Mint tudjuk, a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége nem sokat teketóriázott Belgrádban. A szerb kormánytól ugyanis számon kérte, hogy miért nem tartotta be a közfogyasztással kapcsolatos megállapodás minden egyes tételét. Lévén, hogy választások előtti időszakban vagyunk, a Cvetković-kabinetnek döntenie kellett, hogy „melyik ujját harapja meg”: a költségvetési hiányt az ország bruttó terméke értékének a 4,25 százaléka, vagyis nagyjából 1,5 milliárd euró alatt tartja és ennek érdekében komoly megszorító intézkedésekhez folyamodik, vagy átlépi ezt a határt, megszegve ezzel az IMF-fel kötött megállapodást. Teszi ezt elsősorban annak érdekében, hogy a közhangulatot illetően ne rontsa tovább a saját megítélését, vagyis ne veszítsen több szavazatot.
A küldöttség azonban nem méltányolta ezt a populista, de az ország nemzetközi piacon való megítélése szempontjából igencsak hátrányos húzást, és egyszerűen felkelt a tárgyalóasztaltól.
A jelek szerint az ország jelenlegi vezetésének már nem is lesz alkalma a nemzetközi pénzintézet előtt magyaráznia saját bizonyítványát, mert aligha valószínű, hogy a nyár kezdete előtt ismét megjelennek Belgrádban az IMF küldöttségének tagjai. Addig azonban meglehetősen sok víz lefolyik a Dunán, s Szerbia számos olyan nehézséggel fog szembesülni, amelyek lényegesen kihatnak az ország gazdasági helyzetére.
Elsősorban az egyre szegényebb eklézsiát kellene valamiből feltölteni, mivel a közfogyasztás kordába szorítása továbbra sem megy, marad hát az újabb bevételi források meglelése. Erre szolgált volna a Nemzetközi Valutaalap pénze.
Ehhez párosul az a tény, hogy a tervezett 1,5 százalék helyett a legjobb esetben is mindössze 0,5 százalékos gazdasági növekedés várható, ami 30-35 milliárd dinárra csökkenti a költségvetés bevételi oldalát. Mérsékelni kellene tehát a kiadásokat, különben a költségvetés hiánya elérheti az 5,3 százalékot. Ez azonban komoly népszerűségvesztéssel járna, tehát a hatalmi koalíció számára, amennyiben meg szeretné tartani a bársonyszékeket, nem járható út.
Aligha kétséges, hogy Szerbia gazdaságán, s ezzel együtt a pénzügyi helyzetén is nagyot lendítene, ha valóra válnának azok a könnyelmű ígéretek, miszerint az idén is tódulni fognak hozzánk a külföldi beruházók, hiszen érezhető lendületet venne a gazdaság.
Van ugyan egy módja a hiányzó pénz előteremtésének, de kérdés, hogy érdemes-e belevágni. Ugyanis a nemzetközi pénzpiacon kaphatnánk újabb hiteleket, de kérdés, hogy milyen áron. Arról van szó ugyanis, hogy Belgrád és az IMF közötti tárgyalások felfüggesztésének híre eljutott minden olyan helyre, ahonnan pénz kérhetnénk. Szerbia megbízhatóságán komoly csorba esett, amit az esetleges hitelezők a kamatokkal juttatnak kifejezésre. Kaphatunk tehát újabb hitelt, de meglehetősen borsos áron.
Mivel a parlament olyan, az idei esztendőre vonatkozó költségvetést fogadott el, amely nincs összhangban az említett megállapodással, a külföldi beruházók sem fognak hanyatt-homlok Szerbiába rohanni, hogy itt fektessék be a pénzüket. Annak ellenére ugyanis, hogy számukra szinte kizárólag a várható profit a lényeges, éppen ezért nem hagyhatják figyelmen kívül a beruházásra kiszemelt ország szavahihetőségét.
Akárhogy kerülgetjük az igazságot, végül ki kell mondani: megbízhatatlanokká váltunk.
