Szinte megszokott dolog, hogy megnyílik egy üzlet vagy más vállalkozás, néhány hónap múlva azonban a kirakatban megjelenik a „kiadó” cédula. Ennek a csiki-csukinak a hátterében – természetesen – pénzügyi problémák húzódnak meg. Az állam ugyanis kíméletlenül igyekezik behajtani minden neki járó dinárt, csakhogy nem törődik azzal, hogy miből él meg a vállalkozó.
Az is tény, hogy igen sokan egyszerűen nem fizetik, vagy nincs miből fizetniük az adót, az egyre szaporodó járulékokat és más, nem adóhoz kapcsolódó kiadásokat. Ez az oka annak (is), hogy napjainkban nem kevesebb, mint 22 000 vállalatnak zárolva van a folyószámlája, s mivel esély sincs a talpra állásukra, várható, hogy viszonylag rövid idő múlva újabb, hozzávetőleg 140 000 dolgozó fog munka nélkül maradni.
A munkanélküliséget illetően az is jelzésértékű, hogy 1992 óta Szerbiában több mint 900 000 ember vesztette el állását. Ezzel szemben a kormány és a különféle állami alapok nagy hírveréssel kedvezményes hitelt nyújtanak elsősorban a pályakezdőknek, pontosabban az önfoglalkoztatóknak. A szakemberek szerint ez nem megoldás, mert a hitelek használói csupán egy munkahelyet teremtenek (maguknak), s aligha járulnak hozzá a foglalkoztatás növeléséhez. Ezenkívül nem kevés esetben visszaélések is történnek. Kraljevóban például 86 személy kapott úgynevezett start up hitelt, de a pénzt nem rendeltetésszerűen használták fel, ezért bűnvádi eljárás folyik ellenük.
A szakemberek teljesen egyetértenek abban, hogy beruházások nélkül aligha lehetséges növelni a foglalkoztatottságot. A jelenlegi és a majdani vállalkozók közül azonban igen kevésnek van megfelelő mennyiségű pénze, ezért legtöbbjük bankhitelt igényel. Alapjában véve ez nem volna baj, de amikor elérkezik a hitelek törlesztésének ideje, kiderül, hogy a vállalkozásból nem képesek előteremteni a részleteket. Mindezt súlyosbítja a tény, hogy európai viszonylatban jószerivel Szerbiában a legmagasabbak a kamatok. Az ügyviteli bankok ugyanis 17–23 százalékot számolnak fel, ami hatalmas megterhelést jelent főleg a több éves futamidejű hitelek esetében.
A téma ismerői egybehangzóan állítják, hogy a kormány eddigi intézkedései ezen a téren csupán látszatmegoldások, és nem igazán járnak szembeszökő eredménnyel. Szerintük egyrészt csökkenteni kellene a különféle járulékokat és adókat, másrészt a megterheléseket nem az állami költségvetés szükségleteihez, hanem a vállalkozók teherbírásához kellene idomítani. A mostani gyakorlat előbb-utóbb oda vezet, hogy egyre kevesebben mernek vállalkozásba fogni, mivel a külföldi tőke sem a remélt ütemben érkezik, így a munkanélküliség nem csökkenni, hanem nőni fog.
Hacsak a kormány, természetesen most már esetleg a választások után, nem szorgalmaz egy új, mindent átfogó, és elsősorban ésszerű adópolitikát.
