A Tisza-parti várostól alig három kilométerre lévő üdülőtelep törzsgyökeres „lakói” egy jó részét zavarja az, hogy néhány évvel ezelőtt egy maroknyi üdülőtulajdonos, túlnyomórészt saját erőből, egy civil szervezetbe tömörülve kezdte rendbe tenni az éveken keresztül elhanyagolt Halászcsárdát, s nyaranta programokat szervezett, hogy a zentaiak, s a környékbeliek körében is népszerűsítse a Tisza mellett lévő üdülőtelepet.
A Halászcsárda évtizedeken keresztül közkedvelt kirándulóhelye volt a kikapcsolódni vágyóknak. A múlt század nyolcvanas éveiben, az akkoriban még az Autó-Motoros Szövetség gondozása alatt álló üdülőtelep területén egy kávézó, két étterem, egy vegyesbolt, lábtenisz- és röplabdapályák, zuhanyzók, egy közös illemhely állt a telektulajdonosok és az ide látogatók rendelkezésére. A nélkülözésekkel teli kilencvenes évek alatt a vegyesbolt bezárt, s lényegében az egész kirándulóhely igencsak elhanyagolt állapotba került. A helyzetet tovább bonyolította az üdülőtelep használati joga körül kialakult jogi zűrzavar. Akkoriban sokan úgy vélekedtek, hogy az önkormányzatot, mások szerint pedig továbbra is a most már szerbiai motorosegyesületet illeti a használati jog. Az üdülőtelep ugyanis állami tulajdonban lévő területen épült, ezért mindenki más csak használhatja az üdülőtelepet. 1996-ig egyébként a telekkönyv és a kataszter szerint is a zentai önkormányzat használhatta, de a bíróság akkori elnökének végzése értelmében felfüggesztették ezt a telekkönyvi betétet. S lényegében azóta sokáig, a terület jogi státuszának a rendezése mellett, az üdülő karbantartásával sem foglalkozott senki.
2013-ban azonban néhány lelkes telekbérlő megalapította a Halászcsárda Víkendtelep Polgárok Egyesületét, s először az üdülőhely strandját hozta rendbe: eltávolították az évek során felgyülemlett gyomnövényeket és a strandot is meghosszabbították, kiszélesítették. Idővel napernyőket és padokat is elhelyeztek, hogy az itt fürdőzők mind kényelmesebben hódoljanak a nyár örömeinek, vizet vezettek a strandra és az illemhely kérdését is megoldották. Az üdülőtelep utcáinak jó részét rendbe hozták és táblákkal jelölték ki, s ezt követte az üdülőtelepre vezető út zúzott kővel való járhatóbbá tétele, a zuhanyzók és a vizesblokk rendbetétele. Tavaly pedig saját erőből egy, közvetlenül a strandra vezető utat is kiépítettek az ártéri erdőn keresztül, jelen pillanatban pedig egy játszótér kialakításába is belevágtak. Három évvel ezelőtt szervezték meg először a Strandfesztivált. Az elsőt még szerény keretekbe szorítva, helyi előadók fellépésével tartották meg, de a másodikon már Zvonko Bogdan lépett fel több ezer ember előtt, a Crvena Jabuka szarajevói zenekar fellépésére pedig úgy 8 ezren voltak kíváncsiak tartományunk minden részéről. Az idei rendezvényre Alen Islamovićnak, a Bijelo Dugme énekesének a fellépéséről csiripeltek a madarak, de végül a civil szervezet vezetői úgy döntöttek, hogy nem rendezik meg a strandnapokat.
A csárdában minap tett látogatásunk alkalmával a korábbi években szépen gondozott strandon is szomorú látvány fogadott. Az idén ugyanis nyoma sincs a szorgos kezeknek, az aljnövényzet pedig ismét ellepte a homokos területet.
Nagy Zsolt zentai vállalkozó, a civil szervezet egyik lelkes aktivistája szerint belefáradtak a telektulajdonosok túlnyomó részének az érdektelenségébe és folyamatos elégedetlenkedésébe.
A bérlőket tömörítő civil szervezet megalakulását követően ugyanis 1500 dinárban határozták meg az éves tagsági díjat, abból a célból, hogy e bevételből fedezik majd az utak rendbehozatalának és karbantartásának a költségeit. Viszont az inkább szimbolikus jellegű összeget is nagyon kevesen fizették ki – magyarázta beszélgetőtársunk, aki elmondta azt is, hogy a strandnapokat is abbéli reménnyel szervezték meg, hogy a városlakók és a „felsőbb szervek” is felfigyelnek a tevékenységükre, s nagyobb támogatásokat is sikerül majd szerezniük az elképzeléseik megvalósítására.
– A telepen lakók viszont megszokták a nyugalmat, s nem nagyon tetszik nekik az ötletünk, s még az évente egyszer megrendezésre kerülő rendezvény hétvégéjén is zavarta őket a zene, illetve az esemény kedvéért a Halászcsárda üdülőtelepre érkező zentaiak és környékbeliek sokasága – ecsetelte Zsolt, akinek úgyszintén huzamosabb ideje nyaralója van az üdülőtelep területén.
Az üdülőhelyen ezenkívül jóval nagyobb gondokkal is szembesültek a civil szervezet tevékeny tagjai. Évek óta nem megfelelő a víz-, és az áramellátás, s a civilek bárhol is kilincseltek problémájukkal, sehol sem arra törekedtek, hogy megoldják azt, hanem arra hivatkoztak, hogy miért nem ehet megoldani – jegyezte meg Zsolt.
A telekkel rendelkezők pedig abban a hiszemben voltak, hogy mint a régi szép időkben, a civil szervezetben egy csomó pénz van, amit csak el kell költeni.
– Nem tudtuk meggyőzni őket arról, hogy először valamit nyújtani is kell ahhoz, hogy könnyebben szerezhessünk támogatásokat – emelte ki beszélgetőtársunk, s hozzáfűzte azt is, hogy esetében lényegében akkor telt be a pohár, amikor a telektulajdonosok aláírásokat kezdtek gyűjteni azzal, hogy büdös és piszkos a strandon lévő illemhely.
– Annak idején ez egy 4-5 méteres strand volt, amit mi olyan 250 méteresre szélesítettünk ki, s illemhelyeket is tettünk ide. Természetesen vécésbácsit, illetve vécésnénit nem tudunk alkalmazni, s maga után mindenkinek ki kellene takarítania ezt a vécét – magyarázta, s elmondta azt is, hogyha nem takarították ki, akkor az egyesület aktív tagjai tették meg ezt.
Az üdülő központjában tervezett játszótér végett a közelben, a nagy sebességgel közlekedők lelassítása érdekében, egy fekvőrendőrt is elhelyeztek, ami néhány telektulajdonosnak úgyszintén nem tetszett.
– Nemrég hárman is telefonáltak, hogy kinek küldjék el az autójuk javítási költségeit feltüntető számlát, mert a fekvőrendőr felütötte a kocsijukat. Amennyiben folyamatosan támadják az embert, akkor nem csoda, hogy belefárad az egészbe – jegyezte meg Zsolt, s hozzátette, hogy mivel lényegében a civil szervezetüket szemelték ki bűnbaknak, ezért úgy döntöttek, hogy megszüntetik azt.
Nagy Zsolt kihangsúlyozta, hogy nagyon jó irányban indult el a tevékenységük, s nagyon keveset kellett volna arra várni, hogy még tovább fejlődjön az üdülőtelep.
Példának okán Magyarországról is lettek volna olyanok, akiknek komoly érdekeltségük lett volna a Halászcsárda üdülőtelep felvirágoztatásában, s még sok minden más is folyamatban volt, de így most félbe hagynak mindent.
– Lényegében 3-4-en voltunk, akik mindent megmozgattak a csárda érdekében, a többiek viszont visszahúztak – jegyezte meg, s hozzátette, hogy még 10–15 aktív emberre lett volna szükségük, de amennyiben a telekbérlőknek egy elhagyatott, rendezetlen csárda felel meg, akkor kár erőltetni az egészet, s legyen az, amit ők szeretnének.
Márpedig lenne mit tenni az elkövetkezőkben is – említette meg beszélgetőtársunk.
– Mivel a villanyvezetékeket benőtték a fák koronái, s ezek megmetszését senki sem vállalta el, ezért ezt a munkát is mi terveztük elvégezni – mesélte Zsolt, s elmondta azt is, hogy annak idején közvilágítás céljából építették ki a hálózatot, manapság viszont sok telekbérlőnek vannak klímaberendezései és hűtőszekrényei is, amelyek működését nem bírja el a jelenlegi hálózat.
Márpedig ennek a bővítését is előirányozták a civil szervezet tagjai, akiknek az elképzelései szerint visszakaptak volna egy 2-3 hektárnyi területet, amelyre az eladott telkek árából egy trafóállomást vásároltak volna, s kutakat is fúrtak volna. Ezt a folyamatot egyébként már 3-4 éve elindították, de a tulajdonjogi problémák és a mintegy 3 millió dináros költségek miatt a tervezettnél lassabban folynak az előkészületek.
– Amennyiben mindent egy civil szervezet végez el, akkor ez egy hosszú és lassú folyamat, de ha az egészet átvenné egy állami szerv, s persze erőteljesebben dolgozna, akkor gyorsabban történne mindez – jegyezte meg Nagy Zsolt, s hozzáfűzte, hogy nem azért vágtak bele az egészbe, hogy pereskedjenek az emberekkel, hanem úgy vélték, hogy a telekbérlők is törekednek majd arra, hogy az üdülőtelep visszanyerje régi pompáját.