Milutin Mrkonjić a nagy beruházásokért felelős miniszter ugyanis nemrégen kijelentette, hogy néhány üzletember hajlandóságot mutat arra, hogy „komoly” összeget ruházzon be egy új, szerbiai légitársaságba. Azt ugyan a miniszter nem említette, de immár mindenki tudja, akit érdekel, hogy a JAT a tönk szélén áll. Vagy egy lépéssel előrébb. Tehát ha a kicsinyke ország ezen a téren meg akarja tartani maradék tekintélyét, nem maradhat utasszállító repülőgépek nélkül. Az államnak nincs annyi pénze, hogy kizárólagos joggal alapítson új társaságot, ezért a miniszterelnök kapcsolatba lépett néhány nábobbal, s – állítólag – Miroslav Mišković, a Delta, Miodrag Kostić, az MK-csoport, Miroslav Bogičević, a Farmakom és Goran Perčević, az Interkomerc tulajdonosa hajlandó zsebbe nyúlni és beszállni ebben az üzletbe. Ők négyen össze tudnának hozni 25-30 millió eurót, és ezzel ötvenszázalékos részesedést szereznének a majdani (és esetleges) légitársaságban. Hasonló összeget a kormány is ki tudna szorítani, s ez – Mrkonjić szerint – elegendő volna a kezdéshez.
Az üzlet létrehozása elsősorban a hatalmon levő politikai pártok számára sürgős, mert a JAT nagy garral beharangozott értékesítéséből semmi sem lett, fenntartása pedig meghaladja a költségvetés tűrőképességét. Néhány hónappal ezelőtt esetleges vevőként jelentkezett egy befektető, akinek komoly részesedése van a lett légiforgalmi vállalatban, a tárgyalások megkezdése előtt azonban visszalépett.
A gondok azonban, amelyekről a miniszter fél mondatot sem ejtett, ott kezdődnek, hogy a JAT jelenlegi légiflottájának gépei meglehetősen elöregedtek, s jelenlegi állapotuk fenntartásával semmiképpen sem lennének versenyképesek a nemzetközi piacon. Más szóval, néhány új gépre van szükség. Csupán az a kérdés, hogy miből? Mert az Airbus 318-as, amely 132 utas szállítására alkalmas, nagyjából 58 millió euróba kerül, hogy ne beszéljünk a 150 üléses Airbus 320-ról, amelynek az ára 79 millió euró.
Általános szakvélemény szerint egy bármilyen hazai légitársaság a ma igen népszerű, kétszintes, 550 személy szállítására alkalmas A–380-as 250 millió eurós árát semmiképpen sem lenne képes megfizetni.
Talán nem oktalan a kérdés, hogy a fentebb említett és az állammal közösen összekuporgatott 70-75 millió euróval mit kezdhetnének a beruházók, hiszen ekkora összeg egy tisztességes repülőgép beszerzésére sem elegendő.
Az egész elképzelés kísértetiesen hasonlít arra az úriemberre, aki folyamatosan üres zsebbel játssza a nagylelkűt.
