A közgazdászok szerint a hazai nyugdíjrendszer legnagyobb problémája, hogy a Rokkantsági- és Nyugdíjbiztosítási Alapban megközelítőleg sincs annyi pénz, mint amennyire szükség lenne a nyugdíjak kifizetéséhez. Természetesen ez azt vonja maga után, hogy az állam a költségvetésből pótolja a hiányzó pénzt, ezáltal azonban az életszínvonalat javító, munkahelyet biztosító nagyberuházások járnak pórul.
Az adatok szerint a bruttóban kifejezett hazai termék (GDP) tizenhárom százalékának megfelelő összeget különítek el az államkasszából a nyugdíjakhoz szükséges pénz szavatolására. A szakemberek úgy vélik, már eleve rossz rendszer alapján építették ki a nyugdíjbiztosítási alapot, amely nem csoda, hogy állandóan kong az ürességtől. Milan Kovačević közgazdász abban látja a probléma lényegét, hogy az alap korábban mindig annyit különített el a nyugdíjak kifizetésére, amennyit megkeresett, nem gondoltak bizonyos tartalékok felhalmozására. Mint mondta, az államkasszából havonta a nyugdíjak egyharmadát kell kifizetni, és ez semmiképp sem jelenthet tartós megoldást. Kovačević szerint a nyugdíjalap karcsúsítására lenne szükség ahhoz, hogy valamelyest rendet lehessen teremteni a szerbiai nyugdíjrendszerben, ezenkívül serkenteni kéne a magánnyugdíjalapokba történő befektetéseket is.
Sokan abban reménykednek, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás után javulni fog a nyugdíjasok helyzete. Abban mindenki egyetért, hogy a nyugdíjasok nagy része alig tudja juttatásából biztosítani a számlákra, élelemre, gyógyszerekre szükséges pénzt. Abban a tekintetben is megegyezik a szakértők véleménye, hogy az Európai Unió sem szolgál majd gyógyírként minden nyugdíjgondra. Az, hogy a hazai nyugdíjalap üres, nem az EU gondja, s Szerbiának kell megoldania ezt a problémát, még a csatlakozást megelőzően. Ezzel szemben a csatlakozásnak kétségkívül pozitív hozadékai is lesznek, hiszen kordában tarthatóvá válik az infláció, ami a nyugdíjasok egyik legnagyobb ellensége.
A nyugdíjrendszer reformja egyben bizonyíték arra is, hogy a jövendőbeli nyugdíjasok sem reménykedhetnek dúskálásban. A fiatalok is jó adag szkepticizmussal néznek a jövőbe, hiszen nem lehet szép öregkort várni egy olyan államban, amelyben mintegy 700 ezer munkanélküli éli életét egyik napról a másikra, a dolgozók között pedig szép számban akadnak olyanok, akik feketemunkával kénytelenek eleget tenni a mindennapi munkahelyi kihívásoknak. Ilyen körülmények között joggal merül fel a kérdés, hogy milyen nyugdíjra számíthatnak ők harminc év múlva.
