.
Lényegében Szerbiának ez a megfontolás az egyetlen esélye és reménye. Annál is inkább, mert ha egyszer befejeződik a több milliárd dollárt felemésztő hatalmas projektum, a földgáz területünkön keresztül történő továbbítása, az évente és folyamatosan szép summát hozna a konyhára.
Azzal felesleges foglalkozni, hogy a gázzal való ellátás bizonyos mértékű politikai elkötelezettséget is hozna magával, de ez nemcsak Szerbiának okoz gondot, hanem még számos nyugat-európai országnak is.
A számunkra legrosszabb forgatókönyv megvalósulása esetén – vagyis ha valóban nem épül meg a Déli Áramlat – sem számíthatunk arra, hogy a Gazpromnyeft visszaadja a köztársaság kőolajiparát, annak eladása ugyanis aligha másítható meg.
De hát a politikában nemcsak minden, hanem annak az ellenkezője is lehetséges, vagyis a legrosszabb politikai-gazdasági széljárás esetén megtörténhet, hogy nekünk nem marad se pénz, se posztó.
