A nyugat-bácskai magyar közösségekben tevékenykedő civil szervezetek, egyesületek ernyőszervezetként 2006 óta működő Duntatáj Egyesülés Nyugat Bácska Fejlesztéséért civil ernyőszervezet hagyományos rendezvényei – mint a népszerű, minden év augusztus 20-án több száz embert Zombor főutcájára vonzó, Szent István-napi kenyérszentelő ünnepség – mellett nagyon fontos, napi segítő, fejlesztő tevékenységet folytat, irodai szolgálatot, Szórványközpontot működtet, mentorálja a Petőfi Program ösztöndíjasait. Az ernyőszervezet múltjáról tartalmas honlapjukon ( www.dunataj.eu) ezt olvashatjuk: ,, 2006. februárja és áprilisa között a Szülőföld Alap anyagi támogatásával elkészült három nyugat-bácskai magyar falu – Doroszló, Kupuszina és Szilágyi – településfejlesztési programja.
A településfejlesztési program a gazdasági megoldások keresése mellett számos adatot gyűjtött össze, amely a települések kulturális, szociális és közösségi helyzetére és életére vonatkoznak, és arra mutattak rá, hogy falvaink hasonló problémákkal küzdenek: a lakosság elöregedése és a fiatalok elvándorlása, a munkanélküliség, az önkormányzati és gazdasági fejlesztésekhez szükséges források hiánya, a tőkehiány, a magyar nyelvű középfokú oktatási intézmények hiánya stb. Ahhoz, hogy a felmerülő gondokra megoldás is legyen, a még magyar falvak összefogására és minél szorosabb együttműködésére van szükség, amelynek a legészszerűbb formája az önkormányzatok (helyi tanácsok) együttműködése. Abból a célból, hogy a kidolgozott program és az önkormányzati együttműködések a gyakorlatban is megvalósulhassanak, a fent említett három település Gombossal kibővülve létrehozta a Dunatáj Egyesülés Nyugat-Bácska Fejlesztéséért civil szervezetet, amelynek a célja ezen kistérség gazdasági, önkormányzati és kulturális fejlesztésének elősegítése. Ezekhez a célkitűzésekhez további öt nyugat-bácskai település csatlakozott, Bezdán, Nemesmilitics majd Bácsgyulafalva, Őrszállás, Regőce és Csonoplya is.”
A kezdeti elgondolásokról, jelenlegi eredményekről és tervekről Péter Istvánt, a Dunatáj elnökét kérdeztük:
Mit tart az ernyőszervezet eddigi legnagyobb eredményének?
– A legjelentősebb eredmény, hogy a nyugat-bácskai szórványmagyarság önazonosságot kapott.
Nagy dolog, hogy továbbra is meg tudunk jelenni a társadalmi élet minden területén, és képviselhetjük az itteni emberek, elsősorban a civilek különböző érdekeit. Mára elmondhatjuk, hogy megkerülhetetlen tényezővé vált a nyugat-bácskai magyarság. Úgy érzem, mindebben a Dunatájnak meghatározó szerepe van, elsősorban a hétköznapok szorgos munkájával, nem annyira látványos, talán ,,iszapbirkózást” jelentő, de állandó segítségnyújtással, azok számára, akiknek szükségük van rá, akik igénylik. Nem síppal, dobbal, nem fennenhangon, de mégis úgy gondolom, hogy amikor év végén visszanézünk az eredményekre, akkor azon kevesek közé tartozónak tekinthetjük magunkat, akik büszkélkedhetnek azzal, hogy mennyi pozitívan elbírált pályázatban tudtunk részt venni, illetve mennyi rendezvényt tudtunk segíteni. Abban az esetben is, ha nem mindenhol jelenik meg a Dunatáj névlegesen is, mint szervező, a háttérben jelen vagyunk, segítünk, amennyit igényelnek, és amennyit csak tudunk.
A kezdeti elgondolásokhoz, célkitűzésekhez képest nyilván a körülményektől függően sokat változott a Dunatáj jellege…
– A Dunatáj civil szervezetet mindig is egy formálható egységként éltük meg.
A mostani alakját és tevékenységi körét elsősorban az határozza meg, amit a jelenlegi közösségi élet vagy a mostani politikai szereplők hoztak ebbe a térségbe. Mindez pedig elsősorban a Prosperitati Alapítvány pályázatait jelenti, pontosabban az azokban való segítségnyújtás. Elmondhatjuk, hogy Vajdaságban jelenleg senki nem ír ilyen jutányos áron pályázatot, mint ahogyan teszi azt a Dunatáj iroda. A civil szervezetek, egyesületek számára ingyenesen nyújtunk pályázati tanácsadást, pályázatírási, projekt-lebonyolítási segítséget.
A másik jelentős dolog, hogy a Magyar Nemzeti Tanács civil stratégiája megerősítette a szórványközpontokat, és így nagyobb teret biztosít azoknak a tevékenységeknek, amelyeket ott végeznek. Tehát mondhatni, kaptunk egy ,,védőhálót” az MNT-től. Mindez megkönnyíti a munkát a terepen. Jelen pillanatban ez határozza meg a két tevékenységi irányvonalat. Nyilván vannak azok a rendezvények, amelyek helyi jellegűek.
Gondolok itt például a megemlékezésekre, amelyeket folyamatosan szervezünk. Ilyen Herceg János születésének évfordulója, a Szent István-napi kenyérszentelő, az évi civil tanácskozás stb. Emellett természetesen továbbra is működtetni kívánjuk a zombori irodát (Szentháromság tér 1. cím alatt), stabil pontként mindenki számára, aki igényli.
A szórványközpont vezetőjeként ön mentorálja a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasait is. Milyenek a tapasztalatok ezen a téren?
– Ennek a munkának az a szépsége, hogy sokszínű, tehát egészen más típusú segítségre van szükség például Regőcén, Őrszálláson mint teszem azt Kupuszinán. A Dunatájnak ebben van a nagyszerűsége, hogy képes alkalmazkodni a felmerülő igényekhez. Nyilván mindehhez szintén jelentős eszköztárnak számít a Petőfi Program, az az ösztöndíjas, aki dolgozik a terepen. Változó, hogy mikor milyen érdeklődésű vagy tudású ösztöndíjast kapunk. A segítség milyensége, minősége ettől nagyban függ, de mindeddig elég harmonikusan és zökkenőmentesen sikerült összehangolni a terepi sajátosságokat a Program adta lehetőségeinkkel.
Évente szerveznek tanácskozást a nyugat-bácskai civil szervezetek képviselői részére. Miről szól/szólt az idei konferencia?
– A tanácskozás is egyik építő eleme a mindennapi munkának. Elsősorban az a célunk, hogy a civil szervezetek vezetőit folyamatosan informáljuk, a lehetőségeikről, kötelezettségeikről, jogaikról tájékoztassuk. Nagyon fontos, hogy mind a három területen ,,képben legyenek”. Ehhez járultak hozzá a konferencia előadói. A Magyar Nemzeti Tanács jogi szakszolgálatának képviselőjétől hallhattak fontos tényeket, emellett az MNT 2020-as évre vonatkozó civil stratégiájáról, továbbá a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség stratégiájáról szintén tájékoztatást kaptak a részvevők, hogy aztán ezeket az elemeket elsajátítva kialakítsák a maguk éves tervét, amelyekhez aztán egész éven tudják, tudjuk tartani magunkat. A Dunatáj munkatársai és tagsága mellett ezeken a tanácskozásokon általában jelen vannak a helyi politikai erők is. Tehát ők is első kézből tudnak információt adni és ahhoz jutni, abban a tekintetben, hogy adott esetben mire van szüksége a civil szervezeteknek. Nagyon jól tudjuk azt, hogy a helyi közösségek lehetősége, érdekérvényesítő képessége nagyon megcsappant, visszaesett, így a civil szervezetekre közösségi szempontból sokkal nagyobb felelősség hárul. Azt hiszem, hogy kijelenthető, jelenleg a szórványban élő magyar közösségekben egyedül a civil szervezeteknek, egyesületeknek van hozzá képessége, lehetősége, hogy szervezzék a helyi magyar közösség életét. Úgy gondolom, hogy ezt a pályázatok kiírói, csakúgy, mint a politikum (helyi magyar és anyaországi) belátja. A szórvány magyar közösségek a civileken keresztül tudnak érdekérvényesítő tevékenységet végezni. Ebben a civil központoknak, az ernyőszervezeteknek a felelőssége óriási, és nagyon remélem, hogy továbbra is meg tudunk felelni ennek a feladatnak – hallottuk Péter Istvántól, a Dunatáj elnökétől.
