Ugyancsak főhet a fejük azoknak a vállalatoknak és magánszemélyeknek, akik euró alapú hitelt igényeltek, s most jelentős mértékben megnövekedett árfolyamon kénytelenek törleszteni. Mindössze ugyanis másfél hónap alatt a dinár hat százalékot veszített az értékéből, s ez a gyengülés különösen az utóbbi két hétben volt érezhető.
Bizonyos számítások szerint a közelmúlti és a jelenlegi árfolyamkülönbség miatt a gazdaságnak 60, a polgároknak pedig 18 milliárd dinárra növekedett az adósságuk az őket hitelező bankok felé. Az árfolyam-ingadozás, pontosabban a folyamatos emelkedés –természetesen – nem érinti azokat a hitelhasználókat, akik dinárban vették fel a kölcsönt. Ők azonban mélységes kisebbségben vannak és az összes hitelhasználó között alig 20 százalékkal vannak jelen.
Ebben a pillanatban senki sem tudja biztosan állítani, hogy az elkövetkező időszakban az euró visszatér-e a 104-105 dináros árfolyamhoz, vagy pedig eléri akár a 117 dinárt. Ez elvileg a Szerb Nemzeti Banktól (is) függ, hiszen az ország devizatartalékának a terhére ugyan, de megteheti, hogy komolyabb devizamennyiséggel lép közbe a piacon, s ezzel letöri az árakat. Amennyiben azonban az euró drágulása huzamosabb ideig tart, lehetetlen lesz megfékezni az árának a további emelkedését. Ez elsősorban a piac, tehát a kínálat és a kereslet alakulásától függ.
Az sem ad okot a derűlátásra, hogy a múlt héten a vállalatok egymás között már 112 dináros áron számolták az európai közös valutát. Márpedig ez vészesen közelít ahhoz a határhoz, amelyen belül a hazai vállalatok számára még elviselhető a hitelfelvétel terhe. Amennyiben az árfolyam eléri a 115 dinárt, nehezen hihető, hogy bármelyik cég bankhitelért folyamodik, hiszen jó előre tudja, hogy képtelen lesz törleszteni a részleteket. Mivel saját pénze csak kevés társaságnak van, megeshet, hogy a forgótőkehiány miatt csökken a termelés, ami súlyos következményeket von maga után. Ez nem csak stagnáláshoz, hanem a fejlesztések elmaradásához, és új munkahelyek megnyitásának elmaradásához vezethet.
Egyébként a devizaalapú hitelek már eddig is súlyos teherként nehezedtek a gazdasági vállalkozásokra és a polgárokra egyaránt. Januárban ugyanis 12 százalékuk nem volt képes idejében törleszteni, s várható, hogy februárban ez a szám tovább növekszik. Mivel meglehetős mértékben függünk a behozataltól, azonkívül éppen a behozatali lobbinak van komoly hatása, okkal tarthatunk az árak további emelkedésétől és a vásárlóerő csökkenésétől.
Érdekes, hogy az árfolyam kedvezőtlen alakulásától eltekintve a kereskedők nem nagyon igyekeznek emelni az árakat. Nyilván a saját haszonkulcsuk terhére igyekeznek kivédeni a forgalom visszaesését, hiszen a kis haszon is jobb, mint a bolt bezárása.
Az árfolyam esetlegesen drasztikus növekedése jószerivel kivédhetetlenül maga után vonja a törlesztőképesség csökkenését és a hitelek „bedőlését”, amikor is a hitelező bankok egyszerűen ráteszik a kezüket a hitelező ingóságára, vagy ingatlanára. Ilyesmire már eddig is volt példa, de reméljük, hogy nem lesz ragadós.
