Azt már korábban, és nálunk hivatottabbak is megállapították, hogy a közbeszerzési eljárások a korrupció „leghatékonyabb” formái. Ha ugyanis valamelyik minisztérium vagy közvállalat jól fizető munkához akarja juttatni a hatalmi párthoz közel álló vállalatot, rövidített eljárásban közbeszerzési pályázatot ír ki (vagy ki sem ír), és teljesen mindegy, hogy hány pályázó van, a nyertes nevét jó előre „lezsírozzák”.
Tudni kell, hogy a közbeszerzéssel kapcsolatos eljárás meglehetősen hosszadalmas, hiszen időt kell adni az érdeklődőknek, hogy jól átgondolják a dolgot és elkészítsék a vállalkozói érdeküknek megfelelő árajánlatot. A határidő lejártával az illetékes bizottság sem ül össze azonnal. Amikor megszületik a döntés, minden érdekelt felet kötelezően tájékoztatni kell az eredményről, s újabb fellebbezési határidőt szabnak meg.
Hónapok telhetnek el tehát, amíg egy munka a kivitelezőig jut.
Sokkal gyorsabb módja a folyamatnak, ha a minisztérium vagy a közvállalat vezetése kimondja, hogy sürgős ügyről van szó, s esetleg meghívásos alapon választja ki a szerencsés céget, vagy a közvetlen megállapodás mellett dönt. Állami megrendeléseknél azonban a törvény szabályozza a kérdést, és nem lehet „elkapkodni” a döntést. Végig kell csinálni a folyamatot.
Ennek ellenére csak az idei év első felében 13 alkalommal, mintegy 1,4 milliárd dinár értékben, a Szerbia Utai közvállalat, a mezőgazdasági minisztérium és a posta az ügy mellé odabiggyesztette, hogy „sürgős”, és úgy vélte, hogy ezzel az egy szóval megoldotta a nagy kérdést. Vagyis azt, hogy ki kapja meg a munkát.
Azt talán mondani sem kell, hogy a „győztes” szinte minden esetben valamilyen módon kapcsolódik egyik vagy másik hatalmi párthoz. Az illetékesek az ilyesmiről mélységesen hallgatnak, s a közbeszerzési igazgatóság is csak akkor bocsátotta a belgrádi Blic napilap rendelkezésére a kért adatokat, amikor a szerkesztőség erélyesen hivatkozott a közérdekű információkról szóló törvényre.
Egyébként a sürgősségi eljárással kiírt versenytárgyalások nem számítanak új jelenségnek Szerbiában. Hasonló módon, mintegy 1,3 milliárd értékben már két évvel ezelőtt is „pályáztattak” cégeket. Mivel „evés közben jön meg az étvágy”, tavaly már 1,7 milliárdot tett ki a kérdéses összeg, az idén viszont – mindössze öt hónap alatt – 1,4 milliárdra rúgott a tét.
A közbeszerzési igazgatóság eddig „nem vette észre”, hogy törvénysértés történt. Pedig ez a dolga!
A hozzáértők az állítják, hogy a probléma gyökerét a pénzügyminisztériumban kell keresni, mivel ennek az államhatalmi szervnek kötelessége megtorolni az effajta visszaéléseket. Kétségtelen, hogy ha már minden harmadik versenytárgyalásról megállapítják, hogy átláthatatlan, a minisztériumnak lépnie kell(ett volna).
Ha tudjuk, hogy az elmúlt időszakban a közbeszerzések folyamatában – a szakemberek becslése szerint – kereken egymilliárd dinárnak veszett nyoma, érthető, hogy senki semmiről nem tud.
Lehetséges, hogy – magyarországi gyakorlat alapján – másik pártnak kell hatalomra kerülnie, hogy mindezek napvilágra kerüljenek?
