Negyven évvel ezelőtt, igencsak kezdő firkász koromban, a hasonszőrű kollégáimmal együtt jót nevettünk, amikor kiderült, hogy a Magyar Szó szerkesztőségében van egy úgynevezett „medvecsoport”. Eleinte nem értettük a lényegét, hiszen egy Brezsán Gyula vagy Kollin Jóska bácsi, termeténél fogva nem igazán emlékeztetett a macira. Aztán kiderült, hogy ebben a kiváltságos csoportban azok kapnak helyet, akik már legalább harmincöt éve dolgoznak, ennél fogva joguk van a „védett státusra”, vagyis a medvecsoportra.
Látszólag nem tartozik ide, (de az alábbiakban kiderül, hogy mégis) a békebeli világban az apa azon imádkozott, hogy a kapanyélkerülő fia postás, vasutas legyen, vagy valami más állami munkát kapjon. Ott ugyanis, hacsak nem csinált valami nagy baromságot, nyugdíjas állása volt.
Azóta rettenetesen sokat változott a világ. A szocializmust felváltó (vad)kapitalizmusban a legelismertebb szakember munkájára sem biztos, hogy holnap is igényt tart a cégtulajdonos. Legcélszerűbb tehát – ismét – állami munka után nézni.
Ezt támasztja alá az a Biznis i finansije havi szaklap egy nem régi kutatásának eredményéből kitűnik, hogy a közszférában több pénzért jóval kevesebbet kell dolgozni, mint a magánvállalatokban.
Az elmúlt tíz évben ugyanis a túlnyomó többségében veszteséges közvállalatokban szinte összehasonlíthatatlanul lassabban növekedett a termelékenység, mint a magánszektorban. Ennek ellenére az átlagfizetés jó egyharmaddal túlszárnyalja az előbbit.
A közvállalatok működési „hatékonyságát” bizonyítja az a tény is, hogy ők rendelkeznek Szerbia vagyonának egyharmadával, viszont alig kilenc százalékkal vesznek részt az országos haszon megteremtésében. Ugyanakkor a csaknem hétszáz közvállalatban 166 000-en dolgoznak, és ez a foglalkoztatottak 16 százalékát teszi ki.
Átlagfizetés szempontjából folyamatosan az első csoportban vannak, hiszen a légiforgalmi vállalatban 2,5-szer, a villanygazdaságban pedig 1,7-szer többet keresnek, mint egy átlagos szerbiai dolgozó.
Ezzel együtt a veszteségek „termelésében” is élen járnak. Tavaly például a vasútnak, annak ellenére, hogy 14 milliárd dinár állami támogatást kapott, az év végén 17 milliárd dinár volt a mérleghiánya.
Azokban a cégekben, amelyek az állam irányítása alatt állnak, az évek során felhalmozódott adósság már elérte a 3,5 milliárd eurót.
A hatalmas pénzügyi problémák mellett is a közszférában ezrekre rúg a munkaerő-felesleg, ami érthető (de el nem fogadható), hiszen az önkormányzatokban koalíciók bomlanak fel és újak jönnek a helyükbe. S mindegyik párt azon igyekszik, hogy a saját megbízható kádereit jól fizető munkahelyhez juttassa. Ha pedig a pártot lesöprik a porondról, az embereik maradnak.
Nos, ezért lehet őket a Magyar Szó-s medvecsoporthoz hasonlítani. Védetten élnek, mintha kőkemény barlangban lennének.
