Hónapokig készült a gazdasági társaságokról szóló új törvény, amely február elsején lépett hatályba. Akik alaposan átböngészték a régit és az újat, könnyen megállapíthatták, hogy jószerivel lényeges változás nem történt. Ha csak nem tartjuk annak, hogy ezek után azokban a közvállalatokban, amelyek részvénytársaságok formájában működnek nem lesz igazgatóbizottság, és ha működésükhöz az egykamarás rendszert választották, akkor felügyelőbizottság sem, mivel ezt a két, gyakorlatilag ugyanazt a feladatot – az ügyvezető igazgató tevékenységének ellenőrzését – az utóbbi fogja gyakorolni.
Az eddig sem volt titok, hogy különösen a köztársasági alapítású közvállalatok igazgató- és felügyelőbizottságaiba való jutáshoz olykor egyáltalán nem volt szükség megfelelő szakmai tudásra, annál inkább megfelelő pártnak a tagkönyvecskéjére. Ily módon jutalmazták ugyanis elsősorban a hatalmiak a saját hű és megbízható pártkatonáikat, hiszen ezeket a posztokat igen kiadósan honorálták. Még a közelmúltban is kifizetődőbb volt igazgatóbizottsági tagnak, ne adj Isten, elnöknek lenni – teszem azt – a ma már csőd szélén álló és csupán az igen busás állami támogatásnak köszönhetően létező légiforgalmi társaságban, mint betölteni az államelnöki posztot.
Az új törvény előkészületekor nem kevesen azt szorgalmazták, hogy ha már nem lesz igazgatóbizottság, hanem felügyelőbizottság, a testület tagjainak meghatalmazása is erőteljesebbé válik, s ezért ne csak politikai és esetleg jogi, hanem anyagi felelősség is terhelje őket, ha a vállalat veszteségbe sodródna.
Talán mondani sem kell, hogy ezzel a javaslattal az érintettek, így a pártok sem értettek egyet, hiszen ebben az esetben hithű tagjaikat kitennék annak a veszélynek, hogy a JAT, a repülőtér, a vasút és más, hasonlóan az állam nyakán élősködő cégek felügyelőbizottsági tagként, a felelősségre vonás következményeként, elveszíthetnék teljes magánvagyonukat.
Mellesleg igen tetemes létszámról van szó. A belgrádi Politika lap által megszólaltatott szakemberek elmondták, hogy Szerbiában nagyjából 2000 nyílt körű részvénytársaság működött, ahova az állam (értsd: pártok) 4–6 ezer tagot delegálhatnak, tehát juttathatnak jó zsíros jövedelmi forráshoz.
Az új törvénynek azonban, legalábbis látszólag, van egy olyan pontja, amely reményt nyújthat arra, hogy nem lesz túl nagy tolongás a felügyelőbizottságokba való bejutást illetően. Arról van szó ugyanis, hogy a Nikola Tesla reptér esetében meglehetősen felkavaró botrány robbant ki három és fél évvel ezelőtt, amikor az igazgatóbizottság saját magának és az ügyvezető igazgatónak milliós prémiumot szavazott meg. A közvélemény felháborodása miatt ez nem maradhatott tartósan következmény nélkül. A szóban forgó, néhány nappal ezelőtt hatályba lépett előírás ugyanis korlátozza a tagok és az elnök juttatását, ami nem lehet magasabb az egyhavi szerbiai átlagkeresetnél.
Alapjában véve ez az intézkedés rendben is volna, csupán az a kérdés, hogy mi van az úgynevezett béren kívüli juttatásokkal? Hiszen nem csak fizetési lista létezik. Magánzsebbe százféle más módon juttatni lehet az állami pénzből.
Ha alaposan átrágjuk magunkat az új törvényen, némi hozzáértés segítségével kideríthetjük, hogy ez is olyan, mint az a bizonyos alpári népi mondás:
Nem sz…unk a kútba, hanem mellé, és belelökjük.
