Vannak, akik hisznek benne, vannak, akik nem. Olyanok is akadnak, akik bár nem hisznek benne, tartanak tőle. Mások a változásokban hisznek, mondván, most már muszáj valami jobbnak jönnie. Ők azt mondják, jó lenne, ha eljönne egy új világ. Megint mások a dimenzióváltásban hisznek, ami szerintük nem egyik pillanatról a másikra történik majd, hanem folyamatként valósul meg. Kétségtelen tehát, hogy mindenki gondol valamit a most különösen aktuális világvége jóslatokról. Ugyan általában nem ez képezi az életünk központi kérdését, de mindenképpen beszédtéma, még ha csak az említés szintjén vagy elviccelve is.
Olykor jól esik hinni a kívülről érkező megoldásokban, a külső segítségben. Ez mindig is így volt, hiszen őseink is hittek a sámánok és a táltosok erejében. Hittek a természet misztikus erőiben. Sokan ma is hisznek a jóslatokban. Vannak, akik jósokhoz és jövendőmondókhoz fordulnak, ha valamilyen kérdésre választ, vagy valamilyen problémára megoldást szeretnének találni. Azok pedig, akik a táltosok és a sámánok utódainak vallják magukat, sokat keresnek a hiszékenységünkből. Az ezzel kapcsolatos visszaélésekről szinte naponta hallunk a híradásokban. Ma ugyanis a jóslatokban elsősorban fogódzókat próbálunk találni. A bizonytalan léthelyzet, a társadalmi visszásságok közötti őrlődés hajtja némelyeket arra, hogy bízzanak a jövőbelátókban, elhiggyék nekik azt, hogy minden rendbe jön körülöttünk, minden problémánk önmagától megoldódik. Van ebben némi ésszerűség is, hiszen a gondolatok teremtő erejéről meg az önbeteljesítő jóslatokról mindannyian sokat hallunk, akárcsak az ún. Pygmalion-hatás elvéről, amelynek értelmében mások a feléjük irányuló elvárásainkra reagálva válnak olyanná, amilyennek mi hisszük őket.
Az önbeteljesítő jóslatokra vonatkozó példák megtalálhatóak akár az ókori görög és indiai irodalomban is, ám maga a kifejezés, valamint a szerkezetének és a következményeinek leírása Robert K. Mertontól származik, akinek megfogalmazása szerint „az önbeteljesítő jóslat egy kezdetben hamis állítás, amely változást idéz elő a viselkedésben, és ez a változás az eredeti hamis állítást végül valóra váltja”, azaz az igazságként kezelt jóslat olyan irányba befolyásolhatja az embereket, hogy a reakcióik végül teljesítsék az egykor hamis jóslatot. Az önbeteljesítő jóslatok közé tartoznak azok is, amikor az emberek megváltoztatják a viselkedésüket azért, hogy egyetértsenek egy önmaguk által felállított igazsággal. Valószínűleg ezért örvendenek egyre nagyobb népszerűségnek az ún. telejósdák is, amelyeknek a lényege az, hogy valaki betelefonál, feltesz egy kérdést, amire kap egy rendkívül általános, de szinte minden esetben kedvező választ. A betelefonáló ezt követően megnyugodva veszi tudomásul, hogy minden rendbe jön körülötte, vonatkozzon eredeti kérdése akár anyagi, akár párkapcsolati, egészségügyi vagy egyéb problémáira. A helyzet pedig gyakran tényleg változik, mert az egyén elhiszi, hogy változhat, és elkezd tenni is annak érdekében, hogy változzon. Márpedig ha mindez tényleg megvalósul, akkor megéri az emelt díjas telefonhívásnyi befektetés, amely a változtatási szándék megvalósításának kezdeti lökését volt hivatott megadni az egyén számára.
Azok, akiket foglalkoztat a téma, tudják, hogy 2012. december 21. a jóslatok szerint egy több ezer éves csillagászati időszak végét és egy új korszak kezdetét jelzi, köszönhetően annak, hogy igen ritka együttállás lesz megfigyelhető a Föld és a Nap között. A hozzáértők szerint 2012 téli napfordulóján a Neptunusz, a Plútó és az Uránusz úgy helyezkednek majd el, hogy kölcsönösen hatást gyakorolnak egymásra, ami azért különösen érdekes, mert a Neptunusz a felsőbb spiritualitást jelképezi, a Plútó az átalakulást, az Uránusz pedig a változást. Diana Cooper a 2012 és azután című könyvében egyebek mellett arról ír, hogy a múltban ilyen együttállások esetén szerencsétlenségek és katasztrófák következtek be az emberiség alacsony tudatossága miatt, ezúttal azonban lehetőségünk nyílik egy új és dicsőséges korszak megteremtésére, amiből mindenkinek ki kell vennie a részét, mert a végeredmény még nem biztosított. Ahogyan fogalmaz, ha készen állunk rá, akkor ez egy csodálatos, új életforma kezdete lehet mindannyiunk számára, ugyanis amint az energiák együttműködnek, erőteljes hatással lesznek a bolygó tudatosságára. A változás szerinte olyan rendkívüli, hogy az ősi bölcsek nem tudták megjósolni, mi fog történni a sokat emlegetett dátumot követően. Cooper tehát nem klasszikus értelemben vett világvégéről beszél, hanem egy új, húszéves átmeneti időszak kezdetéről.
Aki ismeri az emberiség kultúrtörténetét, tudja, hogy az apokalipszis irodalma szinte egyidős magával az emberiséggel. Amióta írott irodalmunk van, az ember mindig is várta a világvégét. A maják 2012. december 21-ét a teremtés napjának nevezték, és azt jósolták, hogy az aznap beérkező energia aktiválni fogja a Kundalíni erőt az egyénekben és a bolygón. (A Kundalíni erő az emberben lévő potenciális energiaforrás, azaz egy szunnyadó, ám nagy potenciával bíró, Isten által kódolt energiaforrás.) A jóslatok szerint ez stimulálni fogja az elmúlt életeinkkel és a valódi énünkkel kapcsolatos genetikai emlékeket, és sok ember megvilágosodását és felemelkedését mozdítja majd elő. De ez a dátum nemcsak a maják szerint bír különleges jelentőséggel, hanem például az inkák, a hopik, a cserokik, a szenekák, a zuluk és mások jóslataiban is fontos szerep jut neki, ugyanakkor a tibeti és a zsidó naptár is azt jelzi, hogy 2012 egy hosszú ciklus végét jelenti.
Nem meglepő tehát, hogy a világon sokan kíváncsiak arra, mi történik majd 2012. december 21-én. Az említett könyv szerzője szerint a legfőbb lehetőséget az jelenti, hogy a harmadik dimenzióban élők közül rengetegen megnyitják majd a szívcsakrájukat, és a fény negyedik dimenzióssá változtatja őket. Ahogyan fogalmaz, ha a szívünk nyitott, akkor nem tudunk egymásnak ártani, ez tehát bolygónkon mindenütt a békemozgalmak spontán felbukkanását fogja eredményezni. Rengetegen fognak a megvilágosodás és felemelkedés útjára lépni, hangsúlyozza Cooper, aki arra is tippeket ad könyvében, hogyan segíthetjük ezt a folyamatot. Elsőként azt jelöli meg, hogy békéssé és harmonikussá kell tenni az életünket, ugyanis akkor energiánk automatikusan megemeli majd mindenkinek a rezgését, akivel kapcsolatba kerülünk. Másodikként azt említi, fel kell ismernünk, hogy mindenki egyenlő, és eszerint kell bánnunk velük. Harmadikként azt, hogy minden életformát tisztelnünk kell a bolygón, a szikláktól, a rovaroktól és a növényektől kezdve az állatokig és az emberekig. Negyedikként azt, hogy ne adjunk energiát a félelemnek, a sötétségnek vagy a tömeghisztériának, ehelyett koncentráljunk a jóra, a bölcsre és a nagyszerűre, hogy azok terjeszkedhessenek. Ötödikként azt, hogy vizualizáljuk, a világ minden táján békében és szeretetben éljen mindenki. Hatodikként pedig, hogy járjunk úgy, hogy lábunkat a földön, a fejünket pedig az égben tartjuk, hiszen – ahogyan fogalmaz – az a feladatunk, hogy állhatatosan tartsuk a fényünket, és világítótoronyként viselkedjünk, amivel a felemelkedésbe vezethetjük a környezetünkben élőket.
Ezeket olvasva talán joggal érezhetünk némi összefüggést az ún. önbeteljesítő jóslatokkal, azaz az olyan jóslatokkal, amelyek a hatásaikon keresztül közvetlenül vagy közvetve valóra váltják önmagukat. Azt ugyan, hogy változik-e bármi is december 21-én, egyelőre senki sem tudja teljes bizonyossággal megmondani. Ahogyan mindig, most is sokan reménykedünk a változás lehetőségében. A változásoktól azonban természetesen mindig tartunk is egy kicsit. Akkor is, ha tisztában vagyunk vele, hogy az, ami van, nem jó, hiszen a negatív tapasztalataink már megtanítottak bennünket arra, hogy a rossz után nem minden esetben következik jó. Van, amikor még rosszabb jön. Vágyunk a jobbra, a szebbre, de nem teszünk érte. Félünk a kockázattól, a bizonytalanságtól. Pedig tudjuk, minden folyamat belül kezdődik el, és talán ott is csapódik le igazán. Éppen ezért annak, ha megpróbáljuk békéssé és harmonikussá tenni az életünket, ha felismerjük, hogy mindenki egyenlő, ha megkísérelünk tisztelni másokat, ha igyekszünk a jóra és a bölcsre koncentrálni, ha azt vizualizáljuk, hogy mindenki békében és szeretetben él, illetve ha megpróbáljuk lábunkat a földön, fejünket pedig az égben tartani, vajmi kevés kockázata van. És hát, ha így vesszük, december 21. talán tényleg fordulópont lehet, talán tényleg jó alkalom a csapdamentes változ(tat)ásra.
