2024. november 24., vasárnap

A lakásépítés agóniája

Véglegesen leállt a családi otthonok intézményes építése(?)
Országos szinten tavalyra 4000 lakás építését tervezték, de a befejezett otthonok száma ennél jóval kisebb(Fotó: Dávid Csilla)Az idősebbek még emlékeznek arra, amikor nemcsak a nagyvárosokban, de vidéken is az építőipari vállalatok jószerivel válogathattak a felkínált munkákban. A törvény ugyanis egyértelművé tette, hogy gondolni kell a jövő nemzedékeire is, és a bruttó személyi jövedelem három százalékát mindegyik cég köteles volt a lakásépítési alapba helyezni. Ezenkívül létezett az úgynevezett szolidaritási lakásépítési alap is. Az előbbiből vállalati lakásokat emeltek, míg az utóbbi eszközei egy községi alapba folytak, s ezen a pénzen (nem ritkán nem csak) olyan személyek jutottak lakáshoz, akiknek nem volt lehetőségük saját eszközöket befektetni.

A legutóbbi háború kitörése előtt és közben is az állam potom pénzért elkótyavetyélte ezeket a lakásokat, hiszen kellett a pénz fegyverekre, lőszerre és egyáltalán mindarra, ami a vérzivatarral jár.
Mi a helyzet jelenleg? Sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy reményteljes. A mindenkor magát hajszálpontosnak nevező statisztika sem rendelkezik adatokkal az idei és a tavalyi évre vonatkozóan, hogy Szerbiában hol mennyi lakás épült. Az illetékes szolgálatokhoz benyújtott, építési engedélyekre vonatkozó kérelmek semmit sem mondanak, hiszen például Belgrádban az idén 600 engedélyt adtak ki, viszont mindössze négy helyen folyik az építkezés.
A korábbi esztendőkben sem volt rózsás a helyzet. Négy évvel ezelőtt az egész országban összesen 4700 lakás épült, tavalyelőtt pedig alig 3500, és ezek között sem található négy- és ötszobás. A beruházók elsősorban olcsón igyekeznek olyan lakást létrehozni, amelyben egy átlagos család viszonylag kényelmes körülmények között élhet.
Országos szinten tavalyra 4000 lakás építését tervezték, de a befejezett otthonok száma ennél jóval kisebb. Hasonló a helyzet a folyó évre vonatkozóan is.
Tény, hogy a voždovaci laktanya helyén 2500 „olcsó” lakás épül. Az értékre vonatkozó megállapítás azért érdemel zárójelet, mert az illetékes miniszter nevezte olcsónak a négyzetméterenként 1200 eurós árat, holott vidéken négyzetméterenként 500 euróért szolid állapotban levő lakásokat lehet vásárolni.
Egyébként a dicsekvésen túl a kormány nem sokat tesz az egyre égetőbb probléma megoldása érdekében. Az államilag támogatott lakáshitelek előtörlesztési részét jócskán megemelte, s így kizárta mindazokat, akiknek van ugyan kevés pénzük, de még hozzávetőleg sem annyi, hogy hitelt igényeljenek. Arról nem is szólva, hogy a konvertibilis valutaalapú bankkölcsönök egyre-másra „bedőlnek”, s emiatt nem kevés ember kerül(het) az utcára.
A lakásépítésben tapasztalható pangásnak más vetülete is van. Mivel alaposan megcsappant a beruházási kedv, az építőipari vállalatok ölbe tett kézzel ülnek, az épületanyag-gyártók pedig leginkább raktárra termelnek.
A fiatalok (akik előtt az élet!) pedig kénytelenek, hogy olykor megtűrtként a szülők mellett tengődjenek, vagy arra várnak, hogy természetes elmúlás folytán megüresedjen a szélesebb család tulajdonában levő lakás.
Minderre azonban nem lehet alapozni a jövőt.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás