Az újvidéki óvodákat működtető Radosno detinjstvo (Boldog gyermekkor) intézményben dolgozó óvónőkkel nemrégiben átfogó lélektani tesztet írattak, munkaadóik ezen felmérések eredménye alapján döntötték el, hogy alkalmasak-e a gyermekekkel való foglalkozásra, vagy más állás után kell nézniük. A csupán „formalitásként” emlegetett tesztet az összes, állandósított munkaviszony előtt álló újvidéki óvónő – mintegy 200-an – megírta, tizenketten elégtelen eredményt értek el, ők azonnali felmondást kaptak! Nincs kizárva az sem, hogy az állandó munkaviszonyban lévő óvónőknek is hamarosan át kell majd esniük egy hasonló szűrővizsgán, de erről egyelőre csak találgatások hangzanak el.
Az eset természetesen megbotránkoztatta a szülőket és a fiatal óvónők kolléganőit is, hiszen munkájuk ellen korábban senkinek sem volt kifogása, és a gyermekek is megszokták, megszerették őket. Petíciót intéztek a Boldog gyermekkor igazgatójához, amelyben követelték, hogy a kirúgott óvónőket vegyék vissza, és hogy továbbra is ők foglalkozzanak gyerekeikkel. A kérvényt mostanáig több mint 450 szülő és óvónő írta alá, a listát átadták az igazgatónak. Megállapodtak abban, hogy az elbocsátott óvónők június 12-ig munkaviszonyban maradhatnak, utána kihasználhatják évi szabadságukat, ezt követően azonban – viszontlátásra! Hat hónap múlva ismét szerencsét próbálhatnak a vizsgán, de ha akkor is megbuknak, félő, hogy óvónőként nemigen találhatnak majd állást a városban.
A Boldog gyermekkor igazgatója a tesztelésben – amelyet a Nemzeti Munkaközvetítő Szolgálat beleegyezésével írattak meg – nem lát semmi kivetnivalót, a vonatkozó törvény értelmében ugyanis a szűrőfelmérését mindegyik, meghatározott időre felvett, óvónőként dolgozó alkalmazottnak el kell végeznie. Az óvónők azonban úgy vélik, hogy a szóban forgó, meglehetősen nehéz tesztet rosszul szerkesztették meg, azaz nem mutat rá egyértelműen a teszteltek kompetenciájára. Az egyik kirúgott óvónő elpanaszkodta, hogy az ún. személyiség-feltérképező teszten több mint 500, esetenként nagyon furcsa kérdésre kellett válaszolniuk, a kitöltés négy óránál is hosszabb időt vett igénybe.
– Egy csomó papírt nyomtak a kezünkbe, rengeteg kérdéssel mindegyiken. Olyasmit kérdeztek tőlünk, hogy szoktunk-e pénzt adni az utcán kéregető koldusoknak, erre „biztos, hogy adok”, „lehet, hogy adok”, „biztos, hogy nem adok”, „lehet, hogy nem adok” vagy „nem tudom” válaszokat adhattunk. Olyasmi is érdekelte őket, hogy „izgatottak vagyunk-e a tömegben, szeretjük-e a tumultust?”, vagy hogy milyen élményt jelent számunkra egy leereszkedés egy csúszdán. Az ilyen és hasonló kérdésekből álló teszt mellett megírattak velünk egy intelligenciatesztet is, testi gyakorlatokat nem kellett végeznünk. A tesztírásra nem volt alkalmunk felkészülni sem, egy nappal előtte szóltak, hogy holnap délben mész, és kész! – hallottuk. Beszélgetőtársunk – aki a kérdéses tesztet nagyjából két hónapja töltötte ki – szerint a Boldog gyermekkor valójában felbérelte a munkaközvetítő szolgálatot, hogy elemezze a teszteket, azaz, hogy az eredmények alapján mondják meg, hogy ki alkalmas óvónői munkára, és ki nem.
– A tesztelés utáni értesítésben nem állt semmilyen megindoklás, csupán annyit írtak rá, hogy a Nemzeti Munkaközvetítő Szolgálat értékelése alapján „nem tett eleget az elvárásnak, alkalmatlan a gyermekekkel való munkára”, és ezért azonnali felmondást kapok! – Amióta a gyerekekkel vagyok – ennek már csaknem két éve –, semmi problémám nem volt senkivel, egy rossz szót nem mondott rám senki, maguk a szülők vélekednek így rólam. A szülők ismernek, ismerik a munkámat is, kiharcolták, hogy tanév végéig maradhassak, maradhassunk, de hogy mi lesz utána, azt nem tudom. Hat hónap múlva újra tesztelhetnek majd bennünket, de nem is muszáj, nem kötelesek erre. Csakis a Boldog gyermekkoron, azaz az igazgatón múlik, hogy visszavesznek-e bennünket, vagy nem, de úgy gondolom, hogy nagyon kicsik az esélyek arra, hogy újra munkába állhassunk. Olyan emberek döntenek sorsunkról, akiknek fogalmuk sincs, hogy kik vagyunk, életükben nem láttak bennünket. Azok, akik ismernek bennünket, tudják, hogy milyen a munkánk, és hogy semmi rosszat nem csináltunk, mindannyian mögénk álltak! – panaszkodta az óvónő.
A kérdéses teszttel az óvónők életükben először találkoztak, valószínű, hogy ha felkészítették volna őket, az eredmények is másmilyenek lettek volna. Hasonló teszteket állítólag más vajdasági és szerbiai városokban is írattak – mindenhol idén először –, de az eredményekre hivatkozva egy óvónő sem kapott felmondást. A kirúgott óvónők nemcsak munkahelyük elvesztése miatt keseredtek el, hanem azért is, mert világossá vált, hogy miközben feletteseik a gyermekek érdekeire hivatkoznak, valójában egyáltalán nem gondolnak azokra. Egy másik lapnak nyilatkozó szülő azt is kimondta, hogy állítólag már azt is tudják, hogy kik jönnek majd az elbocsátottak helyébe. Mindenesetre a kicsik megszokták óvónőiket, és csak nagyon nehezen tudják majd elfogadni az újakat. A kirúgásokkal kapcsolatban megpróbáltuk megszólaltatni a Boldog gyermekkor intézmény vezetőségét is, ők azonban lapzártáig hivatalos úton tartózkodtak, sajtófelelősüktől viszont azt a magyarázatot kaptuk, hogy a téma egész biztosan időszerű marad még egy jó ideig, tehát lesz még alkalmunk cikkezni minderről.
