A villanyáram drágulásával kapcsolatban, egyelőre, még semmi sem biztos. Néhány nappal ezelőtt még szinte biztosra vettük, hisz miniszterek sürgették, igényelték, hogy márciusban emelik az árát, most azonban ennél visszafogottabb kijelentések érkeznek a kormányból. Annyit árulnak el az illetékesek, hogy tárgyalni fognak róla az egyik ülésen, s hogy a drágulásról azonban csak később döntenek majd, amikorra már kézhez kapják a januári és februári inflációról szóló adatokat, melyek nagyban befolyásolják majd az árkorrekciót.
Az áramnak tíz százalékkal kellene drágulnia, s ez, a becslések szerint, 0,7 százalékkal növeli majd más termékek árait. A Szerbiai Villanygazdaságnál bizonyára nem nagy örömmel fogadták a drágulás bizonytalanságáról szóló hírt, azt állítják, elengedhetetlenül szükséges az árkiigazítás, mert egyébként nehezen fogják tudni teljesíteni a beígért beruházásokat.
A jelek azonban sokkal inkább arra mutatnak, az állam nem a közeljövőben előbb-utóbb magánosítás elé néző villanyszolgáltató közvállalat sorsa iránt aggódik, hanem az év elején célba vett, s már most homályosan látható inflációs határértékek miatt. Az áram árának emelése valóságos inflációs hullámot indíthat el, amire a jelen pillanatban aligha van szüksége az ingatag kormánynak.
A villanygazdaságnak viszont sürgős lenne a pénz mielőbbi biztosítása a tervbe vett munkálatok elvégzéséhez, hiszen egyre közelebb kerülünk a villanyárampiac liberalizálásához, ahol, a külföldi szolgáltatók között hátrányos helyzetbe kerülhet a hazai áramszolgáltató, legalábbis, ettől tartanak. Mint mondják, mindaddig, amíg „szociális áramot“ kell megfizettetniük a lakossággal, álmodni sem lehet egyenlő esélyekről a piaci harc kezdetekor.
A polgárok életszínvonala a gazdasági válság óta jelentős mértékben visszaesett, s ennek a ténynek az ismerete akadályozza voltaképpen meg a kormányt az áremelésben – mondják az elemzők. A villanyáram egy olyan kategória, melynek az ára továbbra is döntően meghatározza a lakosság anyagi helyzetét, így a hatalom a szociális békét a legkönnyebben éppen ezen „árucikk“ árának a féken tartásával tarthatja fenn. A mindenkori politikai vezetés egyik játékszere tehát a villanyáram, melynek drágulása könnyen „megrázhatja“ az aktuális kormánypártok politikai elképzeléseit, fokozhatja az egyébként sem túl boldog választók elégedetlenségét.
Abban a legtöbben egyetértenek, hogy Szerbiában valóban olcsó a villanyáram, s, hogy éppen emiatt, valóban túl nagy a fogyasztás is. Egyesek a fokozatos, mások az azonnali áremelésben látják a megoldást. Hogy ezúttal melyik módszer lesz a nyerő, az a kormány egyik soron következő ülésétől és az inflációs mutatóktól függ, ha egyáltalán lesz majd, aki az elmúlt napok viharos eseményei után még foglalkozni kíván ezekkel.
